Nincs engedélyezve a javascript.

"Fáraó és Cukinyúl keveréke vagyok"

Interjú a Szupermalac és Űrpatkány alkotóival

2019. március 25.

MÓRA: Már több könyvön dolgoztatok együtt, amelyeket Péter szerkesztett, és Csaba rajzolt. A Szupermalac-rajzfilmsorozatnak pedig Péter a forgatókönyvírója és Csaba a rendezője. Mennyiben volt más ezt a képes regényt tető alá hozni, mint a rajzfilm egyes epizódjait elkészíteni?

doka_mali_interju_lead-3.jpg

Dóka Péter: A rajzfilm egy-egy epizódjáról sokat levelezünk vagy telefonozunk, a könyv esetében ez azonban nem elég: szükség van a személyes találkozásra, legalábbis a kezdeti fázisban, amikor ketten – illetve időnként hárman, Dávid Ádám szerkesztővel kiegészülve – megtervezzük, hogy melyik oldalon milyen rajz lesz.


Máli Csaba: A rajzfilmnél egy adott képkivágáson belül lehet komponálni, hogy mi legyen a képen – ami a tévéképernyő vagy a mozivászon arányának felel meg. A könyvben sokkal szabadabban lehet elhelyezni a jeleneteket: tehát a film fekvő téglalap formátumából kilépve álló helyzetben, átlósan vagy akár össze-vissza szétszórva lehetnek a figurák az oldalakon.

MÓRA: A trilógia Hősök leszünk! című első kötetében Szupermalac és Űrpatkány valódi neve Csocsó malac és Pati patkány. Hogyan születtek meg a fejedben: szerethető szuperhősként vagy a baromfiudvar magányos lakóiként?

D. P.: Magányos jószágként gondoltam rájuk először, meg is írtam az első fejezetet, csak nem tudtam, hogyan folytatódjon a történet. Egy teljesen kilátástalan alkotói szabadság alatt – egyáltalán nem ment az írás – egy reggel arra a sugallatra ébredtem, hogy ki kell lőnöm a hőseimet az űrbe. Miután ez megtörtént, valahogy könnyen ment a folytatás, meglódult a fantáziám, és pár nap alatt elkészült az első változat.

MÓRA: Szupermalac és Űrpatkány mellett jó néhány izgalmas karakter feltűnik a csillagközi kalandokban. Kérlek, jellemezd őket egy-egy mondatban!

D. P.: Szupermalac naiv, egyszerű lelkivilágú figura, akire mindig lehet számítani. Bárcsak lett volna gyerekkoromban egy ilyen barátom!

Űrpatkányt magamról mintáztam: ő érzelmes bölcsészféle, aki összeolvasott mindenfélét, örökké tobzódik az ötletekben, amelyek semmire sem jók.

Fáraó egyfajta apapótlék a két hős számára, egy szerethető gazember, kicsit pénzéhes és jellemhibás, ám nélküle a két jóravaló szuperhős semmire sem vinné. Mondjuk – mint látjuk – vele sem viszik valami sokra.

Kleó a titkos főszereplő, gyakran az ő észrevételei, tettei viszik előre a cselekményt, van benne valami egészséges józanság, ami a többiekből hiányzik.

Acélmedve egy másfajta történetben akár főszereplő is lehetne, hiszen minden adottsága megvan ahhoz, hogy a legnagyobb legyen, ám én felruháztam pár kínos fóbiával (pl. zongorafrász), ami miatt lehet rajta nevetni.

Rosszkutya nem szerepel a filmben, de akartunk egy komplexusos főgonoszt a regénybe, és nekem eszembe jutott Trapper, a kutyánk, akiből egyedül az hozza ki a rossz kutyát, ha nem simogatják meg elégszer. A fentiek a kedvenc szereplőim.

szupermalac_es_urpatkany_elozek_figurai.jpg

MÓRA: Ha választanotok kéne a szereplők közül, szerintetek melyikükre hasonlítotok leginkább?

D. P.: Mindegyik karakter őriz valamennyit a személyiségemből, de Űrpatkány – aki Pati patkány néven már korábbi művemben, A kék hajú lányban is felbukkant – a külsejétől eltekintve kis túlzással az alteregóm.

