Szabó Lőrinc 1900. március 31-én született, Miskolcon. 1919 őszén került Budapestre, ahol tanulmányait folytatta. Először gépészmérnöknek készült, majd a bölcsészkaron tanult, de tanulmányait nem fejezte be.
1921-ben lépett be az Est szerkesztőségébe, ahol gyorsítóból újságíró, majd olvasószerkesztő lett. Az irodalomban műfordításokkal mutatkozott be. 1922-ben jelent meg első verseskötete, a Föld, erdő, Isten. Ebben már megmutatkozott sajátos lírája, mely későbbi helyét biztosította a magyar költészetben.
A harmincas években már elismert költő volt, tagja költészeti társaságnak. Háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal. 1945-1956 között politikai okból kizárult az irodalmi közéletből, ezalatt főleg műfordítással foglalkozott. 1957-ben hunyt el Budapesten, szívrohamban.
Gyermekirodalmi tevékenységéből ismertek a Lóci-versek, melyeket fiának írt. Gyermekversei a játékos, otthonos világot írják le, izgalmas, eredeti költői nyelven. Szabó Lőrinc az örök kortársaink közé tartozik, legszebb gyerekversei - a Nyitnikék, az Esik a hó vagy éppen a fiához, Lócihoz szóló versei - az elmúlt évtizedek alatt semmit sem vesztettek költői erejükből, frissességükből.
Szabó Lőrinc (Rippl-Rónai József pasztellrajza, 1923)
