Budapesten születtem, 1952-ben. Fekete István, Széchenyi Zsigmond könyveit olvasva kamaszkorom óta a vidéki élet, az állatok közelsége iránt áhítoztam. Aztán úgy alakult, hogy lovagolni kezdtem, és a ló, a lovaglás rabul ejtett. Sokat köszönhetek Zupán Péternek, Madáchi Lászlónak, legfőképpen Szemere Csabának, akiktől tanulhattam. Később a valamikori Fóti Gyermekvárosban vezetője lehettem egy lovas vállalkozásnak, amely legfőbb céljának tekintette a gyermekek lovaglásoktatását.

Tanáremberként megtalált a feladat: ideális körülményeket teremteni a kezdők lovaglásoktatásához, fejlődéséhez.

Ekkor szembesültem azzal, hogy szükség lenne egy gyermekekhez, kezdőkhöz szóló lovas könyvre, melynek nyelvezete könnyen érthető, ismeretanyaga pedig jól használható.

Alkotó ember vagyok, a zene és más művészetek foglalkoztatnak, de a lovakkal és lovasokkal is szoros kapcsolatban vagyok. A lovas katonai hagyományőrzés mai huszárjait segítem abban, hogy egyre magasabb szintű lovas tudásukkal méltó utódai legyenek a ’48-asoknak.