A társas-érzelmi kompetenciák szerepe a tanulási készenlétben és gyermekeink egészségében, valamint hosszútávú jóllétükben
3. rész - Kritikus finom készségek
2023. május 26.
Az előző két cikkemben arról esett szó, hogy úgy is segítünk megalapozni azt, hogy kicsinyeinkből egészséges felnőtt váljék, hogy társas-érzelmi funkcionalitásukat fejlesztjük. Az önkontroll és az érzelemszabályozás, valamint a társas készségek voltak azok a kulcsképességek, amik két, az általános jóllétről szóló tanulmány szerint kritikusak a felnőttkori jólléthez1,2. Kifejtésre kerültek azok a nem-kognitív készségek, amik a tanulási készenlétben és az akadémiai teljesítményben szerepet játszanak. Ezen finom képességek intenzíven hatva a kognitív teljesítményre, azzal folyamatos kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat.
Az előző cikk végén két olyan dologról esett szó – 1., kommunikáció és 2., bátorság/kezdeményezőkészség – amelyek fontos tényezői gyermekeink nemcsak intézményi pályafutásának, de hosszútávú jóllétüknek is. Nézzük mi az a három képesség ezeken kívül, amelyek fejlesztésével még tovább juttatjuk kicsinyünket az egészség és kiteljesedés felé vezető úton.
3., Érzelmek kezelése
Az érzelmek kezelésének első lépése tudatosításuk. Azt gondolhatnánk, hogy a gyermek természetesen tudja, hogy mit érez, és egyértelműek számára mások érzelmei is. Azonban ez sok esetben nem így van! Ha a hétköznapi élethelyzetekben megnevezzük mind a kicsinyünk, mind saját, mind mások érzelmeit, már nagyon sokat tettünk az emocionális kompetencia kibontakozásáért. Ha esetleg még képzeletben bele is helyezkedünk egy pillanatra a másik helyzetébe (Szerinted te mit éreznél, ha a tesód kérés nélkül venne el valamit az asztalodról?) a perspektíva váltás irányába terelgetjük a kicsit, lehetőséget adva arra, hogy empátiája kibontakozhasson.
A gyermekek érzelmi nevelése azért is kritikus korunkban, mert megváltoztathatatlan tény, hogy a mai gyermekek több-kevesebb ideig képernyőt használva nőnek fel. Miközben képernyőt használnak (illetve a jövőbeli vagy múltbeli képernyőhasználaton gondolkodnak) nem azzal foglalatoskodnak, mint mi annak idején. Mi, mai 40-esek, személyes interakciókban éltük az életünket gyermekként; folyamatosan különböző szintű társas kapcsolódásokban acélosítottuk érzelem felismerő képességüket, szünet nélkül használtuk empátiánkat és társas megoldó képességeinket. Csemetéink mindenképp kevesebb időt töltenek a társas térben társas-érzelmi szituációk felismerésével és megoldásával. A máshol töltött idő valós hiányt okozhat szocio-emocionális készségeikben -- még ha nem is feltétlenül észleljük is ezt rögtön, idővel megkapjuk a számlát.
Az otthoni munkafüzet-feldolgozást javaslom. A pillanatnyi feszültségtől távol, nyugodtan tudunk elbeszélgetni a fontos témákról csemeténkkel; a kellemes atmoszféra segít abban, hogy több megoldási módot is felfedezzünk egy helyzetre. A kedvesen megrajzolt karakterek érzelmi konfliktusa egydimenziós – végre úgy tud az érzelmekről és a társas helyzetekről gondolkodni a kicsi, hogy nem terhelik az adott szituációban óhatatlanul jelen lévő gyermeki-, és felnőtt elvárások.
Tulajdonképpen csak így van esélye arra, hogy felismerjen és elraktározzon olyan megoldási módokat, amelyekkel azonosulni tud, amelyeket helyesnek érez. Másnap az iskolába -- ahelyett, hogy érzelmei és mások érzelmeinek dzsungelében kóvályogna -- már egy térképpel érkezik. Térképe (előzetes feldolgozása, tudatosítása és választásai) segítségével sokkal nagyobb eséllyel fogja átlátni a komplex helyzetet és előzetes elköteleződése alapján helyesen nyilvánul majd meg.
