A kis herceg napjainkban
2015. január 13.
Azt hiszem, ismét el kell olvasnom Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvét. Ez jutott eszembe december 4-én a Szent László Gimnázium dísztermében, miután a vastaps utolsó hangjai is elcsitultak a gimnázium diákszínpadának előadása után. Kiszely Melinda rendezésében A kis herceget mutatták be.
„Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán: Léon Werth-nek, amikor még kisfiú volt.”
Az előadást a 3. óra utáni kezdéssel, azaz majd’ fél 11-re hirdették meg. A terem zsúfolásig megtelt, még az ablaksor mellett is álltak a diákok, sőt, még pótpadokat is kellett behozni. Az ilyenkor szokásos zsongást a fények elhalványulása csitította el; a pilóta belekezdett a történetbe …
A darab rendkívül pörgősen, szinte egy lélegzetre adta vissza a kis herceg bolyongását az idegen bolygókon. Itt-ott kicsit zanzásítva, mely nemcsak a tempót fokozta, de a feszültséget is a nézőkben: egyáltalán nem hagyott időt, hogy egy-egy bölcseleten elgondolkozzon a publikum. Képletesen szólva, itt nem lehetett újra olvasni a fejezetet, magunk elé rakni a könyvet, s kicsit elgondolkodni a kígyó vagy éppen a király szavain. Talán a róka jelenete után volt egy kis „pihenő”, valójában egy fontos dramaturgiai pont: a rendező a pilóta jelenébe való visszatérést készítette elő.
Megkérdeztem Kiszely Melindát, mi indokolta a darabválasztást? Meglepetésre azt válaszolta, nem az ő ötletre volt Exupéry meséjét elővenni.
Ez az első darab, amit nem én választottam, hanem a köz óhaja állíttatta színpadra. Azaz, a gyerekeim, a Szent László Gimnázium diákszínpadának tagjai kérték, s én nagyon örülök, hogy ennyire aktívak, kezdeményezők voltak. Abban teljesen egyetértettünk, hogy ez nem kisgyerekeknek szóló mese, ezt újra el kell olvasni felnőtt korban ahhoz, hogy megértsük. A diákjaim pedig, úgy látszik, most léptek olyan állapotba, amikor pontosan tudják, miről van szó.
Ennek köszönhető, hogy az előadásban a mai korra – hány Facebook lájkod van – vagy egészen aktuális, mondhatni napi politikai helyzetet tükröző – honnan volt pénzed ötven milliós villára? – „kiszólások” is benne lehetnek?
Igen, igen, van ebben szándékosság. Először jókat rötyögtünk, amikor a főszereplőt, a pilótát játszó Győri Ferenc ezeket improvizálta, de úgy döntöttünk, maradjanak meg ezek a fordulatok. A magam részéről nem vagyok híve a darabok kényszerű aktualizálásának, de ezek annyira természetesen, annyira belülről jöttek, hogy benne kellett hagyni, sőt, azt kértem, legyenek ebben következetesek.
Értelmezhetem-e úgy ezt a jelenséget, hogy ez a darab jóval több egy hagyományos mesénél (bár amelyet a szerző végül is annak a felnőttnek ajánl, aki egykor „kisfiú volt”), mert ugye, az nemigen utal a jelenkorra, itt pedig a csillagokat számítógéppel számolja az üzletember, kukából bújik elő az iszákos …
Igen, ez benne van a darabban és összhangban áll azzal, hogy a felnőttkorban sok mindent újraértelmezünk.
A színdarab sok szereplőt vonultat fel. Mindenki a gimnázium tanulója?
Örömmel mondom, mert ritka jelenség, hogy igen, kivéve két szereplőt. Az egyik más darabokból ismert, már egyetemista színészünk, a másik pedig Borbáth Gábor tanár úr, de neki csak az életkora más. Érdekességként jegyzem meg azt a különlegességet is, hogy a szereplők 90 százaléka egy osztályba jár, ráadásul éppen a tömegkommunikáció szakos osztályba.
És, ha már utaltam a rókára, hadd zárjam gondolataimat az ő titkával! „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Hadd egészítsem ki azzal, ezen a matinén olyan élményben volt részem, részünk, hogy egyszerre láttunk a szívünkkel és a szemünkkel.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik ITT
(Az idézetek a Rónay György fordításában megjelent könyvből valók)
Szerző: Oszvald György
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
Forrás: 10kerkult.hu
