A kavicsok bizony, mi magunk vagyunk

Harcra, szerelemre, hódításra, elismerésre, ám – bármennyire is titkolják – elsősorban szeretetre vágyó kamaszok a főhősei Lázár Ildikó regényének. „Farkasok, akik bíznak a falka erejében, a falkavezérben és nem foglalkoznak azzal, hogy miért és melyik prédát marcangolják szét, csak ráugranak vakon.” Közéjük – a kölykök által kikészített elődjének helyére – érkezik a tanév közepén Anna, a különleges egyéniségű tanárnő.

Ármány és szerelem, megbékélés és viszály, gyűlölet és rajongás jellemzi a gimnáziumi osztály mindennapjait. Lapról lapra kerülünk egyre beljebb a sodró történetbe, és ismerjük meg hőseinket, akik a fel-feltörő múlt gyötrő emlékeitől is kísértve vívják belső és külső harcaikat. „Hiába azonosak a szavaik, ha a tapasztalásaik különbözőek.” Sok minden elválasztja őket, de akad-e, ami összeköt? Ez a legfőbb kérdés. Nemcsak az elsőkötetes szerzőként is remeklő Lázár Ildikó könyvében, de idekint, a mi életünkben is.

Ezért is szól mindannyiunkhoz, és ezért válhat a megjelenése után pillanatok alatt sikerkönyvvé a Rejtőző kavicsok, amelyet mesteri jellemábrázolás, könnyed cselekményvezetés és az amerikai szuperprodukciókat idéző lendületes párbeszédfolyam egyaránt jellemez. Ráadásként Krisz, Preator, Leo, Lille, Atács és a többiek kamaszsorsát elénk tárva tudást, ismereteket, gondolkodnivalót is nyújt olvasóinak bőségesen. És ha valaki még azt is meg akarja tudni, hogy ki az a titokzatos Calisto, no és hogy állt-e már medvenyomban Waltner úr, akkor valóban nincs más dolga, mint levenni a könyvespolcról ezt a nagyszerű regényt.

Elsősorban kis- és nagykamaszoknak, valamint ifjú felnőtteknek ajánlom, de szülőknek, nagyszülőknek is, mert fontos, hogy megismerjük önmagunkat – és egymást. Márpedig ez a könyv – mindamellett, hogy lebilincselő olvasmány – segíthet ebben: a „rejtőző kavicsok” bizony, mi magunk vagyunk.

Szerző: Harle Tamás

író-újságíró