Hernádi Sándor(1927–2013) főiskolai tanár, nyelvész, számtalan nyelvművelő és helyesírást fejlesztő kötet, valamint pedagógusoknak szóló segédkönyv szerzője. Munkáiban a nyelvhasználat-központú ismeretátadásra törekedett. Részt vett az Akadémia Nyelvművelő Bizottságának munkájában, alelnöke volt az Oktatási Minisztérium Szakbizottságának. Könyvei közül a Beszédművelés, valamint a Helyesírási önképző a legnépszerűbb – ez utóbbi művéért Nívódíjban részesült. * * * "...amit tőle tanultam, az ő általa nyújtott példa, minta egész életemre meghatározó volt és az is marad.Hernádi tanár úr pedagógusok generációit tanította több évtizeden át a középfokú tanítóképzéstől a főiskolai, majd egyetemi szintű magyar szakos tanári képzésig nyelvművelésre, nyelvtanra, nyelvhasználatra, szép magyar beszédre. Ha egy tanár munkája hatását, eredményeit mérni lehetne, biztosra vehetnénk, hogy az ő tanítványai, a nála végzett pedagógusok szakmai munkájukban, az anyanyelvi nevelésben igényesek, a helyesírás és a szép magyar beszéd tanításában az átlagosnál többet tettek, hatékonyabbak voltak. Következetes, kitartó munkával érte el, hogy hallgatói felkészülten, a nevelés, az anyanyelvi kultúra és irodalom iránt elkötelezetten lépjenek a katedrára. A tanítványok közül néhányan pályaelhagyókká lettünk. A pedagógiai szakmai területen, a közéletben, a sajtóban, sőt az üzleti világban is sokan találtak hivatást, sokszor sikereket is azok közül, akik Hernádi Sándortól – a leckekönyvek tanúsága szerint – nyelvtant, beszéd-, illetve nyelvművelést tanultunk. A tőle kapott értékek – a szaktárgyi ismeretek, tudás mellett – az iskola falain túl is hasznosulni tudtak. Amikor a hetvenes évek elején a budai képzőben megismertük, még nagyon fiatal volt, „korai negyvenes”. Ezt persze csak utólag számoltam ki, mert akkor első benyomásaink, tapasztalataink nem az életkorára vonatkoztak. Szokatlan, kissé régimódi eleganciája mellett a határozottság, következetesség és igen, a szigorúság voltak akkoriban a legjellemzőbb...