Nincs engedélyezve a javascript.

A gyerekek tudják a válaszokat

PRAE.HU: Pályádat újságíróként kezdted, majd novellákat, regényt írtál. Az első gyerekversköteted címe az volt, hogy Visszafelé hull a hó, az alcíme pedig: versek gyerekhangra. Honnan táplálkozik ez a gyerekhang?

Csak feltételezni tudom, hogy gyerekkoromból maradt. Amikor verseskötet írásába kezdek, mindig megpróbálok rátalálni, szerencsére még megvan, de érthető okokból egyre mélyebben kell magamban keresgélnem.

PRAE.HU: Olvastam a nyáron az Angyal és Tsa című novelláskötetedet. Kint a kertben, napfényben, és érdekes dolog történt; amúgy is varázslatosak a történeteid, de ezúttal valahogy belelógtak a valóságba: úgy értem, hogy szemüveges olvasó lévén szemüveg nélkül olvastam végig a könyvedet. Na most ez lehet egyéb körülmény is, de ez egyszer az irodalom (majdnem úgy gépeltem, hogy irgalom:) varázsának tudtam be. Lehet, hogy láthatatlanul már belejátszott A nagypapa távcsöve? Félre tréfa: azt szeretném megkérdezni, hogy szerinted lehet-e akár ilyenfajta hatása az írásnak, vagy szerinted milyenfajta van?

Azt gondolom, hogy ez egyszer tényleg az irodalom varázsa lehetett. Kicsit komolyabban: nem hiszem, hogy az élményen, jó esetben katarzison kívül, amit nyújthat egy-egy szépirodalmi szöveg, azonnali, látványos hatása lehetne. Valószínűbb, hogy csak hosszabb távon, mélyebben, egyéb megszerzett tapasztalatokkal együtt működik igazán. Bár ez a látásjavulás engem is elgondolkodtatott, ki fogom próbálni…

PRAE.HU: Nagyon jó, hogy Janikovszky után megint van magyar gyerekkönyv a német könyvpiacon, mondta Dalos György két éve a Lipcsei Könyvvásáron. A Csillagszedő Márióra és a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délutánra utalt. A német kétségtelen nagy piac, óriási olvasótábor! Ezenkívül fordítottak műveidből például szlovákra, bolgárra is. Milyenek ezek a fordítások? Te belelátsz?

Sajnos nem. Ráadásul ritkán fordul elő, hogy tapasztalt, professzionális fordító keres meg, ezért próbálok mindig referenciák után kutatni, ha nincsenek, akkor pedig óvatos vagyok: több jelentkezőt is sikerült már lebeszélnem a fordítói munkáról…

PRAE. HU: „A gyerekek tudják a válaszokat, / csak a hozzá való kérdéseket / nem tudják még rendesen feltenni” – idézem egy versedet a legutóbbi könyvből. A felnőttek éppúgy kapnak valamit a verseidből, mint a gyerekek. Nem is keveset. Ez fontos is, mert csak baj lehet azzal a gyerekirodalommal, ami a felnőttet egyáltalán nem érinti meg. Mi a véleményed erről?

Úgy gondolom, a jó gyerekkönyvet a felnőttek is élvezhetik, ha adott esetben mégsem, akkor sem kell feltétlenül elvenni tőle a gyerek kedvét, a mintakövetésnek az olvasási szokások kialakításában is fontos a szerepe. Szerencsére már a magyar könyvpiacon is rengeteg olyan szöveg van, amely többrétegű, gyerek is, felnőtt is élvezheti.

PRAE.HU: Egy gyerekkönyvnek szerves része az illusztráció. Legutóbbi két verseskönyvedet Paulovkin Boglárka illusztrálta. Hogyan dolgozol együtt a rajzolóval?

Mindkét szöveget rábíztam Boglárkára. Előtte azért valamennyit konzultáltunk, mondjuk a Csillagszedő Márió új kiadása esetében nem sokat, hiszen csak borítót kellett cserélni, az pedig a német kiadásra készült rajzra épült. A nagypapa távcsöve kapcsán pedig az idő sürgetett, így előzetesen mindössze néhány rajzot láttam, a többit már csak a kész könyvben.

PRAE.HU: Olvasókönyv, tankönyv, hangkazetta, DVD - népszerű vagy! Milyen tapasztalataid vannak a felolvasóestekkel kapcsolatban idehaza és külföldön? Van valami jó történeted?

Azt hiszem, a népszerű szó esetemben erős túlzás, de valóban elég sok a meghívásom. Ezek többnyire rendhagyó irodalomórák vagy könyvtári felolvasások, együttgondolkodások, amelyeken a gyerekek számára kötelező a megjelenés. Ha ennek ellenére mégis jól érzik magukat, azért annak örülök. Történet? Nagyon sok van. Kellemes élményem volt például a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután berlini felolvasása. Annyira friss volt a könyv, hogy még itthon, magyar gyerekek előtt sem próbáltam. A berlini fesztiválon zsúfolásig megtelt a terem, még a földön is ültek, nagyon aggódtam, hogy ebből csúfos bukás lesz. Az első néhány mondat alatt aztán kiderült, hogy épp az ellenkezője történik, a gyerekek nevettek, szerették. Hogy a fordító érdeme, vagy a könyvé, azóta sem tudom, csak azt, hogy igen megkönnyebbültem.

PRAE. HU: A nagypapa távcsöve után merre irányul a figyelmed?

A gyerekek szokták mondani, illetve üzenik a szüleikkel e-mailen, telefonon, hogy írjak már „rendes verset” is, kötött formájút, rímes-ritmusost. Írtam én, mondom, sőt, esetenként, ha az idő engedi, és a gyerekeknek van kedvük hozzá, fel is olvasok néhányat a találkozókon. Nemrég leadtam belőlük a Mórának egy válogatást, bízom benne, hogy nem hiába. A Naphegy Kiadóval is tárgyalok egy „igazi” mesekönyvről, illetve a Csodaceruza Kiadó a Szerintem mindenki… után újabb közös könyvet kért Baranyai Andrástól és tőlem, ennek a megjelenése tavaszra várható. Emellett vannak természetesen más ügyek is, karácsonyra például Vizi Mária rendezésében játékfilm készül a Duna TV-ben a Csillagszedő Márióból. A fennmaradó időben pedig regényt írok A másik ország munkacímmel, egy-két éven belül szeretném azt is befejezni.

Szerző: Szepesi Dóra

Forrás: prae.hu

Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Kiss Ottó
Régi kincsek

Régi kincsek

Dudorászós versikék

Kiss Ottó
Ne félj, apa!

Ne félj, apa!

Nagy kislánykönyv

Kiss Ottó
Szusi apó erdőt jár

Szusi apó erdőt jár

Kiss Ottó