100 éve született Mándy Iván

Mándy Iván: Miért írok?

Értük.
A lerongyolódott házakért. A megvakult ablakokért. Az udvarokért.
A gangokért.
A porolórúdért.
Az ecetfaért.
A sötét kapualjért, ahova az Isten behúzódott.

(in: Nappali ház, 1995. 2. sz. Miért ír Ön? Körkérdés írókhoz.)

Mándy Iván 1918. december 23-án született, Budapesten. Apja, Mándy Gyula újságíró volt, anyja, Alfay Ilona tanítóképzőt végzett tisztviselőként dolgozott. Szülei válása után apjával maradt, korán megismerte a pesti kávéházak, mozik, szállodai szobák világát. Bár apjával feszült volt a viszonya, ő maga is elismerte, hogy íróként nagyon sokat köszönhet neki. (Mi az, öreg? (1972).

Mándy Iván a Fiumei úton, a Teleki tér tőszomszédságában élt leghosszabb ideig, 1941-től 1984-ig. Prózájában gyakran meg is jelenik a Teleki, az Árusok tere, akárcsak életének más helyszínei, mint például a Mátyás tér és az egykori Tisza Kálmán tér.

1928-től a budapesti Lónyay utcai református gimnáziumba, majd a Madách Gimnáziumba járt, ám 1935-ben apja beleegyezésével a tanulmányait félbehagyta.

„Benyomások? – Kölykös arcú öregúr. Mindig szerettem az öregeket, sokat is írok róluk. Tortaarcú bácsi. Gentleman. Az Ántivilág maga. Kopott és elegáns. Egy bumfordi, óarany kávégép mellé való. Van nála kutyanyelv. Felír rá egy lassú mondatot, olyat, amit a plüssök és a játék katonák is értenek. A kommunizmus mocska előtti világ. Egy nem felejtő figura/ürge, egy felejthetetlen tehetség. Aki áthozott sokat a háború előtti tartásból: egy becsületesebb, csiszoltabb világból, saját aranykorából. A két háború közti tartásból, színekből, mákonyból, álmokból. Sokáig mániákusan a két háború között szerettem volna élni. Visszareinkarnálódni. Egy novellájából: „Úgy írsz, Mádai, mintha negyvenöt óta nem láttál volna embert!”

„A mondat iskolája” Beszélgetés Pollágh Péterrel. In: Darvasi Ferenc: Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról. Budapest: Corvina, 2015.

Már a gimnáziumi évek alatt írt novellákat, 1937-től pedig publikált. Első könyve, A csőszház 1943-ban látott napvilágot. A második világháború alatt a katonai szolgálat alól az apja segítségével sikerült mentesülnie. 1945 után az Újhold fiatal szerzőgárdájához csatlakozott. Az 1949-ben kezdődő szilenciumig 5 könyve jelent meg (A csőszház, Az enyedi diák, A huszonegyedik utca, Francia kulcs, Vendégek a Palackban). 1949 és 1957 között Mándy előtt is bezárultak a publikálási lehetőségek. A betiltás évei alatt a Magyar Rádió számára készített dramatizálásokat, gyerekeknek szóló hangjátékokat s a Népművészeti Intézet munkatársaként (1950–1954) vidéken tartott irodalmi előadásokat. Erről az időszakról szóló könyve, az Előadók, társszerzők csak jóval később, 1970-ben jelenhetett meg.

Az elhallgattatás éveiben a törzshelye a Károlyi-kerthez közeli Darling eszpresszó volt, ahová a többi margóra szorított íróval, költővel (Határ Győző, Kálnoky László, Kormos István, Lakatos István, Rába György, Végh György) járt. Ezt az időszakot mutatja be az 1959-ben megjelent könyve, a Fabulya feleségei. 1954-től szabadfoglalkozású író, állást többé nem vállalt. A szilencium után jelent meg 1956-ban az azóta is töretlen népszerűségű Csutak és a többiek, majd 1957-ben a Csutak színre lép című ifjúsági regénye.Az elhallgattatás éveiben a törzshelye a Károlyi-kerthez közeli Darling eszpresszó volt, ahová a többi margóra szorított íróval, költővel (Határ Győző, Kálnoky László, Kormos István, Lakatos István, Rába György, Végh György) járt. Ezt az időszakot mutatja be az 1959-ben megjelent könyve, a Fabulya feleségei. 1954-től szabadfoglalkozású író, állást többé nem vállalt. A szilencium után jelent meg 1956-ban az azóta is töretlen népszerűségű Csutak és a többiek, majd 1957-ben a Csutak színre lép című ifjúsági regénye.

