Nincs engedélyezve a javascript.

Le lehet élni hazugságban egy életet?

2021. június 2.

Szerzőinterjú Gáspár András Gáspárral legújabb ifjúsági regénye, a Héjnélküli megjelenése alkalmából.

Második regényed egy különleges titok köré épülő kalandregény. Mikor és milyen körülmények hatására született meg a kötet alapötlete?

2008 óta művészeti vezetője és drámatanára vagyok az ÁSZ DRÁMAISKOLÁNAK és az ÁSZ IFJÚSÁGI SZÍNJÁTSZÓ TÁBORNAK. A felnövekvő generációk képzése és oktatása fontos része az életemnek. Nem színészpalántákat nevelünk – amely munkában, mint megannyi más dologban Balázs Ágnes a társam, aki színművész-íróként a Móra nagy sikerű szerzője –, hanem alkotó és kreatív fiatalokat, akik az élet bármely területén hasznosíthatják később szabadon alkotó szellemük felszabadított energiáit. Nekem az oktatásban a kreatív gondolkodásra és az önazonosságra nevelés a legfontosabb, valamint az, hogy a tanítványaim önmagukért, a saját szabadságukért és igazságukért mindenek felett kiálljanak. Minden egyéb – például az, hogy a diákjaink közül sokan sikerrel felvételiznek színművészeti egyetemekre – csupán járulékos elem. Tehát: alkotó, szabadon gondolkodó fiatalokkal vagyok körülvéve. Évről évre rengeteg történetet „gyártunk” a drámaiskolában és a nyári táborban.

A HÉJNÉLKÜLI alapsztorija az első, ún. Ász challenge színjátszótáborban született. Ezekben a táborokban a csoportok több „színdarabot” alkotnak, s minden színdarab ihletője egy-egy inspiráló feladat, amelynek alapján egy, kettő, majd három nap alatt kell megalkotni az asszociációkból kibontott előadásokat. Volt már kiindulópont egy-egy népmese, zenedarab, vers vagy kisfilm. A HÉJNÉLKÜLI könyv történetének ugródeszkája egy olyan tábori előadás volt, amelyet egy szürreális fotó ihletett. A fotó fekete-fehér volt, egy emberi alak lebegett egy fényözönben, a karja szét volt vetve, mintha ismeretlen erők megfeszítették volna. Ebből aztán a csoportommal megalkottunk egy olyan izgalmas, kissé szürreális világot, amelyben minden ember szemét fekete anyag, az úgynevezett héj fedi – emlékszem, ereszcsatorna eltömődését akadályozó fekete műanyag hálóból alkottuk meg a diákok szemét fedő „héjakat” –, és ahol a vademberek magasba húzott kötélzetbe kapaszkodva tájékozódnak. (Kiváló seniorom építette meg a diákjaimmal a foglalkoztatótermünkben azt a közlekedést segítő hálózatot, amely levezetett a tábor közelében folyó Duna partjáig.) Az előadásunk elején, a Héj-szigetre sodródó hajótörött az éjszakai Duna vizében „fuldokolva” érkezett. Az előadás éjszakáján az egész tábor ott állt a nagy folyó partján a csillagos ég alatt, és izgatottan várta, hogy vajon milyen challenge-előadás veszi kezdetét a Duna-parton. Két héjnélküli lány játszott a folyóparti kavicsokkal, majd a sötétség mélyéről felhangzottak a fuldokló hajótöröttet alakító növendékem kiáltásai. Így vette kezdetét az a történet, amelyből kibontottam a Héjnélküli fordulatos és kíméletlenül őszinte sztoriját.

„Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal” – erre az ősi tanításra épül új regényed szereplőinek élete. Te hogy kapcsolódsz ehhez a tételmondathoz?

