Nincs engedélyezve a javascript.

A téma az utcán hever

Dóka Péter interjúja Egressy Zoltánnal

egressyzoltan_300m.png

Sikeres színpadi szerző és regényíró vagy. Az utóbbi időben – hosszú kihagyás után – ismét jelentkeztél gyerek- és ifjúsági művekkel. Mi az oka a visszatérésnek? Vagy inkább: mi az oka annak, hogy a húsz évvel ezelőtt megjelent Csimpi szülinapja után hanyagoltad a gyerekirodalmat?

A Csimpi szülinapját annak idején a gyerekeimnek írtam, eredetileg színdarab formában született meg. Én bábelőadásra gondoltam, de a Kolibri Színházban élő szereplős produkció született belőle. Csak ezután írtam át meseregénnyé (ami a Móra Kiadónál jelent meg), aztán évekkel később Halász Judit előadásában hangoskönyvként is napvilágot látott. A Kolibrinek később is írtam darabokat, például a Fafeye, a tenger észt, azokból nem lett regény. De még lehet! Szóval meseregényügyben valóban hosszú szünet következett, aztán tavaly megjelent egy kicsiknek szóló könyv, a Piszke papa meséi.

Mi ihlette A virágot jelentő deszkákat? Esetleg te magad is deszkáztál? Tudnál csinálni egy ollie-t?

Maximum hangban, ahogy kezdetben a regénybeli virágnevű lányok. Egyébként még nem próbáltam. Olyannyira nem deszkáztam, hogy pár éve kifejezetten idegesített egy csapat, amelyik a környékem csendjébe rendszeresen belerondított. Nem szimpatizáltam velük különösebben, talán ezért kezdett el foglalkoztatni, kik ők, miért hangoskodnak, mi rejlik a látszólagos polgárpukkasztásuk mögött. Konkrétan az alaptörténet úgy alakult ki, hogy évekkel ezelőtt egy producercég ifjúsági filmhez keresett szinopszist, felkértek néhány írót, engem is, akkor találtam ki. Aztán abból a nagy lelkesedésből végül nem lett semmi.

Van kedvenc szereplőd a regényből, akivel a leginkább tudsz azonosulni?

Több síkon mozog a történet, van gyerekvonal és felnőttvilág is, plusz kutyák. Aztán ezek a síkok egymásba folynak a történet során. Nincs kifejezetten kedvencem, nem is lehet, ugyanannyira kell szeretnem minden szereplőmet. Viszont bízom benne, hogy az olvasóknak lesz majd olyasvalaki, akit a szívükbe zárnak.

Mennyire kell ismerni a mai kamaszokat ahhoz, hogy az ember regényt merjen írni róluk? Voltak modelljei a különböző szereplőknek?

Nem állítom, hogy bennfentes vagyok kamaszkörökben, a gyerekeim is túl vannak már ezen a koron, így aztán modellek sem voltak. Fontosnak tartottam a stílust, a viszonyrendszert és a nyelvhasználatot, hogy se túl vagánykodós, se túl modoros ne legyen, de hát végül is ez a mesterségem: kitalálok figurákat, belehelyezem őket szituációkba, aztán néha engem is meglepnek, ahogy alakítják a cselekményt.

A történet vászonra vagy képernyőre kívánkozik. Látsz esélyt a megfilmesítésre?

Jó lenne, szerintem is alkalmas a megfilmesítésre. A regénynek van egy sajátos humora, a gördeszkázás látványos dolog, alapvetően kedvesek a szereplők, a történetet szerelmi szálak szövik át – éppenséggel lehetne filmre is vinni.

Várhatunk-e tőled a közeljövőben újabb ifjúsági regényt? Esetleg találtál már témát?

A téma, ahogy mondani szokták, az utcán hever, most is ott gurult. Nagyon élveztem ennek a regénynek az alkotói folyamatát, szeretnék hasonló örömöket okozni magamnak.

A virágot jelentő deszkák

A virágot jelentő deszkák

Egressy Zoltán, Szabó-Nyulász Melinda
Móra Könyvkiadó, 2022.04.20.
Tücsi bácsi és Pölö néni fel vannak háborodva. Hát pont itt, ezen a téren kell gördeszkázni ennek a négy átkozott kölyöknek?! Ráadásul üvöltetik a zenét! Lecsó, Pati, Buckó meg Metál - egyáltalán, miféle nevek ezek? De nemcsak a néni meg a bácsi van kiakadva rájuk, hanem három virágnevű kamaszlány is - Ibolya, Viola és Kamilla -, akiket a négy gördeszkás fiú állandóan piszkál.