Martin Baltscheit: Csak egy nap
2018. szeptember 27.
A halálról nagyon nehéz jól beszélni egy kisgyerekkel, ezért gyorsan átadom a szót Martin Baltscheitnek, aki Csak egy nap című könyvében egy tiszavirág életű barátság mélyére ás le. Engem mélyen megérintett. (És ezt most értsétek úgy, hogy megríkatott.)
A róka és a vaddisznó a tó partján ülnek, kempingszékük nyugalmából, krumplifánkjaik mögül bámulják a vizet. Várják, hogy újra megismétlődjön a kérészek titokzatos születése: előbukkanjanak a víz alól és kikecmeregjenek a partra. Túl későn próbálnak meg észrevétlenül lelépni: a kis kérész észreveszi őket, nincs visszaút. Kiderül, hogy pontosan olyan aranyos és pici és humoros, ahogyan attól a vaddisznó rettegett. Ebben a helyzetben vagy próbálják az igazságot elkendőzni, tompítani, vagy .... de erre már nincs idő, mert a vaddisznó zavarában összekavar mindent.
Ebből a félreértésből bontakozik ki először egy nevettető komédia, majd -ahogy a kérész is előbújik a lárvából- átalakul egy lélekmelengető üzenetté. Május virága úgy hiszi, hogy a róka élete utolsó napját éli, így mielőtt bárki kettőt pisloghatna, elhatározza, hogy segít a vörösbundásnak minden boldogságot ebbe az egy napba belegyömöszölni. Lehetséges az ilyesmi?
Talán furcsának hathat egy gyerekkönyv esetében, de Baltscheit nem párnázza ki vattával és nem borítja cukormázzal a tényeket. Már a legelején elmondja, a kérész elkerülhetetlenül meg fog halni, mi pedig már ekkor tudjuk, hogy a rókával és a vaddisznóval együtt fogunk búsulni. Ennél több tényre aligha tehetünk szert a halállal kapcsolatban.
Azonban az elmúlással kapcsolatban a száraz ismereteken kívül vannak sokkal fontosabb dolgok is. A szerző egy pszichológus érzékenységével, egy komikus humorával és egy zsonglőr ügyességével vezet végig a téma által megszabott szűk ösvényén. Ehhez nem kellenek hatalmas bravúrok, elég a végig jelen időben zajló narráció, mely lehorgonyozza a történetet a mostban, ahol csak a a pillanat számít, amit megtöltünk a örömmel. Elgondolkodtató párbeszédeit akaratlanul is elkezdjük a mese keretein kívüli világba helyezni.
Baltscheit finom eszközeit, mondandójának mélyebb rétegeit a nagyobbak fogják igazán értékelni, de a kisebbek sem távoznak üres kézzel, hiszen annyira mulattató a vaddisznó és a róka ügyetlenkedése, hogy ebből biztosan lesz újraolvasás. A vaddisznó például minden erőfeszítésével azon van, hogy a kérészt (és önmagát) megóvja a csalódástól. A róka meg már első pillanattól a szívébe zárta új barátnőjét, természetes, hogy a tenyerén hordozza, legyen az házasság, anyaság, vagy iskola. Eközben a kicsi lény méretét meghazudtoló energiával és elszántsággal próbálja a rókát -néha akarata ellenére is- boldoggá tenni.
Szereplőink halálhoz fűződő viszonyulásaik visszatükrözik, ahogy mi emberek gondolkodunk az élet végéről. Van, aki igyekszik a legtöbbet beletenni ebbe a napba, olyan is, aki tagadásba, rejtegetésbe menekül, aki az egész egyetlen napját azzal tölti, hogy vár és keserűen várja az elkerülhetetlen véget. Nehéz téma, de Baltscheit szavai sokat segítettek, hogy rávilágítsunk a lényegre.
A dramaturgia jól felépített. A tetőponton kipukkad az boldogság-léggömb, lehull a lepel és onnantól kezdve megváltozik a történet hangulata a mozgalmas bohóckodásból egy meghitt, mély érzelmekkel teli, megható lezárás lesz. A vége nagyon szép, megkönnyeztem.
Az életvidám, színektől kicsattanó rajzok hajszálpontosan tükrözik a szereplők hangulatát, személyiségüket. Szinte életre kelnek, olyan kifejező gesztusokkal tudta Rauers visszaadni érzelmeiket.
Ebből a történetből mindenki azt vesz ki magának, ami jól esik. Vegyetek ki belőle magatoknak ti is valami jót és tegyétek el szűkebb időkre.
forrás: hintafa.blog.hu/2018.09.27/palinta77
Csak egy nap
Móra Könyvkiadó, 2018.
A kérészek elbűvölő lények, csak hát kérészéletűek – egy napig élnek. Te mit tennél, ha ez várna a barátodra? A bátor kérész története egyszerre humoros és elgondolkodtató képesregény különleges rajzokkal.
