A lefelé néző generáció - Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook
Az internetet használó fiatalok száma egyre nő, és ezzel párhuzamosan növekszik a gép előtt eltöltött idő mennyisége is. A net hozzásegítheti a fiatalokat a világ dolgainak a megértéséhez, de ugyanakkor a legnagyobb sorscsapást is jelentheti számukra.
Utazzunk buszon, vonaton vagy metrón, azt vesszük észre, hogy a fiatalok többsége lefelé néz; nem mintha valamiért szégyenkezne, hanem mert még az utcán sem akar elszakadni a számára világot jelentő okos telefontól. A világháló és az általa nyújtott szolgáltatások a mai gyerekek, fiatalok életének kihagyhatatlan részét képezik, lemondani immár nem tudnak róluk. A legtöbbjük közösségi oldalakra regisztrál(t), saját profilja van, blogokat ír, fórumokban vesz részt, kommunikál, ímélezik, csetel.
Állandóan „be vannak kötve”, és közben észre sem veszik, hogy éppen a körülöttük levő valósággal szakad meg a kapcsolatuk. Vergődnek a világ hálójában, és azt hiszik, „hogy mind az online, mind az offline életük – bár a kettő egymástól különbözik – ugyanannak a valóságos életnek a része.” A mi – szülői, pedagógusi – felelősségünk, hogy irányításunkkal megtalálják a helyes utat ebben a virtuális dzsungelben. Hogy rájöjjenek, az online világ nem azonos a valóságos, reális (offline) élettel.
Nem azonos módon, de a valóságos élethez hasonlóan az online világ dzsungele is számtalan veszélyt rejt magában. Aki felmegy a netre, óhatatlanul maga után hagyja a lábnyomát, információkat árul el magáról, családjáról és barátairól. Nem is lehet ellenőrizni, hogy ezeket az információkat később ki és hogyan használja majd fel. Ezért fontos, hogy a fiatalok már gyermekkorukban megértsék: magukról a lehető legkevesebb adatot célszerű közölniük. Mások személyiségi jogait is tiszteletben kell tartaniuk, ezért az érintett(ek) engedélye nélkül senkiről nem közölhetnek adatokat. Ezeket a viselkedési szokásokat is tanulni kell, a szülő és pedagógus feladata, hogy segítsen megtalálni a helyes irányt. A gyermekeket a veszélyek ellenére sem lehet eltiltani az internet használatától, hiszen egyfelől a tanulási, fejlődési korszak szerves részévé vált, másfelől a világhálón rengeteg tartalmat éppen a fiatalok, gyermekek részére töltöttek fel. Ezek legnagyobb része hozzájárul a veszélyek nélküli fejlődésükhöz.
Ahhoz, hogy a szülők figyelemmel tudják kísérni gyermekeik nethasználatát, szükséges, hogy ők maguk is otthon legyenek a digitális világban. Ismerniük kell a lehetőségeket, hiszen csak így tudnak megfelelő korlátokat kijelölni. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdéskörben is bizalmi kapcsolat alakuljon ki a felnőttek és fiatalok között, hiszen veszély esetén csak ebben az esetben fordulnak hozzájuk segítségért. Tudjuk jól, számos oldal mutat fel (és nem kizárólag a pornográf tartalmakról van szó) megtévesztő információkat, amelyek egyértelműen károsak a fiatalok egészséges szellemi és erkölcsi fejlődésére.
A szülők általában megtanítják gyermekeiknek, hogyan kell viselkedniük az utcán, miként kezeljék, ha egy rossz szándékú emberrel találkoznak – vagyis az offline magatartásokat. Gyermekeink azonban nem (vagy ritkán) kapnak útmutatást az interneten felbukkanó hasonló szituációk elkerülésére. Pedig a legjobb módszer a megelőzés. Ebben segít a gyermek-egészségüggyel és a médiával foglalkozó fiatal kutató, Megan A. Moreno könyve. Ennek alapkérdése: fölkészült-e gyermekünk a közösségi média használatára? Válaszaival eligazít, hogyan tudnánk gyermekeinket megvédeni a veszélyektől, miképp válhatnak az internetet felelősen használó emberekké.
Az internet által kínált elképesztő információmennyiség irányítás nélkül nem csak zavarba ejtő, hanem megbetegítő is lehet. Moreno beszél az életkor szerinti sajátosságokról, értelmezi az online személyiség fogalmát, tanácsokat ad a káros tartalmak kezelésére, kitér arra, hogyan lehet elkerülni a zaklatást, a függőség kialakulását, ötleteket ad a biztonságos netezéshez. A megelőzésben a legfontosabb – és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – a párbeszéd.
A könyv pontosan megfelel az alcímben megjelölt „gyakorlati kalauz” kategóriának. Nyelvezete közérthető – ezt Zöldi Anna fordítása jól adja vissza. Könnyen áttekinthető, fejezeteit eltérő színek jelölik. A tartalom komolyságát a sok színes fotó lazítja fel. Minden fejezet szerkezete azonos: felvezeti, majd kifejti az adott témát, amelyhez különböző kiegészítések kapcsolódnak: az Infó, a Szakértői vélemény, a Fontos, a Jó tanács, a Kutatói vélemény és nem utolsó sorban a Szülői vélemény és Kamaszvélemény kiemelt inzertjei. Ezekben a fiatalok mindennapi tapasztalataival, élményeivel találkozunk.
Az iskolás korban megszerzett készségek, kompetenciák a sikeres felnőtté válást támogatják. Ezért nem mindegy, hogy milyen környezeti és pszichés hatások érik a fiatalokat, hiszen ezek mélyen beléjük ivódnak. Moreno tanulmányának az a célkitűzése, hogy gyermekeink tudatalattijába a lehető legártalmatlanabb és legveszélytelenebb elemek épüljenek be, ugyanakkor megtanuljanak tudatosan különbséget tenni a jó és a rossz között. Ne hagyjuk magukra őket!
