70 év – 70 név

"Melyik lehetett első „mórás” könyvem?

Talán a Móra-sorozat - világosbarna vászonkötés, a borító rajzának kereteiben Reich Károly azóta megszokott, kedves figuráival. Mintha jutalomkönyvként kaptam volna az első példányt (tán a Csengő barack című lehetett), s aztán gyűjtőszenvedéllyel tudatosan törekedtem, hogy teljes legyen a sorozat (a Csilicsali Csalavárit…sikerült évekkel később pótlólag megszereznem).

Vagy mégis inkább az 1952-es Új mesekönyv gyakorolt rám nagy hatást?

Jó volt olvasni a szerkesztő, Hárs László előszavát, melynek „poénja” volt, hogy a budapesti gyerekek május elsejei felvonulásán azt kiabálták: „éljenek a meseírók”!

Jóval később tudtam meg, hogy a kötet irodalomtörténeti jelentőségű, a dogmatikus korszak enyhüléseképp a mese „rehabilitációja” jegyében keletkezett. (Elődje volt az Aszódi Éva szerkesztette, évről évre megjelent „Csupa mese” (Csupa új mese, Csupa újdonatúj mese stb. köteteknek. Máig büszke vagyok, hogy 1976-ban a Csupa új mesében nekem, az „amatőrnek” is megjelent egy írásom.)

Szerencsés gyerek- és kamaszkorom volt. A kéziratnak a kiadóhoz kerülése előtt a szerző személyes előadásában hallhattam az Erdei kalács mesekönyv jellegzetes darabjait – Petrolay Margit az édesanyám volt, apám könyvét, a Görög regéket meg még korrektúrázhattam is – egy forintot kaptam tőle minden egyes meglelt nyomdahibáért – nem sokat kerestem ebben a munkában.

Később, felnőtté válva, a gyerekkultúra körül legyeskedő kritikaíróként, rendezvényszervezőként, a híres-nevezetes szekszárdi gyermekirodalmi konferenciák résztvevőjeként, előadójaként – az úttörőszövetséget képviseltem – megszerezhettem néhány kiemelkedő Móra-szerző személyes ismeretségét, mondhatom: barátságát (Földes Péter, Varga Domokos, Vargha Balázs, Hárs László tartozott ebbe a körbe).

Janikovszky Éva szerkesztői megbecsülését is kivívhattam: a Fiúk Évkönyvébe kért tőlem írást, tudósítást a korabeli gyerekvilágról.

Büszke vagyok arra, hogy a Csináld velünk elnevezésű, a kézműveskedést népszerűsítő sorozat megannyi szerzőjét (Nagy Marit, Vidák Istvánt, Kékes István Tóbiást, Székely Évát, Csókos Györgyit) én ajánlhattam a kiadónak – több sikeres, az újnépművészeti mozgalomban máig kiemelkedő jelentőségű – közös táborozás nyomán.

Örülök annak, hogy kapcsolatom a Kiadóval máig megmaradt, több közös „projektet” szervezünk – bánatom csupán annyi: hány kedves szerzőre, szerkesztőre, illusztrátorra már csak emlékezni tudok.

Mi az a 3 szó, ami eszembe jut a 70 éves kiadóról?

Móra – Minőség – Mindenkinek"

Trencsényi László

Magyar Pedagógiai Társaság Elnöke, Egyetemi tanár