Visszakérdezek. Igaz az állítás? Részben az. A „látók” világa, a mi 21. századunk tele van irigységgel, elégedetlenséggel, gyűlölettel és háborúkkal. Milyen jó lenne ezek nélkül élni, nem? Ha valaki megtalálná az eszközt arra, hogy sötét indulatok nélkül éljünk, nem örülnénk neki? Dehogynem! De a fenti állítás egy durván populista gondolat, mivel részigazságot fogalmaz meg. Azt üzeni, hogy a vakság, azaz a „nem látás”, a tudatlanság boldoggá tesz. Ismerős gondolat ez, szerintem. A történet egy olyan szigeten játszódik, amelynek lakói a HÉJ istenben hisznek. Az idézett tanítás az uralkodó hitet szolgáló sámánok tanítása, akik csecsemőkorban minden újszülött szemére egy héjat varrnak, amely jótékony sötéttel ajándékozza meg a héjembereket. A héj hit szerint, aki lát, az boldogtalan lesz, és a héjsérülteknek halálnak halálával kell halnia, hiszen az egyetlen üdvözítő, boldogságot jelentő állapot elérése csakis a sértetlen héjjal lehetséges. Vagyis csak az lehet boldog, aki sötétségben él... Hogy az ilyen ideológiákról mit gondolok? Harcolok ellene, mint a főhősöm, Dyami, aki a héjnemzettség vezetőjének a lánya, és aki az esküvője előtt pár nappal válik héjnélkülivé...

A könyv műfaját leginkább disztópikus ifjúsági kalandregényként lehetne meghatározni, azzal a kiegészítéssel, hogy míg a legtöbb disztópia a jövőben játszódik, a Héjnélküli egy elképzelt múltba viszi az olvasót. Milyen hasonlóságokat látsz e fiktív múlt és a mai valóság között?

Gyerekkoromban rajongtam Verne, Defoe és Dékány András regényeiért. Talán ezeknek az olvasmányélményeknek köszönhető, hogy a Héjnélküli történetét a múltba és egy messzi-messzi szigetre helyeztem, amely egy a Csendes-óceán ezernyi szigete közül. De nincs jelentősége a történelmi beágyazottságnak, talán csak a tengerparton megjelenő háromárbócos és az eldörrenő lőporos puskák jelzik, hogy nem a gépfegyverek korában járunk. Ha kortárs párhuzamot kellene említeni, akkor a törzs zárt világa és a főhősöm elvei, az Avatar című mozifilm hangulatát idézik. Az emberi kapcsolatokat, a szereplők viszonyait igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy minden olvasó ösztönzést érezzen arra, hogy belépjen a könyvben ábrázolt társadalomba. Az a célom, hogy mindazok, akik velem tartanak, azonosuljanak a hősnővel, Dyamival, a törzsfő esküvőre készülő lányával, akinek a héja a történet elején megsérül. Amikor Dyami akcióba lendül, és kibomlik a történet, az olvasó ráébredhet arra, hogy a távoli sziget csupán egy díszlet, és megértheti, hogy a HÉJNÉLKÜLI-ben megismert társadalom, ahol az embereknek tilos látni, egy nagyon is mai történet. Szeretném, ha az olvasók a regény közepéhez érve azt éreznék, hogy Dyamival együtt le akarnak bontani minden akadályt, amely korlátozza a szabadságukat.

Nézzünk csak körül. Valószínűleg mindenki lát a környezetében olyan embereket, akik jótékony vakságban élnek, mert szilárd meggyőződések, elvek, hitek, eszmék és ideológiák homályosították el a látásukat. Valljuk be, amikor ilyen embereket látunk, eszünkbe jut, hogy rájuk kiáltsunk: „Térj már észhez, ember! Vak vagy?” A HÉJNÉLKÜLI egy kalandregény, de nem tagadom: miként a Föld 2 záróvizsgában, ebben a regényben sem tudtam „csak” egy fordulatos sztorit írni. Színházi emberként a cselekvésben hiszek. Diákjaimnak szoktam mondani: a színház a cselekvés művészete. A vágyam az, hogy az irodalommal is cselekvésre ösztönözzem azokat, akik rám találnak. Én gyűlölöm a hazugság és rabság minden formáját. Ennek a regénynek a főhőse a hazugság ellen és a szabadságért harcol. A küzdelme a végsőkig tart, nem ismer megalkuvást. A regényt fiataloknak írtam. És a fiatal lelkű felnőtteknek. Mindazoknak, akik nem hajlandók kompromisszumokat kötni, és akik szenvedélyesen küzdenek az igazságért.


