Nincs engedélyezve a javascript.

70 év – 70 név

Bosnyák Viktória – Író-műfordító

Mit jelent neked a Móra?


"A Móra nevét a legtöbb könyvemen láttam, és jól ismertem, már egészen kicsi koromban. Ezek voltak gyerekszobám legféltettebb kincsei. El sem tudtam volna képzelni az életet könyvek, vagyis a Móra Kiadó nélkül. természetesen az első önállóan olvasott könyveim is mórásak voltak: Dr. Dolittle, a Mary Poppins több kötete, a Fecskék és Fruskák sorozat.

A műfordítást korán kezdtem, tizenegy évesen, egy régi, mechanikus írógépen, csak úgy, szórakozásból. Mindjárt éreztem, hogy ez nekem való dolog.

Évekkel később Janikovszky Éva személyesen adott lehetőséget, és ismertetett meg Balassa Anna főszerkesztővel, aki kedvesen, tárt karokkal fogadott, és mindjárt adott is nekem egy kanadai ifjúsági regényt. A fordításommal elégedett volt ő, és Kovács Attila Zoltán szerkesztő is, aki nagy türelemmel válaszolt minden kérdésemre, hiszen az egyetemen nem tanultam az akkor még használatos, de ma már elavult szerkesztési technikát.

Szó szót követett, vagyis könyv könyvet, s Balassa Panni hamarosan már lektori jelentéseket is kért tőlem. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ő, akinek a kisujjában a gyerekkönyvkiadás, megbízott az én ízlésemben. Ha Balassa Anna nem hisz bennem, ma nem lennék 36 kötetes író.

Történt ugyanis, hogy a fordítások, és lektori jelentések által megerősödve, vagy talán kissé elszállva, megírtam első könyvemet, a Tündérboszorkányt. Eredetileg pár fejezet Harry Potter volt a terv, mivel a következő rész nem jelent meg lányaim szülinapjára. S gondoltam, így kicsit kárpótolhatom őket.

De végül inkább saját regényt írtam nekik, amiben ők maguk szerepelnek, és aminek alapjait az ő kéréseik adták. Ez tizennyolc éve történt. Akkoriban még papíron léteztek a kéziratok, épp csak ismerkedtünk a floppy lemezzel. Szegény Anna egészen elsápadt, amikor beállítottam neki a kinyomtatott verziómmal.

Azt mondta: „Ajjaj, hát már te is, drága Viki? De miért kellett? Eddig olyan jóban voltunk. Most pedig valószínűleg nemet fogok mondani a könyvedre. És akkor mi lesz?”

Megkérdezte, hogy tisztában vagyok-e vele, hogy nem kivételezhet velem. Mondtam, igen. Azért mégis kivételezett. A kéziratomat nem az asztalán lévő elolvasandó torony aljára, hanem a tetejére tette. Így történt, hogy három nappal később sorsfordító telefonhívás zajlott közöttünk. Így történt, hogy író-műfordító lettem.

Ha Balassa Anna akkor nemet mond, kinyomtatom két példányban a könyvet a lányaimnak, és maradtam volna a műfordításnál, mivel szaktudásában és pártatlanságában tökéletesen megbíztam.

Köszöntöm tehát a Móra Kiadót, 70. szülinapja alkalmából, és hálásan köszönöm Janikovszky Évának és Balassa Annának, hogy ma az lehetek, aki vagyok."

Bosnyák Viktória

Író-műfordító