(1897 - 1966)
Amihez Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündérfényekkel világít. De Tamási Áronnál a mese is a valóság súlyosságára és bánataira vall; az ő szemén keresztül az állatok és a fák is a világ nagy összefüggéseit példázzák; nála ugyan minden agyafúrt székelységgé válik, de az ő székelysége maga az ezerarcú emberiség. A lélek nagy gyönyörűségei közé tartozik Tamási Áron novelláit olvasni, és ez a nagyon nagy, nagyon művészi novellaíró úgy mellékesen kitűnő regényeket és igen egyéni hangú, szívhez szóló, jó drámákat is írt.
Történelem-, filozófia- és magyartanárként végzett, majd utána a gyerek- és ifjúsági irodalmi szakember posztgraduális képzése következett. Elkötelezett híve a gyerekkultúrának, zeneközvetítőként, pedagógusként, műsorvezetőként és íróként is. Ügyvezetője a népszerű BonBon Matiné sorozatoknak, sokáig részt vett a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökségében, jelenleg azonban a Magyar Zene Háza munkatársa. A Naphegy Kiadó életrajzi sorozatában Karikó Katalinról írt mesét.
Thomas Flintham képzőművészetialapdiplomáját a De Montfort Universityn szerezte meg, majd 2009-benkitüntetéssel végzett a Camberwell College of the Arts illusztráció mesterszakán,Dél-Londonban.
Thomas részben elektronikuseszközökkel dolgozik közvetlenül a számítógépére rajzolva a Wacom rajtáblájasegítségével. Ugyanakkor hagyományos módon, papíron is alkot festéket, tintát,tollat használva. Szeret rajzolni, firkálgatni. Nem ragaszkodik a valósághoz,szeret elmerülni képzeletében új karakterek, új világok, ötletek után kutatva.
Tóth Krisztina költő, író, műfordító
1967-ben születtett Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán. 1993-ban szerezett tanári diplomát az ELTE Bölcsészkarán.
Tóth Krisztina első kötete, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. 1990-92-ben ösztöndíjasként két évet töltött Párizsban, ezalatt főleg kortárs francia költészetet fordított. 1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1994-ben jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia. 1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor jutalmat, valamint műfordításaiért Zoltán Attila-díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila-díjat. 1997-es Az árnyékember című kötetét követően 2001-ben Porhó címmel a Magvető Könyvkiadó jelentette meg új és válogatott verseit, amelyet ugyanebben az évben Vas István-díjjal ismertek el. 2002-ben megkapta a Palládium-díjat, s megjelent válogatott kötetének második kiadása. 2003-ban a Csimota könyvkiadó gondozásában jelent meg kisgyereknek szóló verseskötete Londoni mackókcímmel, ez gyerekkönyv kategóriában elnyerte az Év Könyve elismerést. 2004-ben a Magvető Könyvkiadó adta ki Síró ponyva című kötetét. Szintén 2004-ben jelent meg az EBP Media Kft. gondozásában Csortos Szabó Sándor fotóssal készített közös kötete, a Fény, viszony. 2005-ben a Síró ponyva című kötet a Szépírók Díját kapta, aztán ugyanebben az évben Gemini-díjat. 2006-ban a Magvető Könyvkiadónál novelláskötete jelent meg Vonalkód címmel: erre 2007-ben Márai-díjat kapott. 2008-ban A világ minden országa című versét Salvatore Quasimodo-díjjal jutalmazták. 2009-ben eddigi költői, írói és műfordítói munkásságát a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával ismerték el. 2009-ben és 2010-ben a Mozgó Világ prózaírói nívódíját és Nizzai kavics díjat, valamint Artisjus-díjat kapott. 2010-ben Bárka-díjjal jutalmazták a Bárka folyóiratban megjelent írásait.
