70 év – 70 név

"Nekem mindegy, csak nő ne legyen!"" - ez volt Major Klári feltétele, miután az általa vezetett ismeretterjesztő lektorátusról elfogytak a szereksztők: Karáda Ilka szülni ment, Kemény Márta eltörte a karját, D. Nagy Éva betegszabadságon.

Nem csoda, hogy kissé barátságtalan képpel fogadott a felvételi beszélgetésen: (Ma interjú?)

Én akkor már jó néhány lektori véleményt írtam orosz nyelvű ifjúsági regényekről Apostol Andrásnak, az idegen nyelvi szerkesztőség vezetőjének jóvoltából, aki távoli rokoni kapcsolatok okán, vagy már nem emlékszem, mi más okból bízott meg a kis különmunkával, de az is lehet, hogy tényleg szükség volt a szovjet baráti kiadóktól rendszeresen, szép számmal beérkező művek előzetes véleményezésére. (Az évi 10-12 szovjet mű megjelentetése tervfeladat volt.)

Szóval ott ült az igazgatói irodában Kováts Miklós, még igazgatói minőségében, Petrovácz István, még mint irodalmi vezető és a fanyalgó Major Klári. Ha már ott voltam, adtak két próbamunkát - egy posztmodern regénykéziratot és egy több okból problematikus ismeretterjesztőt.

Logodi Magdi a szerkesztői titkárság vezetője jóindulatúan figyelmeztetett: a legjobb lektorunk lehúzta. Nehogy neked tetsszen! Egy hetet kaptam rá.

A legközelebbi interjún Major Klári, aki metszően okos, de kőkemény főnököm lett barátságosan mosolygott. Másnap reggel kezdhetek.

1972 júliusa volt, éppen leérettségiztettem az osztályomat a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban, hajdani iskolámban, ahol már hat éve tanítottam magyar irodalmat és pár osztálynak oroszt. Valamelyik illetékes hatóság úgy döntött, hogy túl sok a gimnázium, ezután legyen egészségügyi szakközépiskola. Jólelkű igazgatónőm azt mondta, hogy aki tud képzettségének és igényeinek jobban megfelelő munkahelyet találni, annak ő nem áll útjában.

A Móra Kiadó volt vágyaim tárgya. Harminchárom évig voltunk hűségesek egymáshoz. Sajnos az igazi aranykort a 60-as évek pezsgő, fantasztikusan kostruktív időszakát már lekéstem, már elindultak, és hihetetlenül magas példányszámban jelentek meg az új sorozatok, a Pöttyös, a Csíkos, a Képes Történelem, a Búvár Zsebkönyvek, azokat már csak "táplálni kellett". Már "beszoktak" a Mórához a szabad szellemű szerzők, a legjobb költők, népszerű tudósok, mesegyűjtők, kitűnő grafikusok, csak munkával kellett ellátni őket. És nálunk dolgoztak az ország legjobb szerkesztői - sokan maguk is aktív alkotók. Kormos István, Janikovszky Éva, Aszódi Éva, Székely Éva és persze közvetlen munkatársaim, akikből hamarosan jóbarátok lettek, és akiktől meg lehetett tanulni a szakmát: Kemény Mártától azt, hogyan lehet megszelidíteni a legmakacsabb szerzőket, Karádi Ildikótól azt, hogy egy szerkesztőt minden érdekel, és egy kicsit mindenhez értenie kell, D. Nagy Évától azt, hogy de azért egy valamiben legyünk profik (ő pl.: a botanikában), Ágai Ágitól azt, hogy még egy KGST-országbeli tapasztalatcsere-utazásról (mert ilyen is volt) is lehet olyan lazán, olyan humorosan beszámolni, hogy a BM illetékesei is hasukat fogják jókedvükben. (Ezeket a beszámolókat úti jelentésnek hívták és csak a nyeretlen csikók nem tudták, hogy kinek a kezében landolnak.)

Azonnal bedobtak a mélyvízbe, nyakamba szakadt az 1973. évi Lányok Évkönyve. Csak aki csinált már hasonlót, az tudja, milyen irdatlan munka ez. 40-50 cikket íratni adott témáról, a szövegekhez fotóillusztrációt gyűjteni, "ütős" borítót terveztetni... Egész nyáron rakosgattuk a kéziratokat és a fotókat Marosi Gyöngyivel, aztán Diósi Katival, amíg az utolsó utáni elkésett cikk is befutott. Máig hálás vagyok azért a munkáért. Annyi kitűnő okos tehetséges embert ismertem meg, olyan művészekkel hozott össze a sors, akikkel amúgy sosem lett volna lehetőségem kapcsolatot teremteni. Figyelem is a pályájukat, követem őket és örülök a sikereiknek - bánkódom a sajnos egyre gyakoribb távozásukkor.

Három évtized történéseit nem lehet ilyen rövidke írásban összefoglalni. Voltak hullámvölgyek, válságok, fájdalmas veszteségek is, volt, amikor csaknem megfeneklett a Móra hajója, de lám, megértük a 70. évfordulót, és szívesen megünnepelném veletek majd a 80-at is!

Ölel: Balassa Anna

Móra Kiadó korábbi Főszerkesztője