70 év – 70 név

KŐSZINTE ÖSZÖNTÖ vagy ŐSZINTE KÖSZÖNTŐ

Aszongyák, a Móra hetven,

de, kérem, ez lehetetlen,

hisz magát remekül tartja,

idő nem hagy nyomot rajta,

a könyveit csak úgy ontja,

van százharminc piros pontja,

feketéje meg csak kávé,

s hányan lettek anyukávé,

s apukává, kiket egykor

nevelt Bóbita és Vackor,

Ablakzsiráf és a Kis herceg,

mentek órák, szálltak percek,

Kisvakond, Vuk, a Két Lotti,

nem fognak elhalványodni,

Négyszögletű kerek erdő,

Égigérő fű most is nő,

nem lesz ennek soha vége,

lap lap után, év az évre

mégiscsak Móra a Móra,

nem viszi el tájfun, bóra,

jó időben, rossz időben

akad Móra-kötet bőven,

míg a szemünk ki nem fárad,

míg a Duna ki nem szárad,

míg a betűk el nem fogynak,

amíg vessző kell a hogynak,

míg ékezet kel az Ő-re,

míg katica száll a kőre,

míg űrhajós mász a Holdra,

pálmafára majomhorda,

s ne is múljon soha végképp,

míg alatta tart a térkép,

maradjon meg mindörökre,

árassza a sok kölökre

meg felnőttre, félig nőttre,

meg a férfiakra, nőkre

a sok sztorit, a sok verset,

sültet, főttet, no meg nyerset,

még vagy hétszázhetven évig

könyvhegy tornyosuljon égig,

jöhet napsütés a hóra,

jégpáncél a nyári tóra,

páfrány lehet a kis spóra,

jöhet varjú a karóra,

koldusnak arany karóra,

pár szó jöhet még kapóra:

Éljen sokáig a Móra!