Nincs engedélyezve a javascript.
Azok a csodálatos Pacskovszky fiúk – Szülővárosuktól megkapták a Kresznerics-díjat

Azok a csodálatos Pacskovszky fiúk – Szülővárosuktól megkapták a Kresznerics-díjat

A magyar kultúra napján ezúttal Pacskovszky József filmrendező és Pacskovszky Zsolt író kapta meg a Kresznerics Ferenc-díjat. A város önkormányzata 2008-ban döntött a díj megalapításáról, azóta évente rendszerint ketten vehetik át a Kemenesaljához kötődő kulturális elismerést.

„Olyan személyek részesülhetnek az elismerésben, akik városunkhoz, Kemenesaljához kötődnek, illetve tájegységünkkel kapcsolatban alkotnak maradandó életművet”, olvasható a Kresznerics-díj odaítéléséről megalkotott celldömölki önkormányzati rendeletben.

És itt most rögtön előhozakodhatunk – Milan Kundera nyomán – a „kis kontextus” meg a „nagy kontextus” mibenlétével, a kettő kapcsolatával. A Pacskovszky testvérek: Pacskovszky József Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró és Pacskovszky Zsolt író, műfordító – több jelentős díj birtokosa – szülővárosa Celldömölk, tevékenységük azonban messze túlmutat Kemenesalja hatókörén. Nemcsak a város hagy nyomot – akár észrevétlenül – formálódó, impozáns életművükön, hanem ezek az életművek is óhatatlanul alakítják-emelik a várost. Pacskovszky József nemcsak filmjeivel tér vissza időről időre Celldömölkre – mindjárt nagy visszhangot kiváltott, 1994-ben készült első nagyjátékfilmjének, az Esti Kornél csodálatos utazásának is volt celli premierje –, hanem a celldömölki filmfesztiválok zsűrijében is szívesen vállal szerepet. Pacskovszky Zsolt Szabadesés című ifjúsági regényének pedig titkos (topográfiai) kódja maga a város. József és Zsolt különben többször dolgozott már együtt; 2015-ben pedig közösen jegyzett regénnyel álltak a közönség elé: Nő kutyával és holddal.

Hétfőn este ők: azok a csodálatos Pacskovszky fiúk vették át Fehér László polgármestertől a Kresznerics Ferenc-díjat a KMKK-ban: ott, ahol a ma már Kresznerics nevét viselő városi könyvtár is van. Pacskovszky Zsolt celli gimnazista korában elindult a könyvtári polcok mentén az A-nál – és végigolvasta az állományt Z-ig, vagy annál is tovább.


forrás: vaol.hu /2019.01.21., Fotók: Szendi Péter

Szívből gratulálunk!

Kresznerics Ferenc esperes-plébános, tanár, akadémikus, nyelvtudós.


1766. február 24-én született Iváncon. 1790. augusztus 24-én szentelték pappá. 1794-ben megszerezte filozófiai doktorátusát és 1803-ban elkészítette a szombathelyi múzeum római régiségeinek teljes leltárát. Évtizedeken át gyűjtött anyagokat a gyökérrendű szótárához. „A magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal” című szótárában közel 80 000 szó szerepel. Munkájában kiemelt jelentőséggel ír a magyar nyelv alaktani rendszeréről. Leírja a tájnyelvi és nyelvtörténeti alakváltozásokat. Művének első kötete 1831-ben, a második 1832-ben. Szótára akadémiai jutalomban részesült és a Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben tiszteleti tagnak választotta meg.


Balázs Géza Kresznerics Ferencről

Nem szeretnék Diogenész lámpása, azaz a jó szándékú, de hiábavaló keresés jelképe lenni: Kresznerics Ferencről olyasmit kikutatni, állítani, amit születésének 200. évfordulóján rendezett emlékév (2016) során nem tártak fel, nem mondtak el, ráadásul mindezt Celldömölkön tenni, ahol természetesen mindenki tudja, hogy ki az a Kresznerics Ferenc. Tehát kérem, ne úgy tekintsenek rám, mint aki eljön barbár földről Rómába és okítani akarja a rómaiakat.
Persze azért van néhány személyes okom arra, hogy Kresznericsről szóljak, arra is, hogy ezt Vas megyében, Celldömölkön tegyem, s van a tarsolyomban néhány talán még nem kivesézett gondolat is. – A magammal hozott gondolatok pedig a következők, nem tudom, hogy felfigyeltek-e mások is néhány meglepő hasonlóságra: 1. Milyen érdekes, hogy a nyelvújítás korának két, szélső szellemi fellegvára két sz-szel kezdődő település: Széphalom és Szombathely. 2. Milyen érdekes, hogy ennek éppen két KF monogramú, nyelvészeti beállítódású szellemi vezére van: Kresznerics Ferenc és Kazinczy Ferenc, akiknek az élete is sok tekintetben párhuzamosan futott. 3. Milyen érdekes, hogy az akkori Magyarország perifériáját (Széphalmot és Alsóságot) szellemi központtá alakították, a centrumba tudták helyezni – s például mindketten a Tudós Társaság (Akadémia) tagjaivá is válhattak. Nem tudom, hogy élnek-e ma akadémikusok Széphalomban vagy Alsóságon. – Szilasy János (1832): „Ha Révai érdeme a Grammaticára, Kazinczyé a szép tollra nézve halhatatlan; ilyen Kresznerics tekintvén a gyökér rendbe szedett Szótárt”. (Folytatás a Vasi Szemlének írt tanulmányomban…)
forrás:balazsgeza.hu