Nincs engedélyezve a javascript.

„Egy esti látomás sodort vissza a fantázia világába”

Interjú Varga Évával

varga_eva_szelfi.jpg

A Változat sárkányokra a második köteted, ám elég sok idő telt el korábbi könyved, a Szótáríró királyfiak (2009) megjelenése óta. Úgy tartják, hogy egy író életművében a második kötet vízválasztó. Te mit gondolsz erről, egyetértesz ezzel? Mi történt veled az első köteted megjelenése óta, és mi ihletett a kézirat megírására?

Nem hallottam még ezt a vélekedést a második kötetről. Az én esetemben talán azt jelentheti, hogy a rövid, tréfás-ironikus hangvételű írások után egy nagy lélegzetvételű történettel jelentkeztem, amelynek megírása összetettebb feladat. A regény világa azonban itt is kitalált, sőt valóságon túli elemeket is tartalmaz. Úgy látszik, a fantázia világában szabadabban tudok mozogni.

A Szótáríró királyfiak óta eltelt időszak nagy része kísérletezéssel telt el. Szerettem volna valami mást, egy mai korban játszódó, valósághű regényt írni. Azonban folyton „csikorgott” a toll a kezem alatt, és túl sok örömömet sem leltem ezekben a kísérletekben. Egy esti látomás sodort vissza a fantázia világába. Nyári este volt, kint álltam az udvaron, fölnéztem a sötétkék égre, és hirtelen eszembe jutott, milyen szép lenne, ha színes, fényes testű sárkányok raja repülne át rajta. Annyira megtetszett ez a kép, hogy másnap elkezdtem megírni, és történetbe ágyazni. Vagyis a gombhoz készült a kabát.


Szerinted a Változat sárkányokra fantasztikus elemei hogy segítik közelebb az olvasót ahhoz, hogy jobban megértse a világot, amelyben él?


Ezek a fantasztikus elemek kiragadják az olvasót a saját mindennapjaiból, úgy tűnik, hogy a történet bármerre kanyarodhat, szinte bármi megtörténhet, és ez nagyon izgalmas. Ugyanakkor mégsem történhet meg akármi. Kiderül, hogy még a fantasy-történetekben is vannak szabályok. Például tiszteletben kell tartani más emberek élethez való jogát. Ha ezt valaki nem veszi komolyan, vagy olyan gonosz, hogy nem törődik vele, akkor megbillen a világ rendje, és azt helyre kell állítani. Vagyis a kitalált, fantasztikus történet is a való világ rendjét tükrözik vissza. Mindegy, hogy szárnyas macskákról, átváltoztató kavicsokról, sárkányokról van-e szó, az ő viselkedésükben, vélekedéseikben ráismerünk saját világunkra, s ezen a játékos módon teszünk szert új ismeretekre.


Mennyiben követted a fantasy hagyományos sárkányábrázolását? Milyen előképeid voltak, és mennyiben ragaszkodtál azokhoz?

Nem igazán követtem ilyen előképeket. Az én történetemben a sárkányok nagyok, erősek, repülnek, és nagyon szépek is (ennyiben hagyományosak), de valójában nem sárkányok. Épp ez az egyik csavar a regényben, és ezért nem is lehet valamilyen típusba besorolni őket. Inkább csak kölcsönvettem ezeket a különös lényeket, hogy csodás képességeikkel felruházhassam a szereplőket.


A regényben több elbeszélő váltakozik: az olvasó férfi és női szemszögből, Mirkó és Kalácska narrációján keresztül követheti a történéseket. Kezdetben is így tervezted, vagy az írás folyamata hozta ezt a váltott narrációt? Neked melyik szempontból volt könnyebb írni, melyikkel tudtál jobban azonosulni?

A könyv elején csak abban voltam biztos, hogy Mirkó saját maga fogja elmesélni a történetét. Amikor Kalácska is megszületett a fejemben, és átvette a történetmesélés fonalát, akkor már ezt a mintát követtem. Tulajdonképpen meglehetősen sovány elképzelésem volt bármiről is a történetírás kezdetén. Vázlatosan ugyan előttem volt a történet, de a részletek mindig írás közben születtek meg.

