Amikor a nyitottság kérdése felmerül, úgy érzékelem, a legtöbb felnőtt nyitottnak gondolja magát. Új helyre megyünk el kirándulni, új recepteket próbálunk ki, frufrut vágatunk, vagy hajszínt váltunk, bár furának tűnik a divat, amit az üzletben látunk, merészen igenis felpróbáljuk azt a ronda blúzt vagy szoknyát – megyünk vele, hiszen ez a trendi. Kérdés, hogy ezek a választások mennyire komfortzónán kívüliek, mennyire vagányok valójában, vagy gyakorlatilag ugyanabban a homokozóban játszunk, csak most nem egy zöld, hanem épp egy kék lapáttal.

Amikor gyereknevelésről olvasunk, azt találhatjuk, hogy a hisztiről mindenkinek van véleménye. A közös ezekben általában az, hogy hisztizni negatív dolog, ezért valahogy meg kell állítani, meg kell szüntetni. Amikor azonban – az amúgy angyali – gyerekünk épp a földön fetreng, vagy két kézzel ütni próbál minket, akkor legtöbbször azonnal lenne szükségünk tudásra, türelemre és támogatásra, az elméleti megoldások helyett. 

A nyári szünet utolsó napjai az óvodába és iskolába induló gyermekek és szüleik életében egy kicsit olyanok, mintha egyszerre lennének két világban. A nyár felhőtlen öröme és a tanévre (óvodában: nevelési évre) való felkészüléssel járó izgalmak egyaránt részévé válnak a hétköznapoknak.