Mi a legfontosabb mondat szerinted a Héjnélküliben?

Megnyomoríthatsz és vakká tehetsz, de sosem leszek a foglyod: LÁTLAK!

A történet egy női hős köré épül. Férfi íróként mennyire volt nehéz belebújnod egy fiatal lány bőrébe?

Élénken él bennem, hogy milyen volt a társam és alkotótársam, Balázs Ágnes pár évvel ezelőtt. Az „elektromos kisülései” ott lebegnek ebben a regényben. Azt hiszem, sok gondolata, indulata, érzelme és reakciója benne van ebben a regényben. Ugyanakkor a drámaoktatásnak köszönhetően sok-sok tanítványom van, akik évről évre frissítik azt a képet, amely bennem a fiatalokról kialakult az idők folyamán. Azt hiszem, ha még sokáig tanítok, talán nem esem abba a hibába, hogy nem tudok majd korszerű regényalakokat megformálni, és porossá válnak a karaktereim. Dyami, a főhősöm egy mai lány.

Regényed egy szigeten játszódik. Számodra hol van az ideális otthon?

Én mindig egy szigeten laktam. Egy saját magam által megteremtett szigeten. Nem állítom, hogy ez egy példamutató magatartás... A szüleim nevetve emlegetik, hogy mindig különc gyerek voltam. Elvétve lógtam a barátaimmal, nagy családi ünnepeken is mindig magamra csaptam a szobám ajtaját, és hiába tartott hajnalig a buli, mindig akkor éreztem a legjobban magam, ha a szobámban magányosan kucorogva olvastam vagy írtam. A napokban került elő egy fotó édesanyám papírképei közül, egy hetvenes évekbeli Majálisról. A fotón a szüleim egy padon ülnek a réten, a barátaikkal tereferélnek, körülöttük gyerekek rohangálnak, és csak egyetlen szőke kisfiú ül magányosan a fűben. Én voltam az a kiskölyök, könyvvel a kezemben. Az ideális otthon számomra ott van, ahol a szeretteim körülöttem vannak, de én, ha úgy szeretném, önző módon magamra zárhatom az ajtót.

A Héjnélküli formailag kísérletezőbb ifjúsági regény, mint a Föld 2 záróvizsga. Ha sorrendet kéne felállítani a könyveid között, melyiket ajánlanád első olvasására, és miért?

Van még ezeken kívül három elkészült regényem... Azokat is ajánlhatom? :-) A HÉJNÉLKÜLI-t ugyanazzal az igénnyel írtam meg, mint a FÖLD 2 ZÁRÓVIZSGÁT. Mindkettőt fordulatos kalandregénynek szántam, olyan könyveknek, amelyet nehéz letenni. A HÉJNÉLKÜLI is egy ismeretlen és mégis ismerős világot ábrázol, amelyben fontos ügyért harcol a főhős – és alapvetően mindkettő regényben kőkemény próbatételekkel kell a fiatalok közösségének megküzdeni. A háború itt is, ott is olyan küzdelmet jelent, amelyet nemcsak az ellenséggel szemben kell megvívni a hőseimnek, hanem önmagukkal is. Ezek közös motívumok. Ami nagyon különbözik a két műben, az az egyes történetek világa. Az első regény egy idegen bolygón játszódó sci-fi, míg a második egy olyan kitalált világ története, amely az idővonalon mögöttünk van. Azt hiszem, műfajok szerint ajánlanám ezeket a regényeket. Aki szeretné tudni, hogy mi történik egy iskolányi mai fiatallal egy távoli bolygón, ahol az emberiség túléléséért küzdenek, az a FÖLD 2-t vegye le elsőként a polcról, aki pedig szeretne beköltözni egy távoli sziget ismeretlen és kegyetlen világába, és szeretne pár napot eltölteni egy olyan fiatal lány mellett, aki utolsó vérig tartó háborút vív barátaival a szabadságért, az a HÉJNÉLKÜLI-vel kezdje.

