Amikor már nem a szúbogarakról és Mókus Regő mazsoláiról van szó

A közelmúltban három új Bartos Erika mesekönyv jelent meg (Brúnó meséi: Születésnap, Brúnó meséi: Kistestvérek, nagytestvérek, Őrangyal – Mesék az elfogadásról), amelyekre jobb híján írjuk azt hogy mesék, hiszen nincs „egyszer volt, hol nem volt”, nincsen „itt a vége”, köztük pedig nincsenek sárkányok és királyfik. Kis történeteket olvashatunk ezúttal is, amelyek segítik a gyerekeket, hogy kibeszéljék az adott életkorra jellemző problémáikat, mindazt, amire otthon nem biztos, hogy jut idő, hiszen mit kérdez meg a szülő, amikor betuszkolja a gyereket a kocsiba? Mi volt az ebéd? (Válasz: leves és második). Jót játszottál? (Válasz: Igen.)

Számos olyan kérdés foglalkoztatja a gyerekeket, amelyek nem feltétlenül kerülnek felszínre otthon, mert elsodorják olyan problémák, mint vacsora előtt egy órával még lehet-e csokit enni, vagy hogy ki lehet-e vinni a játékokat a nappaliba. És nem biztos, hogy helyzetbe jönnek a kerekesszékes gyerekek gondjai, vagy egyáltalán az, hogy mi az a válás. Bartos Erika történeteiben számos olyan dolog bukkan felszínre, amit aztán a szülők alaposabban körülírhatnak, már behelyettesítve a rokonokat, a szomszédokat vagy éppen az ovistársakat.

A kis történetek persze lényegesen többet mondanak annál, hogy milyen éppen az aktuális torta, vagy milyen partydekor látható a nappaliban, a kis mesék ötleteket is adhatnak a szülőknek, hogy mivel tehetik kreatívabbá az ajándékozást. Ott van például a Fontos Bőrönd ajándék vagy a családtörténeti árnyjáték, vagy a foszforeszkáló égitestek. A születésnap minden kisgyerek életében fontos ünnep, az első hét év pedig meghatározó, és ez így van a kis Brúnó életében is. Születésnapjai tükrében végigkövethetjük a hétéves fiúcska növekedésének történetét “nulladik születésnapjától”. Brúnó pedig megéli a dackorszakot, a kíváncsi kérdezősködés időszakát, óvodás lesz, aztán már iskolába készül, és mindeközben egyre többet tud meg a világról, a felnőttekről, a többi gyerekről és az emberi érzésekről, és persze egyre több gyertya lesz a tortáján is.

Az Őrangyal – Mesék az elfogadásról című kötetben – ahogy mindhárom új Bartos Erika-kötetben is – részletgazdagok a rajzok, ami azért is fontos, a mert a gyerekek maguktól is mondogatni kezdik, hogy mit látnak a képeken, hány játékot fedeztek fel az óvodai csoportszobát ábrázoló rajzon. Az első történet Samuról, a kerekes székes fiúról szólt, aki nem tudott járni, mert a lábai túl gyengék voltak. Éppen tánctanulás volt az osztályban, és három fiú kinevette, ezért Samu már többé nem ment el a próbákra. A fiúk nagyon elszégyellték magukat, és úgy engesztelték ki, hogy szereztek ők is kerekes széket, és azzal gyakorolták a táncot, és így Samunak is lett párja. Szóval, a történetek mindig a belátásra futnak ki, illetve arra, hogyan is hozhatják helyre a tévedésüket azok, akik mondjuk kigúnyolták vagy éppen türelmetlenek voltak azokkal szemben, akik valamilyen hátránnyal indultak az óvodai vagy az iskolai nevelés területén.

Szóval, afféle érzékenyítő történeteket olvashatunk, Liliről, a vak kislányról, aki véletlenül ledöntötte Eszter építő kockákból álló tornyát, aki aztán nagyon dühös lett. A megoldás ebben az esetben is az érzékenyítés volt, a szülinapon sötétben ették meg a gyerekek a tortát, és ők is átélték milyen az, amikor homályos a világ, de aztán jót nevettek, amikor mindenki jól összecsokizta az arcát. Ezekben a történetekben a szerző már nemcsak a Bogyó és Babóca két év körüli rajongóit szólítja meg, hanem a nagyobbakat is, hiszen például a Doma nevű szereplője tizenkét és fél éves, azaz már kamasz. Igazi drámát is átélhetünk, amikor Doma kishúgát, Violát kórházba kellett vinni, szóval, szóval, ezek afféle motivációs és segítő történetek, amik a szülőknek és a nevelőknek is hasznosak lehetnek.

Ilyenkor szóba jönnek a gondok, az hogy a nagy testvér feszült, hogy vajon rá is jut még idő, de a családi konfliktusok is szóba jönnek, ahogy az is, hogy az ikrek valójában mennyire különbözőek lehetnek. Az Emmáról szóló történetben hangsúlyos szerepet kap a testvérféltékenység, szóval, maga a könyv feldob, helyzetbe hoz egy-egy témát, amit aztán mára szülők alaposabban ki tudnak tárgyalni a gyerekeikkel. Ezek a történetek tehát inkább már a nagycsoportos vagy az alsó tagozatos gyerekek problémáit listázzák, kellő érzékenységgel, empátiával, és bizonyos szempontból ezek lehetnek a gyerekek első ún. segítő, érzékenyítő könyvei.

forrás: nullahategy.hu /2020. február 5./PZL