„Szótlan volt. Mint aki örökösen úton, séta közben van. Amikor a Művészben vagy a Lukácsban ült, akkor is mintha szemlélődve sétált volna. Papírfecnik hevertek előtte, egy toll, néha puhaceruza. Ült, nézelődött, és néha följegyzett valamit. Én a Művészbe jártam vele. Amikor megszólította a presszóslányokat, úgy tudott a kisasszonyok szemébe nézni, mélyen, szuggerálva, hogy nézzenek vissza rá. Ebben a pillantásban nem fedeztem fel semmi férfiasat, miközben kikerülhetetlenül szuggesztív volt a maga finomságával, érdeklődésével, lazaságával. Az írásaiban is ezt a pillantást felejti az arcokon, rengeteg dolgot fedez fel rajtuk: a tekintetet, a barázdákat, a szájszögletet. És ezekből teljes figurát tudott teremteni, holott úgy tett, mintha csak egy arcról írna. De ugyanígy felejtette rajta a tekintetét egy-egy szekrényen, komódon, bögrén vagy szobasarkon. És miközben figyelt, azt hiszem, már írta is a szöveget egy képzeletbeli, „belső" cédulára - ami aztán rákerült egy „külső" cédulára.”

„Mint aki örökösen úton van” beszélgetés Sándor Iván íróval. In: Darvasi Ferenc: Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról. Budapest: Corvina, 2015.

1966-ban ismerkedett meg Simon Judit orvosnővel, akivel 1967-ben házasságot kötöttek. (Házasságát az ún. Zsuzsi-novellákban örökítette meg.) 1984-ben költöztek el a Józsefvárosból az V. kerületi Aulich utcába, ahol ablakuk a Batthyány-örökmécsesre nézett.

Az ’50-es évek második felétől folyamatosan jelentek meg a könyvei. A 60-as években két jellegzetes témája, a foci és a mozi teljesedik ki A pálya szélén (1963) és a Régi idők mozija (1967) című köteteiben. A ’60-as, ’70-es évek a filmes ismertséget is meghozta számára: Csutak és a szürke ló (Várkonyi Zoltán, 1961), Régi idők mozija (Dömölky János, 1971), A locsolókocsi (Kézdi Kovács Zsolt, 1973), A pálya szélén (Sándor Pál, 1973.) stb.

1969-ben kapta meg a József Attila-díjat, majd a ’70-es évek végétől haláláig számos elismeréssel, köztük Kossuth-díjjal (1988) jutalmazták.A rendszerváltás után 1989-től a Holmi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke volt.

1995. október 5-én este a Titanic Filmfesztivál nyitóestéjén a Toldi moziban még megnézte nagy kedvence, Buster Keaton filmjeit, majd másnap virradóra, október 6-án, álmában érte a halál.

(életrajz forrása: DIA)

„Ezért is tartom, a közhiedelemmel s talán az íróval szemben is, legbölcseletibb prózáink egyikének az övét. Bölcseleti – stílusát tekintve. Nem egyes darabjaiban vagy szektoraiban, hanem egész megoldásában. Ha ugyanis a létezés csak árnyképszerűen, illetve hallucinatívan van jelen, ha az egyébként abszolút mozdíthatatlan jelenléte a tárgyaknak, mondatoknak stb. kísérteties, melyben az egyes elemek,»unalomig« ismerősek, akkor ez a kísértetjárás ontológiai válasz egy sokértelmű romlásfolyamatra, mely nem pusztán történelmi, társadalmi, lélektani, hanem egész létezésünk korróziója: eredetietlensége és kövületszerűsége. A »van« kérdésessége és képmásszerűsége ez; a létezés – csak kísértet. Egyúttal ez a megjelenítési mód, vagyis a már említett életrekeltés az egyetlen: sűrített és szegény esély a megtartásra, a feltámasztásra. Mándy művészetének a csonkolt létezésre adott dacos válasza: makacs monotóniája. Nyugodtan mondható: hűség, mely minden élet megmaradásának, újra felkeltésének feltétele.”