M. Cs.: Súlyban Csocsóra hasonlítok, egyéniségben Fáraó és Cukinyúl keveréke vagyok.

MÓRA: A rajzfilmsorozat epizódjai önmagukban is megállják a helyüket, míg a regény az eredettörténettől indulva építi fel a karaktereket. Mit szeretsz jobban: rövid, ütős forgatókönyvet írni, vagy egy regény részleteivel pepecselni?

D. P.: Mindkettőt szeretem – a forgatókönyv gyors sikerélményt hoz, a regényben jobban el lehet mélyülni, árnyalni lehet a jellemeket és precízen kidolgozni a cselekményt.

MÓRA: És grafikusként milyen nehézségekkel kellett megküzdened, amikor egy rajzfilm színpompás látványvilágát alkottad meg, majd egy visszafogottabb színkezelésű mesekönyv rajzait?

M. Cs.: Nehézség nem volt, csak elsőre furcsa volt a kérés, miszerint két szín néhány árnyalatát használhatom csak. Néha sakkozni kell, hogy ne kerüljenek egymás mellé hasonló színek, ami több szereplő plusz háttér esetén nem mindig könnyű. De hamar megszoktam ezt, és ma már ugyanúgy tetszik a könyv színvilága, mint a filmé.

MÓRA: A Cukibolygó animációs változata sok ponton eltér a regénytől. Mik a fontosabb különbségek, és miért volt rájuk szükség?

M. Cs.: A film egyes epizódjai hétpercesek, de az eleje- és végefőcím nélkül csak hat perc időtartalmúak lehetnek. A regény fejezetei váltakozó hosszúságúak, ezért minden fejezetet – így a Cukibolygót is – hatpercesre kell tervezni. Ez Péter esetében azt jelenti, hogy át kell írnia adott hosszra a regény részeit, nekem pedig úgy kell kitalálnom a képes forgatókönyvet, hogy pontosan kijöjjön a hat perc.

D. P.: Igazából nem is tudom. Ezt a fejezetet vagy ötször átírtam, Csaba is hozzárakta a rajzfilmben a maga képi gegjeit. Ez egy elég egyszerű történet, amiben igyekszünk nevetségessé tenni a cuki, ám gonosz és korlátolt állatokat – a Cukibolygó hasonló hely, mint a baromfiudvar, ahol szintén nem kedvelik hőseinket. Később már bonyolultabb sztorikat írtam, ez az epizód leginkább egy cukiságkarikatúra, a könyvben és a rajzfilmben egyaránt.

MÓRA: Már több könyvbemutatón terítékre került a Hősök leszünk! Hogy fogadták a gyerekek Szupermalac és Űrpatkány kalandjait?

D. P.: Szerencsére szeretik, bár volt olyan bemutatóm, ahol az apukák hangosabban nevettek a csemetéiknél. Szerintem nyolcéves kor alatt sok poén nem érthető.

MÓRA: A kötet végén olvasható ajánlóból kiderül, hogy már javában készül a trilógia második kötete, ami A három űrbetyár címet kapta. Mit lehet tudni róluk és Unikornéliáról, a bájos egyszarvúról?

D. P.: A három űrbetyár bűnözőnek nagyon tehetségtelen, de szerencsére akad olyasmi, amiben jobban ki tudnak bontakozni. Mivel Unikornélia nem csupán bájos, hanem szerethetően közönséges is, így elég vicces párost alkotnak a szégyellős és érzékeny lelkű Űrpatkánnyal. Egyébként a második kötet nem annyira burkoltan az apaságról is szól, hiszen Űrpatkánynak ezúttal szülőként is helyt kell állnia, és le kell beszélnie a fiát arról, hogy bűnöző legyen.

MÓRA: A második kötet borítóján látható zenekar nagyon életszerűre sikeredett. Jól tudom, Csaba, hogy testközelről ismered a dobokat?

M. Cs.: Igen, ismerem a dobokat, de azt nem merném állítani, hogy tudok is dobolni. Mindenesetre fiatalabb koromban lelkesen püföltem a hangszert: otthon gyakorolva a szüleimet, fellépéseken pedig zenésztársaimat kergettem teljes kétségbeesésbe.

MÓRA: Áruljatok el néhány titkot a trilógia zárókötetéről, és a rajzfilmsorozat további sorsáról is!

M. Cs.: A filmsorozatból 6 rész készült eddig, most készül a hetedik rész is. A még hátralévő hat epizód pályázati szakaszban van, hamarosan kiderül, hogy kapunk-e rá támogatást.

Dávid Ádám /2019. március 4.