144 éve született Molnár Ferenc magyar író, drámaíró, újságíró, haditudósító a legtöbb nyelvre lefordított magyar regény: A Pál utcai fiúk szerzője.
Bár legtöbben ifjúsági regényéről ismerik, Molnár színpadi művei és felnőtt korosztálynak szóló regényei is kiemelkedőek. És nem csak irodalmi szempontból.
Kevesen tudják róla, hogy 1920-30-as években becslések szerint több mint 1 millió amerikai dollárt keresett évente, 50. születésnapját fényes keretek közt a New York-i Broadwayn ünnepelték és személyesen fogadta az Egyesült Államok elnöke.
Születésének évfordulója alkalmából szeretettel ajánljuk figyelmetekbe olvasónktól kapott visszajelzésekkel a 2021-ben megjelent A Pál utcai fiúk – Rajongói kézikönyvet, melyet Mészöly Ágnes állított össze.
„Mint hatalmas Pál utcai fiúk rajongó csak szeretném megköszönni ezt a könyvet.Tökéletes kiegésztője ennek a történetnek,az írónő mindenre,de tényleg mindenre gondolt tele van remek ötletekkel és nagyon sok fontos infóval.Remekül fel lett építve,imádtam a teszteket,a szereplőkről szóló elemzéseket,a térképet,a kor sajátosságairól szóló részeket,Geszti levele pedig szintén nagy kedvencem.Amikor megláttam,hogy meg fog jelenni ez a könyv rögtön megrendeltem,mert mindenre ugrok,aminek köze van a PUF-hoz és bár sokat kellett várni rá minden várakozást megért.Jó volt kicsit újra a Grundon lenni,a szereplőkről olvasni és részben átélni ezt a csodás történetet,ami örökre a legkedvesebb lesz számomra.”
„Nemcsak a regényből és a regényről vannak érdekes információk, hanem megfelelő korrajzot nyújt, az akkori emberek életéről, társadalmi helyzetéről, gasztronómiájáról és kultúrájáról. Tűzdelve van érdekes tesztetekkel, szereplő jellemzésekkel és a Vígszínházban játszott színdarabról is megtudhatunk érdekességeket.”
Valamint a Móra Plusz – sorozatban 2019-ben megjelent három felnőtteknek írott kötetét, melyek közül az Éhes város volt az első, azonnal sikert hozó műve.
„Molnár Ferenc írásait olvasni mindig felemelő érzés számomra. Most sem volt ez másképp. Szívfacsaró, fájdalmasan szép az első két kisregény ebben a kötetben. A harmadik annyira nem tetszett, az kicsit szokatlan volt számomra Molnár Ferenctől.”