Balassa Péter: Mándy és a kísértetek. Művészetéről és Átkelés című kötetéről. In: Balassa Péter: Észjárások és formák. Budapest, Tankönyvkiadó, 1985.

UTÓÉLETE

Halálának évében, 1995-ben jelent meg Mándy saját válogatásában az Örökségünk sorozatban a Harminc novella című kötete. Életművét a Holnap és a Palatinus Kiadó gondozta. Az utóbbi kiadásában, (Kiss Bori és Pádár Eszter szerkesztésében) jelentek meg összes művei (Kisregények, Novellák, Hangjátékok stb.). 2013-ban Urbán László gondozásában adták ki az 1937 és 1945 között írt, kisprózákat tartalmazó Ma este Gizi énekel című posztumusz kötetét. A korábban a Holnap kiadó égisze alatt megjelenő ifjúsági regényeit újabban a Móra Kiadó adja ki Darvasi Ferenc szerkesztésében, szintén Darvasi jegyzi a Mándy születésének 100. évfordulójára megjelentetett Ciklon című válogatott novelláskötetet.

1992-ben Erdődy Edit (a Digitális Irodalmi Akadémia Mándy-szakértője) (Mándy Iván), 2003-ban Hózsa Éva (A novella új neve. Mándy Iván novelláinak tipológiája és szövegközi értelmezése) írt róla monográfiát. 1997-ben a Nap Kiadó In memoriam sorozatában A pálya szélén címmel (Domokos Mátyás és Lengyel Balázs szerkesztésében) gyűjtötte össze a Mándyról szóló legfontosabb írásokat, tanulmányokat. 2015-ben jelent meg, a Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról című interjúkötet. A kötetben Darvasi Ferenc író, szerkesztő, kritikus beszélget Mándy író-kortársaival (Sándor Iván, Lator László), a tanítványoknak is tekinthető kortárs írókkal (Tóth Krisztina, Pollágh Péter), s az író házastársával, Simon Judittal, továbbá a szerző személyes életének kísérőivel, szerelmekkel, barátokkal, szomszédokkal.

MÁNDY 100

2018-ban, a szerző születésének 100. évfordulóján jelent meg egy hiánypótló munka, a „Szeretve tisztelt főcsatár”. Mándy Iván válogatott levelezése. Mándy levelezésének jelentős része a PIM Kézirattárában, továbbá az OSZK-ban, illetve magántulajdonban található. A kötetben időrendi sorrendben közölt 234 levélből 68-at Mándy írt, 166-ot ő maga kapott. Az első levél 1946-ból való, az utolsó két nappal halála előtt íródott. A levelek többsége 1962 utáni, így életének és művészetének az utolsó három évtizedébe tekinthetünk bele. Leveleiben kis novellabetéteket, párbeszédeket, leírásokat is találni, s bár Mándy lusta levélíró volt, egy-egy intenzívebb szakasz, pl. a feleségével való 1972-es levelezése néhány műve keletkezéstörténetéhez is adalékul szolgál. A levelekhez fűződő jegyzetek, melyek egyben irodalomtörténeti áttekintést is nyújtanak az olvasónak, a szerkesztő, Darvasi Ferenc kiemelkedő munkáját dicsérik.

Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

Mándy születésének 100. évfordulójára rendezett a PIM Mi tájaink – Tisztelgés Mándy Iván előtt címmel kiállítást. A két kurátor, Kiss Bori és Pádár Eszter az író szövegei mellé Mácsai István festményeit hívta segítségül. Mácsai festményeinek egyik fő ihletője a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek Budapestje, amelynek világa Mándy alkotásaival mutat erős rokonságot. Szöveg és kép szinte egymásra reflektálása nemcsak a közös motívumokat (házak, udvarok, gangok stb.) mutatja meg, a két alkotó sokszor közös látásmódját is megidézve emléket állít kettőjük barátságának is.

forrás: irodalmiolvasoterem.blogspot.com