4. Kedvesség másokhoz és önmagukhoz
Ha van valami, ami elértéktelenedett a mai világban, az a kedvesség. „Ha túl kedves vagy, csak kihasználnak”, „azt jelzed, hogy rád léphetnek” halljuk itt is, ott is. A valóságban azonban az, hogy azok a gyermekek, akiknek fejlett az empatikus készségük és együtt éreznek másokkal, sokkal könnyebben alkalmazkodnak a társas szituációkhoz, mint „keményebb” társaik. Mivel (korábbi cikkeim nyomán is) bebizonyosodott, hogy a szociális kapcsolatok építésének és ápolásának képessége mennyire fontos tényező felnőttkorunkba nyúló jóllétünkben, úgy tűnik, hosszú távon mindenképp az együttérző gyermekek állnak majd nyerésre.
Természetesen fontos megtanítanunk a csemetéknek, hogy tiszta határokat húzzanak -- és egyfajta tudatosságot a kedvesség-jóhiszeműség korlátait illetően. De az önmaguk és társaik felé mutatott kedvesség és pozitív hozzáállás igenis a hasznukra válik. A kedvesség magába foglalja a másik szükségleteinek felismerését, ami mindenképp fejleszti a kicsi empatikus készségét. Azzal, ha észrevesszük, és megdicsérjük, amikor csemeténk kedves, bátorítjuk őt. Bátran „ájuljunk el”, illetve tudjunk nagy hűhót csapni afelett, ha a gyermek segít vásárlásnál az elpakolásban, vagy felajánlja, hogy inkább ő viszi a szatyrunkat. Az se legyen „természetes”, ha gondoskodni szeretne rólunk, ha valami baleset ér, vagy szimplán megtartja nekünk az ajtót. Jelezzünk vissza, ha mosolyog, vagy ha tartalommal tölti meg a „köszönöm”-öt. Minden egyes kedves tett társas kapcsolatait olajozza, ápolja majd.
5., Jutalom késleltetés
Az impulzusok szabályozásának elsajátítása az önkontroll tágabb fogalma alá tartozik, és az egyik legfontosabb elsajátítandó képesség felnőttkorunkra. Megfelelő impulzus szabályozás nélkül -- ahogyan arra Moffitt és társainak tanulmánya is rámutatott3 – gyermekeinknek egészségügyi, függőségi, tanulmányi majd később pénzügyi problémákkal is szembe kell, hogy nézzenek felnőtt korukban. Ha vágyainkat nem tudjuk szabályozni, ha a kívánt jutalmat nem tudjuk késleltetni, illetve odázni, annak a mai, kísértésekkel teli világban könnyen az anyagi helyzetünk, vagy időskori anyagi biztonságunk láthatja kárát.
Bár nem olyan nyilvánvaló szenvedély, mint a drog vagy az alkohol, de folyamatosan szedi áldozatait a vásárlás-, és a gyűjtögetésmánia is. „Az elég az új több” filozófiáját nem lehet elég korán elkezdeni tanítani a gyermekeknek.
A híres 1972-es pillecukor teszt is arra tanít minket 50 év távlatából, hogy egy kis várakozástól nem dől össze a világ – sőt! Az említett kísérletet a Stanford University pszichológusai végezték el. A résztvevő gyermekeknek felajánlottak egy azonnali, kisebb jutalmat, vagy két kisebb jutalmat – egy kis várakozásért cserébe. A várakozási periódus alatt a kísérlet vezetője 15 percre elhagyta a helyiséget, majd visszatért. A jutalom – a gyermek választásától függően – egy pillecukor vagy egy ropi volt. Amikor évekkel később nyomon követték a kísérletben résztvevő gyermekeket, a kutatók azt találták, hogy azok, akik képesek voltak várakozni a nagyobb jutalomra, jobb életkilátásokat értek el, mint azok, akik nem -- többek között magasabb volt az iskolai végzettségük, és jobb volt a testtömeg-indexük is.4
Hogyan taníthatjuk meg a jutalom késleltetését a kicsiknek? A sportolás kiváló erre a célra. A tenisz és a foci is olyan sportok, amelyekben a fejlődéshez idő és türelem kell -- a siker nem hullik a gyermek ölébe. A csemetének sok-sok gyakorlásra és hosszú távú célok felállítására lesz szüksége ahhoz, hogy késleltetni tudja a vágyott álmot: a kupa megnyerését.
