Cicavízió – A Sicc-könyvek újrakiadásairól

Az, hogy Tankó Béla Sicc-rajzai nem lettek olyan ismertek mint a Disney-figurák, legalább annyi okot ad a nagy magyar búslakodásra, mint az, hogy Weöres Sándor a fordíthatatlansága miatt nem kapott Nobel-díjat. Ez onnan jutott eszünkbe, hogy újra kaphatóak Kálmán Jenő Sicc-történetei, amikhez ugyebár Tankó Béla készített nagyon is szerethető rajzokat.

És az is nagyszerű, hogy a Sicc-könyvek műszaki paraméterei megegyeznek a hatvanas években kiadott eredeti kiadványokkal, annyi különbséggel, hogy az első kiadásokat még textil gerinccel látták el, és azokon az előzék-képek is mások voltak. Például a Sicc Meseországban eredeti előzékén afféle kártyalapokon ismerjük meg a könyv szereplőit. Ez az egy az, ami nagyon hiányzik, de hadd tegyük hozzá: az új „sorminta-szerű” előzékkel sincs semmi baj, már egyáltalán az nagy dolog, hogy van a kötetnek előzéke, ami ugyebár mindig hozzátesz valamit a mesekönyvek varázsvilágához. Ezúttal három Sicc-könyvet lapozunk föl, a Sicc Meseországban, a Sicc Afrikában és Sicc az iskolában című köteteket. Jól látható, hogy a borítókról nem hiányoznak az önálló szóképpé váló Sicc-logók, sem maga a cica, amit nem Kálmán Jenő kedvesen doromboló házi macskája ihletett, hanem Pat Sullivan Felix macskája.

A legendás képregény kiadási jogát a két háború között a Bibliotéka Kiadó vásárolta meg, amelyek egyszerű kis szövegeihez Kálmán Jenő már szellemes bökverseket írt, és Félix is kapott magyar nevet, ő lett Sicc úrfi. A képregényeknek hatalmas sikere lett, majd elkészült a figura magyar verziója is, Tankó Béla lelágyította, kicsinosította a karaktert, és már senki nem mondta meg, hogy Sicc valójában magyar állampolgárságot kapott amerikai macska. Ha összehasonlítjuk a két cicát, akkor láthatjuk, hogy Sicc lényegesen kidolgozottabb, kedvesebb, karakter a külföldi rokonnál. Egyébként Tankó Béla (1885-1982) rajzai a magyar meseillusztráció egyik csúcspontját jelentik, Tankó létrehozott egy különös különös világot, ami a harmincas évek art deco hatású illusztrációi, Macskássy Gyula szemlélete és a Disney univerzum alkot egy sajátos, külön bejáratú mesevilágot.

Fontos kiemelnünk a történetek vagányságát, lazaságát, azt, hogy milyen merészen rúgják fel a konvenciókat. A Meseország-féle történetben Hófehérke nem is csókra ébred fel, hanem arra, hogy Sicc kezében egy új divatlapot tart, és ugyebár „Nincs olyan nő, ki föl nem ébred / új divatról hogyha szó van. /- Muti!- Sikolt Hófehérke, / és felül a koporsóban.” Parádés rímtechnika, sajátos, részint felnőtteket is megszólító humor jellemzi Kálmán Jenő verseit, aki egyébként olyan színvonalon rímel, mint Romhányi József, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy jók a mesék karakterei is, akik – mesékről lévén szó – nem túl bonyolult figurák, mégis egy-egy mondattal nagyon is emlékezetesek maradnak, ráadásul Kálmán Jenőnek különös érzéke van a névadáshoz is. Ott van Zri, a sárkány, Nick, az egyik sárkányfej, Bábi, a főboszorkány Kancsal Flóris, Kotlós Malvin, Sniff, a vizsla, Csiccs, a fecske….

Míg a Sicc Meseországban egyetlen történetet mesél el, addig a Sicc Afrikában kötet három kalandot, magát a címadó mesét, a Sicc postát küld Afrikába és a Sicc a vadonban című című kis sztorikat. Ugyanúgy három részből áll a Sicc az iskolában is, a címadó kis verses mesén kívül itt a Sicc társbérlőt keres, a Sicc és a szörnyű párduc, a Sicc és a Szputnyik a Sicc és a csalikacsa és a Róka Rudi Mikulás lesz című történeteket is. Utóbbi kötetben nincs igazán kötőerő a történetek között, de gondolom, ez a gyereket zavarta a legkevésbé. Nemcsak a sziporkázó kis bökversek, hanem maguk a rajzok is mesterművek. Tankó mindent tud a gyermeki fantáziáról, a színarányokról, arról, hogyan indítsa be a gyerekek képzeletet.

Például a Meseországban című történetben a szívet ábrázoló zászlók alatt vonul fel a hadsereg, ami nyilvánvaló utalás az Alice Csodaországban című klasszikusra. Ugyanakkor a csalikacsás mesében a vadászok gumikacsáját kilyukasztó Süni Karcsi a természetvédelem címerállata, és ugyebár hol volt még a hatvanas években a zöld gondolat. Szóval, a Sicc-sztorik amellett hogy beidézik a két háború közötti art decós mesekönyv illusztrációk világát, kimondottan korszerűek is, hogy mást ne mondjunk, felszáll egy T.X. 2-es nevű Szputnyik is. Van itt tehát minden, ami megmozgatja a gyerekek és persze a szülők fantáziáját.

forrás: nullahategy.hu / 2019. október 16. / PZL