A természetes fejlődéshez igazodva
2019. október 16.
Dr. Gyarmathy Éva
klinikai és neveléslélektan
szakpszichológus
Amikor úgyis azt akarja tenni, amit tennie kell
Ha szeretnénk a legjobb fejlesztő környezetet nyújtani a gyerekeknek, a legbiztosabb megoldás, ha alkalmazkodunk a gyerek természetes fejlődéséhez és természetes tevékenységéhez.
A képességek nem egyszerre, egy időben fejlődnek, hanem egymásra épülően. Minden terület fejlődésének megvan az ideje, ezek a „szenzitív periódusok”. Adott képességek adott időszakban fejlődnek a legerőteljesebben, és ekkor fejleszthetők a leghatékonyabban. A megfelelő szakaszokat figyelembe véve a gyermek belső igényével harmóniában fejlesztünk. Ehhez nagyjából tisztában kell lenni azzal, mely életkorban mely területek nyílnak meg a fejlődés/fejlesztés előtt.
Néhány, az értelmi fejlődés szempontjából is lényeges szenzitív periódus:
- Mozgás: magzati kortól 10 éves korig
- Zene: magzati kortól 6-7 éves korig
- Vizualitás: születéstől 9 éves korig
- Beszéd: születéstől 8-9 éves korig
- Éntudat: születéstől 4 éves korig
- Szenzomotórium: születéstől 7-8 éves korig
- Önreflexió: születéstől 9 éves korig
- Számfogalom: születéstől 5-6 éves korig
- Fonológiai tudatosság: 3 éves kortól 8 éves korig
- Szándékos figyelem és memorizálás: 7 éves kortól 10-12 éves korig
- Logikai képességek: 11-12 éves kortól 20-24 éves korig
Nem arra kell a fentiekből következtetni, hogy második életévét betöltve, amikor elfújja a születésnapi gyertyát a kisgyermek, a fonológiai tudatosság megcsillan a fejében, és a hétéves születésnapján bezárul ez a lehetőség. Az életkori határok rugalmasak, és egyénenként kissé különbözőek lehetnek. Ha azonban az adott szenzitív időszakban a környezetben nem jelennek meg olyan ingerek, amelyek beindítják és táplálják a fejlődést, akkor soha nem alakul az a terület megfelelően működő képességgé. Erre ismert példák a „farkasgyerekek” esetei, akik a vadonban valahogyan életben maradtak, de emberi nyelvet nem tapasztalhattak meg, és hiába kaptak később megfelelő fejlesztést, már nem voltak képesek a használható beszédet megtanulni.
A legmeghatározóbb a 9-10 éves korig tartó fejlődés. Ebben az időszakban a későbbiekhez képest sokszoros az agy cukorfelhasználása, vagyis nagyon keményen dolgozik, formálódik. Nagy lehetőség a fejlesztésre, de nagy veszteség is lehet, ha nem kap megfelelő fejlesztő környezetet a kisgyerek. Például szinte a „farkasgyerekek” nehézségeihez mérhető hátrányt szenvednek a súlyosan ingerszegény környezetben nevelkedő gyerekek, és ha nem kerülnek időben fejlesztésbe, nem is pótolható az elmaradás.
Természetesen nem teljesen áll meg a szenzitív periódus végén a fejlődés. Minden képesség egész életünkön át fejlődhet és fejleszthető. A szenzitív periódus csupán, ahogy neve is jelzi, érzékenyebbé teszi a képesség megalapozására az agyat.
A természet kész tanmenetet állított össze számunkra, csak meg kell tölteni tartalommal. Az egyes fejlődési területek többé-kevésbé egymásra épülnek, és minél fiatalabb a gyerek, annál kevésbé lehet eltérni a belső menetrendtől. A szenzitív periódusok alatt a gyerekekben erős a belső hajtóerő, hogy az adott területtel foglalkozzanak. Ez a játék. A környezetnek a gyerek ezen vágyát kell kielégíteni, és akkor nagyon fejlődni fog.
