90 éve született Lázár Ervin, akinek a meséi éppen úgy szólnak a felnőttekhez is, mint a gyerekekhez
tegnapelőtt
Ha azt mondod, dömdödöm, kicsitől nagyig mindenki tudja, hogy mire gondolsz. Talán el is mosolyodnak, ahogy felidézik a Négyszögletű Kerek Erdő lakóit. Pedig senki sem tudja, hogy mit jelent pontosan. Lázár Ervin elbeszélései éppen ilyenek – a mindannyiunknak ismerős tapasztalatok keverednek olyan mesebeli vagy éppen mágikus részletekkel, amelyek meglepnek, elgondolkodtatnak, újra és újra visszacsalogatnak ebbe a különleges irodalmi világba. A kilencven éve született mesélőre emlékezik az életművét gondozó Móra Kiadói Csoport A legkisebb boszorkány című bábelőadással, amelyet az Aranyszamár Színház mutat be a 6SZÍN-ben 2026. május 19-én.
FOTÓ: Lázár Ervin a Vörösmarty téren (Budapest, 1989) – https://lazarervin.hu/
Lázár Ervin 1936. május 5-én született a Tolna megyei Alsórácegrespusztán, amely település mesés hangzású neve az írásaiban is vissza-visszaköszön. A Csillagmajor és az Egy kis lalala című novellagyűjteményben tükröződik az a világ, amelyben itt felnőtt. A jellegzetes falubeli karakterek életének helyszínei, a viszálykodás, ünneplés és történelmi tragédiák díszletei még ma is állnak. Felkereshetjük Rácegrespuszta és Sárszeg határán a nagyszederfát vagy a Pálfához tartozó felsőrácegrespusztai iskolamúzeumot, Lázár Ervin (valamit Illyés Gyula) egykori elemi iskoláját.
1954-ben érettségizett Szekszárdon, majd ez évben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, újságíró szakon. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója volt, ahol 1963-ig dolgozott. 1961-ben szerzett magyartanári diplomát. 1964. január 1-je és 1965. március 15-e között a Dunántúli Napló s egyidejűleg a Jelenkor munkatársa volt. Újságíróként igazi műfaja a riport. 1965 márciusától 1971. április 30-ig az Élet és Irodalom tördelőszerkesztője. Ettől kezdve 1989-ig szabadfoglalkozású író. 1989-ben – a lap első számának megjelenéséig – az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja volt. A Magyar Fórum alapító tagja; a lapnál 1989. október 1-jétől 1990. augusztus 10-ig főmunkatársként dolgozott. Majd olvasószerkesztőként 1990. augusztus 11-től 1991. május 9-ig a Magyar Napló, 1991. május 10-től 1992. január 15-ig a Pesti Hírlap, 1992. január 16-ától augusztus 31-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1992 szeptemberétől a Hitel olvasószerkesztője. Tagja volt 1959-től 1994-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, ahol 1991 és 1994 között az etikai bizottság munkájában is részt vett. A Magyar Írószövetségbe 1969-ben lépett be, sokáig választmányi tag volt. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
A játékos nyelvezettel, sajátos humorral alkotó író számos elismerést, díjat nyert el munkásságával. A teljesség igénye nélkül: megkapta a József Attila-díjat (1974), a Művészeti Alap Irodalmi Díját (1980), az Állami Ifjúsági Díjat (1981), az Andersen-diplomát (1982), az Év Könyve jutalmat (1985, 1989, 1996), az Év Gyermekkönyve díjat (IBBY, 1989, 1990, 1993), a Déry Tibor-jutalmat (1990), a Soros Alapítvány Életműdíját (1992), a MSZOSZ-díjat (1995), a Kossuth-díjat (1996), a Pro Literatura díjat (1999), valamint a Prima Primissima díjat (2005).
Gyermekkora meghatározó élményei, emlékei mesekönyveiben is tetten érhetőek. A Négyszögletű Kerek Erdő különös eseményei vagy épp Bab Berci kalandjai játszódhatnának akár a tolnai vidéken. Varázslatos hangvételű meséit a gyerekek is szeretik, ám felnőttként újabb rétegeket érthetünk meg belőlük. Mesekönyveit a Móra Kiadó, felnőtteknek szánt írásait pedig a Trend Kiadó adja ki.
Egy kis lalala
Csillagmajor
A fehér tigris
A fázóművész
Korona és kard
Százpettyes katica
A legkisebb boszorkány
Öregapó madarai
A kisfiú meg az oroszlánok
Szegény Dzsoni és Árnika
A Négyszögletű Kerek Erdő
A Hétfejű Tündér
Gyere haza, Mikkamakka! - A Négyszögletű Kerek Erdő
Bab Berci kalandjai
A fába szorult hernyó
A Nyúl mint tolmács
Berzsián és Dideki
