Zórád Ernő (Balassagyarmat, 1911. október 16. - Budapest, 2004. április 8.) képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, iparművész, a képregény legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselője. Zórád felvidéki, elszegényedett középnemesi családból származott. 1921-ben, komoly anyagi gondok miatt Budapestre költöztek. Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. A második világháború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, "minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg. A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt, amelyek csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A '70-es és '80-as években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. 1952-től kezdve számos diafilmet készített, magazinokat, könyveket illusztrált.