Nincs engedélyezve a javascript.

Bartos Felicián Andris és a Fehér Démon

Könyvajánló

Bartos Felicián Andris és a Fehér Démon – Mese az Apró Bolygók Világából, amely alapja a Mindennek c. kötete tavaly ősszel látott napvilágot a Móra Kiadó jóvoltából, s bár a kötet igencsak felkeltette a figyelmemet, sajnos a szegényes költségvetésembe már nem fért bele a megvásárlása.


A kötet azonban egy kedves barátnőmnek köszönhetően ott lapult a karácsonyfa alatt, melyet ez úton is köszönök szépen még egyszer! A csomagolópapírból kibontva az első gondolatom az volt, mennyire gyönyörű is ez a kötet, melyet Bölecz Lilla fekete-fehér illusztrációi díszítenek. Tudtam, hogy a regény olvasását nem fogom sokáig halogatni és még januárban kézbe veszem - s ez így is történt. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem halogattam az olvasást, mielőtt azonban elárulnám, hogyan is tetszett a kötet, lássuk a tartalmat...


"- Hát megjöttél, Merlin! Látom, sikerrel jártál, megtaláltad Artúrt."


Történetünk főhőse Bíró Andris, hatodik osztályos tanuló, aki a nyári szünet alatt kénytelen együtt tölteni a napjait édesanyjával és nyolc hónapos kisöccsével, Barnabással. Andris keményen dolgozó, folyton távol lévő édesapjával stratégiai játékot játszik és gondolatai a játékkatonák, az erődítmény bevétele, az ellenfél kijátszása és a taktika körül forognak. Mikor Andris véletlenül nyitva felejti szobája ajtaját és kisöccse leveri a játéktáblát, tönkretéve ezzel bátyja életének egyetlen még fontos értelmét, a fiú könnyek között ordítja a világba, mennyire utálja is a kisöccsét és a megváltozott életkörülményeiket...

Miközben a sírástól Andris álomba merül, édesanyja a kisöccsével együtt átmegy a nagyszülők házába, így a magára maradt, álmából ébredő Andris úgy dönt, lemegy a parkba kiszellőztetni a fejét. Miközben a fiú céltalanul bolyong a parkban, különös emberekre lesz figyelmes, akik mintha őt bámulnák és egy vihar is felüti a fejét... Andris egy bokor árnyékában felfedez egy tökéletesen sima botot és úgy dönt, a segítségével gyakorolja egy picit a harci fogásokat. Miközben a fiú fojtott hangokat vél hallani elképzelt ellenségei felől, a vihar erősödik és megjelenik mellette egy végtelenül furcsa szerzet, aki mint kiválasztottat üdvözli őt és megkéri, hogy tartson vele a világába, amit hatalmas veszély fenyeget...

"Eltűnt minden jókedve, összezuhant, mint vattacukor az esőben."

Almandin Babka, a különös férfi Andris beleegyezésével "átugrik" a megmentésre váltó világba, mely az Otthon nevet viseli, s ami a mi világunk mögött rejtőzik... Itt hamarost kiderül, hogy Andris a kiválasztott, kinek a jóslat szerint le kell győznie az országra törő Fehér Démont, aki homokkatonáival már számtalan várost tett a földdel egyenlővé és egyre közeledik Tóváros felé, ahonnét egyenes út nyílik számára a fővárosba... Andrist az Egység Oszlopa választotta ki e nemes feladatra, s ez a különleges tárgy nem más, mint a bot, melyet a fiú a bokorban talált, s amit senki más nem bír forgatni, csak ő...

Mivel Otthonban másképp telik az idő, mint a mi világunkban, Andris úgy dönt marad és segít megmenteni az itt lakó, különleges népeket... Elhatározásában ama hihetetlen tény is segíti, amit Álmos, a puhafülű nyúlharcos fed fel a fiú előtt, miszerint Bíró Gábor, Andris édesapja sok-sok évvel ezelőtt, még Álmos nyuszikorában szintén járt e földön...

Bartos Felicián Andris és a Fehér Démon c. ifjúsági regénye egy rendkívül összetett kalandregény, amely pillanatok alatt magába szippantja az olvasót. Az író fantáziája és leírt szavai folyamatosan éberen tartják az olvasó elméjét, s mi nem győzzük kapkodni a fejünket a rengeteg információ láttán, mely az oldalakon megállíthatatlanul árad...

