Nincs engedélyezve a javascript.

Az eljövendő jelen mindennapjai

horner könyvajánlója

Szexdroidok lázadása, virtuális valóság (VR)-alkalmazások az iskolában, személyre szabott holografikus reklámok, egész városra kiterjeszthető virtuális-látványprogram, digitálisan tárolt személyiség, genetikailag formálható emberek párkeresője, legalizált drogok, mindennapos drónhasználat, étellottó. Csak pár kiragadott példa a tizenhárom szerző novelláját egybegyűjtő válogatásból, hogyan is körvonalazható a 33 évvel későbbi mindennapi életünk. A novelláskötet célzott közönségnek, elsősorban a tinédzser korúaknak készült, az ő nyelvükön, az ő szemszögükből próbálja megragadni az egy generációval későbbi jelent: milyen is lesz, lehet majd az életünk az évszázad közepén, mind Magyarországon, mind a Földön.

Nyilvánvalóan mindegyik szöveg külön (párhuzamos és lehetséges) világ, ám a dicséretesen szép dinamikájú és dramaturgiájú egybeszerkesztettségük elkerülhetetlenül közös képzeleti térbe helyezi az amúgy is „egyidejűsített”, stílusilag és tematikailag máskülönben széttartó műveket. Mindez megengedi, hogy összefoglaló kijelentéseket tegyünk erről a „szép új világ”-ról. A Huxley-utalás nem véletlen, mivel inkább az árnyékok erősödnek föl, semmint a reménykeltő boldogság szökken bennük szárba (kivételként egyedül Lackfi János írásában üdvözölhetjük a humort). Ha nem is nevezhetők distópiáknak a vázolt valóságkonstrukciók, a jelenünk megannyi (megoldatlan) problémája köszön vissza: iskolai zaklatás (Brandon Hackett), klímaváltozás (Garaczi Zoltán), Európa demográfiai hanyatlása és menekültáradat (Jassó Judit) – és szinte kivétel nélkül a tudományos-technológiai fejlődése kontra emberi társas (családi, pár- és baráti) kapcsolatok elsivatagosodása. A magára maradt egyén, aki jórészt (és legalább) már a virtuális valóságban is csak a vágyát tudja felismerni arra, hogy barátságra, szeretetre, közvetlen érintésre áhítozik. Ha mindez igaz a jelenre, nem túl rózsás a jövő sem – summázhatjuk.

Érdekes, és szintén egybekapcsolja az írásokat, hogy lokalitásukat tekintve mind Budapest-központú, Magyarország a jövőben (is?) egyenlő a fővárossal, legyen akármilyen: lepusztult, gettósított vagy építészetileg, technológiailag megváltozott. Határait kevesen lépték át a szerzők közül (Garaczi Zoltán, Jassó Judit), így erősen szűkített (és fullasztó is, nemcsak a többször előkerülő szmog miatt) a jövő szinkronmetszete.

Ezen „szűkösségen” írásmódilag és tematikailag is üdítően lép túl Makai Máté filozofikus írása (A szürke program) a szabad választás megértésének lehetőségéről, illetve Totth Benedek és Szöllősi Mátyás önálló köteteikből vett részlete: előbbi (Átkelés) a görög mitológia képeivel, utóbbi (Gerely) a kiszolgáltatottság és a (galaktikus) méretarányok metaforikus egymásba játszásának megmutatásával. Az átütő pesszimizmus mellett azonban a színvonal végig kimagasló, az „ifjúsági” jelző nem jelent olvasói korhatárt – ahogy a fantázia is határtalan. (Válogatta: Sirokai Mátyás, szerk. Dávid Ádám, Móra–JAK, 2018. 222 o.)

Vasárnapi hírek
Szerző: (horner) | Megjelent a 2018. június 22.-i lapszámban