Örülünk, hogy ilyen hamar új könyvet vehetünk tőled kézbe. Dolgozol új köteten, hogy jövőre se kelljen friss olvasnivaló nélkül maradni az olvasóidnak?

Három könyvem készült el a Covid alatt. Borzalmas, amiben benne vagyunk, de nekem, hál´ Istennek, sikerült elmenekülnöm a szigetemre, ahol őrülten izgalmas kalandokba csöppentem, és boldog vagyok, hogy a történeteimet megírhattam. Kettő kalandot ajánlanék most. „A JUTALOMKIRÁNDULÁS – 2065”-nek szerintem Elon Musk is nagyon örülne. Ha majd elolvassátok, értitek, mire céloztam... Diákok válogatott közössége indul egy turistabusszal Erdélybe, ahol a felhőtlennek ígérkező jutalomkirándulásról gyorsan kiderül, hogy nem más, mint egy szürreális emberkísérlet. Főhőseink szembekerülnek azokkal, akik a „Jutalomkirándulás-2065” elnevezésű állami, kísérleti projektet működtetik, és rövid idő leforgása alatt lángba borítják a világot... Ezt a könyvet már átadtam kiváló szerkesztőmnek, Pacskovszky Zsoltnak.

A második regényen, melynek a címe „TISZTA”, még alakítgatok, szeretném a stílusát kristályTISZTÁra csiszolni. Ez a mű egy Meroving korban játszódó thriller, amelyet úgy formáltam meg, hogy a történelmi díszlet ne tartsa távol azon olvasókat, akik esetleg nem kedvelik a történelmi hátterű regényeket. A sztori ugyan a VI. század utolsó harmadában játszódik egy eldugott austrásiai faluban – amely polgárainak a lelkét a háborúban tobzódó világ és a nagy hatalmú urak és királyok kegyetlenkedései súlyosan eltorzítják –, de az ábrázolt falu sokkal inkább a saját lelkünkben van. Nem tagadom: ennek a regénynek is lesznek áthallásai... A főhős neve Tiszta. Tiszta egy megnyomorított kisgyerek, akit a falu vak hívői kezdetben szentnek hisznek, majd később a fiú a legádázabb ellenségükké válik. A megvetett Tisztát küzdelmei során egy angyali szépségű lány iránt érzett szerelme élteti, majd később az eszelős vágy, hogy megtisztítsa a gyilkos és elaljasult világot. Tiszta egyszemélyes hadsereggé válik, és eltűnik szívéből a kímélet. Kegyetlen könyv lett, egy kegyetlen világ látlelete. Mégis: a feltétlen és színtiszta hit története a TISZTA, amely nem nélkülözi az eddigi könyveimre jellemző váratlan fordulatokat. Mindkét említett történetem megjelenését nagyon várom. De most HÉJNÉLKÜLI gyermekem érkezik. Bízom benne, hogy születése sok-sok örömet szerez majd az olvasóknak.

evgyerekkonyvedij_100.png
Héjnélküli

Héjnélküli

Gáspár András Gáspár
Móra Könyvkiadó, 2021.06.03.
Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal. E szerint az ősi tanítás szerint élik életüket egy bennszülött törzs tagjai egy eldugott szigeten. Minden csecsemő arcára a szemet elfedő bőrhéjat varr a sámán. A héj a biztonság, a héjat egy életen át óvni kell – nem szabad, hogy végzetesen megsérüljön.