Az Andris és a Fehér Démon egy szerethető, bájos, mély érzelmekkel átitatott ifjúsági regény, azonban érződik rajta, hogy első írás. Az író sajnos túlontúl sok mindent próbált a meséjébe szőni és egy olyan ezernyi réteggel rendelkező világot tárt az olvasó szeme elé, ami a 256 oldalhoz sajnos túlságosan is sok és tömör...

"Végül is a sérüléseink is mi vagyunk, még ha pillanatnyilag fájnak is."

A megálmodott világ, annak történelme, a legendák és a sokszínű népek bemutatása folyamatos, melynek következtében maga az alap konfliktus és a fő cselekményszál talán egy picit háttérbe is kerül, s jómagam úgy éreztem, hogy inkább e különleges világ bemutatását és rejtett titkait olvasom, melyet Andris próbája köt össze, hogy az ne hulljon darabjaira...

A kötet magába szippantott és élveztem a végtelenül szerethető magányos főhős bátorságpróbáját, de sokszor csak kapkodtam a fejem a nevek és az újabb tudnivalók láttán, amik - valljuk be - nem kapcsolódtak szorosan a megoldandó problémához - a Démon legyőzéséhez...

Itt vannak példának okáért a szereplők... Éhes (meg nem tudnám mondani, ki is volt ő...); Álmos felesége, Alma és a kisnyusziuk - azaz kisfiuk -, Jeromos; Babka felesége, a voltaképp hercegnő Glória; Botond, a harcos pasas; Este, Glória bátyja; Karl és Finn, Andris testőrei és itt abba is hagyom a sorolást, pedig parittyásokat, ellenségeket, a küldetésben részt vevőket még nem is soroltam, akik bár csupán kisebb szerephez jutnak az utolsó oldalakon, annyiszor van feltüntetve a nevük, mintha az első oldalaktól velünk lennének...

Aki ismer, tudja, hogy képes vagyok megjegyezni hat kosárlabdacsapat tagjainak nevét mezszámmal és még a történetben felbukkanó kisebb ellenfélcsapatok tagjait is, de itt elvesztem. Rengeteg szereplő felvonultatását éreztem teljesen feleslegesnek, míg a nevek folyamatos ismételgetése csak kaotikus állapotokat szült az elmémben...

Bartos Felicián világa rendkívül érdekes. Nem rossz, sőt, de nem egy egy kötetes ifjúsági regénybe való! Ez a világ folytatásra és jóval megfontoltabb kibontásra lenne volna hivatott! Hisz itt vannak a szinkinik - avagy a puha nyulak, a nimik - emberek, akik tulajdonképpen kövek, több alakjuk van, de nem trollok és itt vannak a szoffoszok, akiket leginkább és a legegyszerűbben úgy tudnék jellemezni, hogy ők az entek a Gyűrűk Urából - beszélő, járkáló fák...

S mindenki jellemzése, mindenki története egy rövidke, nagy betűkkel nyomott ifjúsági regénybe lett belesűrítve.

Bartos Felicián világa egyébiránt nem csak A Gyűrűk Ura világával mutat hasonlóságot, de az alaktalanok példának okáért számomra egy az egyben a Kis Némó Álomországban c. klasszikus mesefilm rémálom alakjai, akik vagy amik kiszívják a jót a világból...

Bár érezhető, hogy az író számtalan már megálmodott világból merített, a 21. században járunk s már nincs új a nap alatt... Ezt el kell fogadni, azonban korántsem lehet azt mondani, hogy koppintás lenne, hiszen bár az elemek gyakran ismerősek, így újra egybegyúrva remekül működnek ebben az új világban.

Szeretnék még néhány szót ejteni a humorról is, mely számtalan helyen üti fel a fejét a kötetben, széles mosolyt fakasztva ezzel az olvasó arcára. A poénok ütősek, egyáltalán nem erőltetettek, és pontosan ott és akkor jelennek meg, amikor a legnagyobb szükség van rájuk - friss levegőhöz és lélegzetvételhez juttatva ezzel az olvasót a torokszorító pillanatokban...

