PRÁGAI TAMÁS
(Budapest, 1968. július 2. - 2015. augusztus 7.) József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, irodalomtörténész.
Ez vagyok
Író, kertművelő, e-learning guru, "alternatív értelmiségi". Magyar-angol szakon végzett, irodalomtudományból doktorált a Pécsi Tudományegyetemen. Több periodika, könyv, kiadvány szerkesztője (volt), köztük a Kortárs, a Szépirodalmi Figyelő, jelenleg is a Napút és a Képírás folyóiratoké. Írásai (vers, széppróza, irodalmi kritika, tanulmány, tárca, esszé és műfordítás) 1990 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban. Erőfeszítéseit 2005-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Egészen a legutóbbi időkig drámát nem írt – ám Barbárokra várva című verseskötetében (2009) Plantus és Planéta című abszurd tündérjátéka is olvasható.
* * *
Negyvenhét éves korában elhunyt Prágai Tamás József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, irodalomtörténész. Az alkotót súlyos betegség után 2015. augusztus 7-én, pénteken érte a halál – tudatta a Napkút Kiadó.
Szondi György, a kiadó vezetője, a Napút folyóirat főszerkesztője méltatásában hangsúlyozta, hogy Prágai Tamás az irodalom minden területén kiválót alkotott: költő, író, színműíró, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, tanulmányok, esszék írója, tanár, szerkesztő, „portálgazda” volt.
„Vidám és bölcs. Tiszta beszédű, tiszta gondolkodású, tisztán mesélő és kutató. Mindig keresett, értelmezett, végére járt, hagyta ellebegni. Vagyis mindent a maga öntermészete szerint kezelt. Mindent: művet, jelenséget, kapcsolatot – zökkenőt és ívelőt. A természet kutatója volt: a zöld természeté (ezért is költözött Pázmándra), az emberi természeté, a művek, a szövegek természetéé. Fejtette titkukat” – fogalmazott Szondi György.
Felidézte, hogy a Napút/Napkút-műhely már a kezdetektől otthona volt Prágai Tamásnak, könyvei javát is ők gondozhatták. Prágai Tamás betegsége alatt a kórházban is írt, finomította, folytatta prózafolyamát, a Vellert, az újabb rész kiadását tervezték.
A Napkút Kiadó Prágai-pályadíj alapításával állít emléket Prágai Tamásnak – tette hozzá Szondi György.
forrás: barkaonline.hu
III.
A jövőn már nem gondolkodom,
sem az időn, mióta befellegzett,
a hegyeket nézem, mennyire hegyek,
a sík, füvekkel lepett mezőt,
mennyire sík, mennyire lepett füvekkel,
hogy gubbasztanak a szavak kalickáiban
a sólymok,
hogy röppennek fel a sorban, mikor
a halandó
költő leüti végre az est, az ót, a lyét, az emmet, az ót megint, a kát,
de a bátorságot
nem a sólymoktól,
hanem a füvektől lesem el,
és írás közben a haláltól félek.
Ezzel a versével emlékezünk a tegnap elhunyt Prágai Tamásra.
Forrás: barkaonline.hu
Prágai Tamás
(Budapest, 1968. július 2. - Budapest, 2015. augusztus 7.)
Kapcsolódó cikkek
1 cikk
Megnézem
