Christine Nöstlinger 1936 – Christine Nöstlinger osztrák írónő 1936. október 16-án született Bécsben, és Hernals-ban, egy bécsi elővárosban nőtt fel. Apja órakészítő volt, anyja egy óvoda vezetőjeként dolgozott. Érettségi után festőnek készült, de aztán alkalmazott grafikát tanult a bécsi Iparművészeti Akadémián. Néhány évig dolgozott grafikusként, majd férjhez ment Ernst Nöstlingerhez. Két lányuk született, Barbara (1959) és Christine (1961). Írni akkor kezdett el, amikor a két gyermekével otthon volt. Egyszerűen elkezdett egy gyermekkönyvet festeni és írni. Sok történetét maga illusztrálta, néhány könyv képeit pedig kisebbik lánya rajzolta. Nöstlinger ma is rendszeresen dolgozik újságoknak, folyóiratoknak, a rádiónak és a TV-nek. Könyveiben a gyermekek minden korosztályához szól. Írásai mesés történetek, amelyekben a mindennapi élet valósághű ábrázolása a cél. A sok gyermek számára ismerős dolgok - nehéz anyagi körülmények, egyszülős családok, verekedős gyerekek az iskolában - mind-mind visszatérő elemei a Nöstlinger-életműnek, az olvasót elsősorban mégis az írónő humoros, de illúzióktól és érzelgősségtől mentes, szerény és kedves hangneme ragadja meg. Christine Nöstlinger életművében a gyermek mindig a figyelem középpontjában áll. Az írónő rendíthetetlenül kiáll a gyermekek érdekei mellett, az általa megteremtett világban a gyermekkor a legkevésbé sem idilli, gyermekhősei pedig egyáltalán nem tartoznak az ártatlan jókisfiúk/kislányok közé: bölcsek, gondolkodó és független személyiségek, akik nem szenvedhetik, hogy tárgyakként bánjanak velük. Sokszor maguk is meg tudják oldani problémáikat kedves nagyanyjuk, vagy éppen barátaik támogatásával. Olykor más szülők segítségét is kérik, akik gyakorta jobban megértik mások gyermekeit, mint sajátjukat. Nöstlinger írásaiból sosem hiányoznak a melegségnek, szeretetnek és az együvé tartozásnak ezen apró oázisai. Együttérzése azoknak a felnőtteknek is szól, akik nem képesek megbirkózni problémáikkal, akiknek nehezére esik a társadalmi normákhoz való merev ragaszkodás. Nöstlinger azonban nem csak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is készített jó néhány olvasnivalót. Az írónő ugyanis lelkes és kitűnő szakács, főzési tudományát két szakácskönyvében is megosztja az érdeklődőkkel, melyekben nemcsak receptek, hasznos trükkök és tippek is találhatóak. Karácsonyi történeteket és verseket tartalmazó könyve egyaránt vicces, ironikus és elgondolkodtató. Ötször nyerte el Bécs Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Díját. 1983-ban egy interjúban „betűgyár”-nak nevezte magát. Egy alkalommal így nyilatkozott írásairól: „Vannak bizonyos elképzeléseim arról, hogy a gyerekek mit szeretnének olvasni, és arról, hogy mit kellene olvasniuk. Nagy szükségét érzem annak, hogy a lélek bizonyos dolgairól írjak. Illetve szilárd meggyőződésem, hogy a gyerekek olvasás közben szívesen nevetnek, és én is, nemcsak ők. Általában ebből a négy komponensből állítom össze könyveimet.” 1999-2000-ben keveset írt, súlyos betegséggel, a mellrákkal küzdött. Ma Bécsben, valamint egy alsó-ausztriai parasztbirtokon él. Könyvei több generáció kedvencei közé tartoznak, több mint húsz nyelven olvashatóak. forrás: www.ekultura.hu

Díjak

1972-ben Friedrich-Bödecker-Díjat kapott. 1973-ban és 1988-ban a Német Ifjúsági Irodalmi Díjat adományozták neki. 1974-ben és 1987-ben az Osztrák Állam Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Díjával tüntették ki. 1984-ben összes művéért a Hans-Christian-Andersen-Érmet, a gyermekirodalom legfontosabb nemzetközi díját vehette át. 1990-ben a „La vache qui lit” zürichi gyermekkönyv díjat nyerte el. 1993 Erster Preis der Stiftung Buchkunst díj 2002 Wildweibchen díj 2003-ban ő kapta meg először az Astrid Lindgren emlékére ebben az évben alapított svéd irodalmi díjat. Ötször nyerte el Bécs Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Díját.