A könyvek is tökéletesek. Ahogy az érzelemszabályozásnál kifejtettem, a kiadványok lehetőséget teremtenek, hogy belebújjunk egy kicsit a főszereplő bőrébe és azonosuljunk azzal, ami történik vele. Kilépünk saját félelmeinkből, személyiségünkből, életünkből ilyenkor, és a főhős példáján keresztül megérthetjük azt, hogy másnak is nehéz kitartóan munkálkodni valaminek az elérésén, ő is erőt kell, hogy gyűjtsön ehhez (Hogyan legyél nyitott és kitartó munkafüzet). Ha sikerül az azonosulás, és a kicsit megmozgatják a feldolgozott gondolatok, azzal perspektívája tágul. Ezzel a már kissé átformált szemlélettel érkezik élete következő történéséhez – de már egy újabb kinccsel a lelki tarisznyájában, amivel maga és mások életét gazdagíthatja.
Három részes cikksorozatomban egy amerikai tanulmány eredményeit ismertettem, kognitív és nem-kognitív képességekről, tanulási készenlétről és iskolai teljesítményről írtam. Ezután öt olyan képességet részleteztem, amelyek a társas-érzelmi készségfejlesztésben fontos szerepet játszanak. A kommunikáció, a bátorság/problémamegoldó képesség, az érzelemszabályozás, a kedvesség magunkhoz és másokhoz és a jutalom elodázásának a képessége mind-mind olyan fontos készségek, amik a munkafüzeteim által is fejlesztésre kerülnek. Figyeljünk oda ezekre a finom kompetenciákra, helyezzük őket vissza arra a jól megérdemelt talapzatra, ahonnan az utóbbi években, évtizedekben lesodorta őket a közfelfogás -- és ahová valójában valók. Szívből remélem, hogy három cikkem elolvasása után a kedves olvasónak is ez a véleménye.
Ha tetszett ez az írás, szeretettelvárom a Kovácsemesekönyvek Facebook oldalon!
Felhasznált irodalom:
1. Jones, Damon E. 2015. Early Social-Emotional Functioning and Public Health: The Relationship Between Kindergarten Social Competence and Future Wellness. American Journal of Public Health.
2. Social skills far outweigh academic success in early years. https://www.ninjalifehacks.tv/blogs/blog/social-skills-far-outweigh-academic-success-in-early-years letöltve: 2022.12.18.
3. Moffitt, Terrie E. 2011. A gradient of childhood self-control predicrs heath, wealth, and public safety. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America.
4. https://en.wikipedia.org/wiki/Stanford_marshmallow_experiment letöltve: 2022.12.18.
Szloboda-Kovács, Emese 2021. Hogyan győzd le a haragod. Móra Könyvkiadó, Budapest.
Szloboda-Kovács, Emese 2023. Hogyan legyél nyitott és kitartó. Móra Könyvkiadó, Budapest.
Hogyan legyél nyitott és kitartó
Móra Könyvkiadó, 2023.04.19.
„Miért nem vagy egy kicsit kitartóbb?!” Vajon melyik szülő száját nem hagyta még el ez a mondat… A kérdés az, hogy mit érünk el valaminek a számonkérésével, amiről gyermekünk azt sem tudja, hogyan kezdjen hozzá.
Hogyan győzd le a haragod
Móra Könyvkiadó, 2021.07.28.
Negatív érzelmeink módosításának, árnyalásának képessége, a velük való megküzdés egész életünkben egy kritikus készség. Ennek a fontos kompetenciának a korai kibontakoztatásához ad könnyen követhető stratégiát és szemléletes eszközöket a kiadvány.