A "túl sok mindent szeretnék elmondani" ténye mellett sajnos néhány logikai hibát, buktatót is találtam a regényben, példának okáért a regény elején Andris azt mondja, hogy osztálytársai és barátai még nem tértek haza a nyaralásukból, ezért a fiú nem tudja velük tölteni a szabadidejét, ám a regény végén, már minden barátja a parkban van, mire ő is visszaérkezik - még ugyanazon a napon, ugyanis töltsön bár Andris négy napot Otthonban, odahaza csupán négy óra telt el... -, s immáron szabadon játszhat velük...

De ez legyen a legnagyobb probléma!

"Ez a kiválasztottság, úgy tűnik, nem tart örökké. Csak néhány pillanatig vagy hős - akkor is csak kevesek számára -, aztán senkit sem érdekelsz többé..."

Főhősünk, Andris egy okos, bátor, életrevaló srác, egy igazán szerethető főhős, aki az én személyes kedvencem is lett. Bár karakterén érződik még kiforratlan, gyermeki személyisége, ártatlansága és naivitása - melyből kifolyólag néha elbizonytalanodik és megfontolatlanul cselekszik -, alapvetően egy teljes mértékig tiszta főhős, aki igyekszik a legjobbat kihozni a váratlan kalandból, melybe csöppent.

Józan gondolkodásával, használható ötleteivel remek vezető válik belőle, kinek lába és elhatározása bár néha megremeg, bátran a sereg élére áll, hogy megmentse új barátait az ellenségtől! A szíve és az esze is a helyén van, továbbá kiváló stratéga - mely tulajdonságát tulajdonképpen édesapjának köszönheti...

Andris a való életben rendkívül magányos, és a kistestvére miatt úgy érzi, háttérbe szorult, s ha mindez nem lenne már éppen elég óriási probléma, informatikus édesapja is folyamatosan dolgozik, akit alig lát... A regény egyik legfontosabb momentuma kettejük kapcsolata, az apa után vágyakozó serdülő fiú magánya, melynek szála tulajdonképpen nem kerül elvarrásra, s mi nem ismerhetjük meg "apát"... Ennek a ténynek azonban óriási szerepe van abban, hogy Andris átkerül egy másik világba, ahol meghallgatják, minden figyelem ráirányul, tőle kérnek tanácsot és foglalkoznak vele...

Andris nem csupán új barátokat szerez pl. Jeremos, a fordított kleptomániás nyuszi személyében - kinek karaktere szintén rendkívül szerethető -, de Babka, Karl, Este, Glória személyében afféle pótszülőket is kap... A felnőttek közül kétségtelenül a sajnos szintén kevés szerepet kapó Este került hozzám a legközelebb.

A már fentebb említett zsúfoltságnak köszönhetően sajnos egyik szereplő karaktere sem virágzik ki teljesen, s a Babka életét megváltoztató háttértörténet sem kerül lezárásra. A Móra Kiadó azonban hét héten keresztül osztja meg az olvasóval Bartos Felicián meglepetés történeteit, melyek e világhoz kapcsolódnak, s melyek talán éppen azért születtek, hogy helyre tegyék mindazt, ami még nyitva maradt... Amint e kiegészítő online fejezetek olvasásával végeztem, egy külön értékeléssel jelentkezem...

"- Vannak itt kígyók? - villant az eszébe.

- Csak egészen kicsik - jött a válasz. - Apró állatokra vadásznak,

bénító skorpiókra, gyilkos százlábúakra. A nagyobbakban nem tudnak kárt tenni.

- Máris megnyugodtam - nyelt nagyot Andris. Hátukról elfojtott nevetést hallott.

- Csak vicceltem - mondta Álmos. - Nem kell parázni, nincs itt semmi."

Mindent összevetve, a hibái ellenére az Andris és a Fehér Démon egy szerethető, bájos ifjúsági kalandregény, ami egy új világba repíti el az olvasót, kitépve azt a szomorú, szürke valóságból... A regényt Bölecz Lilla gyönyörű illusztrációi díszítik, melyek tökéletesen kiegészítik a történetet! Halkan megjegyzem, én még ennél jóval több teljes oldalas illusztrációt is elviseltem volna, olyannyira passzoltak a történethez... Ha szeretnél kimozdulni a hétköznapok egyhangú világából és ellátogatni egy mesebeli vidékre - akkor ez a történet neked való!

A kötetet szívből ajánlom a tündérmesék és a kalandregények szerelmeseinek!