AZ ÓVODÁSOK GONDOLKODÁSA ÉS A MESÉK

Az ismeretségi körömben visszatérő téma egy-egy fejlődési ugrásnál, hogy mit olvassunk, mit nézzünk a gyerekekkel. Mi az, ami egy új fejlettségi szinten újra leköti, érdekli a gyereket, ugyanakkor szorongást, félelmet sem kelt benne. Előző cikkemben az első két évről írtam, most pedig a 2-6 éves korosztály gondolkodásának fejlődésétét fejtem ki – remélve, hogy a felmerülő szempontok támpontot nyújthatnak a tárgyalt életszakasz fejlettségi szintjének legmegfelelőbb mesék kiválasztásához.

Az emberi idegrendszer hullámokban, de folyamatosan fejlődik, ennek a fejlődésnek a ritmusa minden gyereknél más és más, így a különböző mentális képességek is máskor jelentkezhetnek. Ugyanakkor általánosnak nevezhető, hogy a három év körüli gyerekekre – Piaget fogalmával élve – „műveletek előtti” gondolkodás jellemző. Mindez azt jelenti, hogy alapvetően egocentrikus a gondolkodásuk, vagyis nem tudják a másik nézőpontját felvenni, összekeverik a látszatot a valósággal más logikát követnek, mint mi, felnőttek. Piaget sok tézise ma már megdőlni látszik, hiszen a háromévesek is sokkal többet értenek attól függően, hogy milyen kísérleti elrendezésben vizsgálják őket.

Azonban van két klasszikus kísérlet, mely jól jellemzi ennek a korosztálynak a gondolkodását. De Vires és munkatársai (1969) egy békés fekete cicát mutattak óvodáskorú gyerekeknek, akik játszottak vele. Aztán a kísérletvezetők ráadtak a cicára egy vicsorgó kutya maszkot, a gyerekek szeme láttára. A háromévesek nagyon megrémültek az állattól, és biztosak voltak benne, hogy az egy kutya. A 4-5 évesek bizonytalanok voltak, hogy pontosan milyen állatot látnak , a 6 évesek viszont már nevettek az egészen.

Piaget klasszikus kísérletében egy szélesebb pohárból egy magasabb, de keskenyebb pohárba öntötték át a vizet: a 3-4 évesek azt hitték, hogy a magasabb pohárban több víz van. A háromévesekre jellemző még egyfajta prekauzális gondolkodás, ami azt jelenti, hogy a gyerekek könnyen összekeverik az okot az okozattal. Erre hozható fel példaként, amikor azt mondják, hogy „ma nem aludtam ebéd után, így most nincs is délután”. Nagyjából 7 éves korra alakul ki egy olyan érettség, amely lehetővé teszi az absztrakt gondolkodást, ekkor lesz lesz képes az agy arra, hogy a többféle minőségű ingert tudjon összeegyeztetni (pl. a gyerek látja a cipőfűző megkötését, és képes azt utánozni), az anyanyelvet ekkorra már elsajátította és megfelelően használja, és nagyjából erre az időre alakul ki a két agyfélteke közötti kapcsolat is.

Ezeken a jópofa logikájú gondolatokon, vicces álmokon, a folyamatos mit? miért? hogyan? kérdéseken jókat lehet derülni szülőként, de gondoljunk bele, hogy mennyire másként értelmezi egy kisgyerek az őt körülvevő világot, mint mi. A fogalmi gondolkodás hiánya miatt a kisgyermek még nem képes különbséget tenni a lehetséges és a lehetetlen között, számára még nem léteznek azok a fizikai törvényszerűségek, amelyeket a felnőtt nemcsak tud, hanem mélyen át is él. Egy 3-4 éves gyerek már sok ismerettel bír a világról, de a hiányzó láncszemeket még mindig elsősorban fantáziájával tölti ki. A valóság, az álmok, a fantázia még összekeveredik benne, az objektív és szubjektív valóság közti határ pedig még átjárható számára. Az én óvodás korú gyermekeim például nem tudják a rajzfilmet a valós szereplős filmtől megkülönböztetni, számukra egy rajzolt, lila malac is ugyanúgy valóságos személy, mint a szomszéd néni. De ugyanúgy valóságos számukra a boszorkány, akitől éjszakánként félnek.

A valóság megismerése, az új információk beillesztése a meglévő sémákba folyamatosan történik ebben a korban – mégpedig a sok-sok játék, önvezérelt cselekvés és felnőttekkel való beszélgetés során. A mesék és történetek nem csak a megismerést segítik(pl. hogy hogyan élünk mi, milyen történetek „működnek” a mi kultúránkban), hanem a mindennapi események érzelmi megélésében is nagyon fontosak (lásd a meseterápia módszere). Az óvodás korú gyermekek sokféle viselkedést, viszonyulást, információt tudnak elsajátítani a hallott, vagy a tévében, interneten nézett mesékből. Bizonyos készségeik (pl. motoros és mintafelismerő készségeik) jól fejleszthetők akár számítógépes játékokkal is. A fentieket figyelembe véve, milyen típusú olvasott, nézett, hallgatott mesék vagy digitális játékok javasolhatók 2-6 éves gyermekeknek?

Írta: Papp Zsuzsanna – pszichológus
Felhasznált irodalom:
Jane M. Healy (2004): Your Child’s Growing Mind. Broadway Books, New York
Cole, M és Cole, SR (2006) Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó
Kádár Annamária (2014) Mesepszichológia 2. Kulcslyuk Kiadó

A médiatartalmak korhatár-besorolásánál irányadó szempontokra, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazható jelzésekre, illetve a minősítés közlésének módjára vonatkozó jogalkalmazási gyakorlat elvi szempontjai http://nmhh.hu/dokumentum/1456/klasszifikacios_ajanlas_20110719.pdf
American Academy of Pediatrics: https://www.aap.org

bookrkids.com