A gyereknek játék, a felnőttnek tanulás
A gyerekek mindenkinél jobban tudják, mit kell játszaniuk, hogy a megfelelő területen fejlődjenek. Ha valaki megfigyeli a kisgyerek játékát, beazonosíthatja, hogy mely területen van erős tanulásban a gyerek. Legtöbbször egyszerre több terület is megjelenik a játékban. Adott szenzitív periódusban fejlődő képességek és a gyerek játéka többé-kevésbé összekapcsolható.
Mozgás: gurul, csúszdázik, hintázik, ugróiskolázik, ugrókötelezik, fára mászik.
Zene: énekelve beszél, kitalál dallamokat, ritmizál, hangszereket használ.
Vizualitás: képeskönyvet nézeget, firkál, rajzol, homokvárat épít.
Beszéd: gügyög, gagyog, handabandázik, mondókákat, nyelvtörőket mondogat, beszélget.
Szenzomotórium: épít, kirakós játékot játszik, gyöngyöt fűz, céloz.
Éntudat, önreflexió: begyűjt, birtokol.
Társas készségek: társasjátékot, szabályjátékot játszik, szerepjátékokban próbálja ki magát.
Számfogalom: számlál, a mennyiségekkel foglalkozik.
Fonológiai tudatosság: játszik a beszédhangokkal, rákérdez a betűkre.
Szándékos figyelem és memorizálás: memóriajátékot, kártyajátékot játszik.
Logikai képességek: fejtörőket, rejtvényeket old meg, logikai és stratégiai játékokat játszik.
A gyerekek mindig azokat a játékokat választják, amely területen fejlődni akarnak. Ez természetesen nem tudatos náluk. A felnőttek viszont azt nem tudatosítják, hogy a gyerek éppen tanul, amikor sorba rakosgatja az autóit, legózik vagy fára mászik. A fejlesztő foglalkozásokon is ilyen tanulás folyik, és a gyerek gyakran azzal megy el az óráról, hogy „játszottunk”, amit a szülői és egyéb felnőtt környezet szemöldökráncolással fogad. Már javasoltam a fejlesztőknek, hogy a gyereknek ne azt mondják például, hogy most kirakósozunk, hanem hogy vizuális rész-egész fejlesztés lesz, és nem hintázás az, amit csinál, hanem a szenzomotoros integráció erősítése.
A játszva tanulás a legbiztosabb útja a fejlődésnek, és jobb, ha ebbe belenyugszunk, és nem kell a gyerekeknek hosszú, bonyolult és számukra értelmetlen elnevezéseket megtanulni ahhoz, hogy játékkal fejlődhessenek.
Tedd érdekeltté, tedd játékká
A gyerek játékra termett. Ahogy teheti, játszik. Ha nem játszhat, nemcsak a szellemi, de személyiségfejlődése is torzul. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szabad játék csökkenésével növekszik a szorongás és a depresszió. A lelki betegségek és személyiségzavarok megszaporodásának okaként is a szabad játék jelentős csökkenését azonosítják a kutatók.
A játék legfontosabb hatása, hogy félelem nélkül kipróbálhatja az ember önmagát és a világot. A következtetés evidens: minél többet és minél többféle módon lehet játékon keresztül tanulni, annál többet tanul, és annál bátrabb lesz az ember.
A kiskutya esetében a sok játék és sok exploráció az értelmesség jele. Ezek ugyanis a megismerési vágyat jelzik. Ugyanígy van az embergyerek esetében is, mégis a nevelés szempontjából a játék, a kíváncsiság, a kalandozás csak amolyan megtűrt tevékenységek: „Hadd legyen gyerek.” Ahelyett, hogy támogatná, még sokszor bünteti is a környezet, ha egy gyerek túl sokat mutatja ezeket a megismerési viselkedéseket.
Az érdeklődés és a játék az embernek a világ és önmaga megismerésére irányuló belső vágya által létrejövő viselkedéséhez tartozik, amelyeket érdemes erősíteni és felhasználni, mert megsokszorozható általuk a szellemi fejlődés. A 21. században a tanulás egy nagy része játékká fog válni.
Pszichomeditáció
Móra Könyvkiadó, 2019.06.04.
Ez a könyv meditációs alapanyag. Építőköveket kínál, amiből mindenki maga alkotja meg a fejlődését. Nem hagyományos tankönyv, inkább olvasókönyv, amely akár egyéni, akár csoportos önfejlesztésre és képzésre is használható szakmai anyag.