Kalácskával könnyebb volt azonosulnom, ám valójában nincs túl nagy különbség a két főszereplő között. Ugyanabban a nyelvi stílusban szólalnak meg, fiatalok, kalandra éhesek, a sorsuk is összefonódik, mert mindketten a gonosz király foglyai lesznek és a sárkányság is életük részévé válik.


Mirkó folyamatosan új és új helyszínekre tér. A különböző településeknek igencsak egyedi, jól elkülöníthető stílusuk van, Mirkó pedig szépen sorra „felpróbálja” őket: szeretne beilleszkedni, helyi viseletet ölt magára, figyeli, hogy mennyire tud azonosulni új önmagával. Közben pedig folyamatosan formálódik benne otthonához fűződő viszonya. Mit gondolsz, érezheti valaki igazán otthon magát távol a szülőföldjétől? Mirkó számára mi termeti meg az otthonosság érzését?

Mirkó elmenekül otthonról, mert az apja bántalmazza, és az iskolában is problémái vannak. A szabadságvágy hajtja és a kíváncsiság. Szerencséje van, mert az idegen helyeken is kedves emberek fogadják. Az otthonosság érzését az teremti meg a számára, hogy befogadják és dolgozni kezd, érdekes feladatok várják. Mirkónak leginkább az édesanyja hiányzik, meg a sárkányvonulás ünnepe, de az a közeg, ahol sérelmek érték, nem.


A regényben megannyi család történetét, mindennapjait megismerjük: Mirkó bántalmazó családban nő fel, Kalácska pedig apa nélkül – csak hogy két fontosabb szerepelőt említsek. Mit gondolsz, hogy befolyásolja a karakterek életútját, döntéseit az otthon, ahol felnőttek?

Ha Mirkót nézzük, akkor azt látjuk, hogy az édesanyjával szeretetteljes kapcsolata van, de vele együtt ő is ki van szolgáltatva az apa zsarnokságának. Mirkó ebből a környezetből menekül, és magával viszi egyrészt a szeretetre való képességet az édesanyjától, másrészt az elnyomás elleni gyűlöletet, ami az apjával való néma szembeszegülés eredménye. Mirkó végre szabad akar lenni, habzsolni szeretné az élményeket korlátok nélkül, de még nem tudja, hogyan lehetne ezt a legjobban megvalósítani. Még nem ismeri azokat a szabályokat, amelyeket nem a zsarnokság, hanem az egymás iránti tisztelet határoz meg.

A másik főszereplő, Kalácska szereti az otthonát, a nővérét, Boronkát, és a nagymamáját is, aki felneveli őket. Az édesanyjuk korán meghalt, az apjuk pedig elhagyta őket. Kalácska sokat dolgozik, mert ezt látja mindenkitől. Azonban sok szeretet is kap, és éppen ez a szeretet hajtja, amikor a fogságba esett falut még akkor sem tudja elfelejteni, amikor kiváltságos helyzetbe kerül. Mindent elkövet, hogy megmentse őket.


Szerinted Mirkó pozitív hős?

Számomra igen, de el tudom képzelni, hogy a viselkedése vitákat válthat ki. Sokszor téved, rosszul ítél meg embereket és helyzeteket, sőt egyszer még árulásra is vetemedik haragjában. Mirkó bántalmazó családi környezetből menekül, ráadásul nagyon fiatalon, ezért nem várhatjuk el tőle, hogy minden új helyzetben azonnal tökéletesen cselekedjen. Az ő fejlődési folyamatát követjük nyomon. Alapvetően jó szándékú, tanulni és okosodni szeretne. A hibái teszik őt emberivé, botladozásait empátiával figyeljük.


Mirkó és Kajdács vitájára utalva kérdezem: neked az elvágyódás reggeli vagy esti szó?

Számomra reggeli szó. Este leginkább nyugalomra vágyunk, aludni készülünk, de reggel mintha egy új ajtó nyílna, hirtelen kedvünk támad útra kerekedni, mindent magunk mögött hagyni. Én legalábbis így érzem.


Mire számíthatunk a következő, záró kötetben? Jelenleg ezen dolgozol?

Igen, ezen dolgozom. A második kötetben jobban megismerjük a gonosz király, Magra életének történetét a gyerekkorától kezdve, aztán megtudjuk, hogyan boldogulnak Mirkóék az új hazában, Kajdácsot is viszontlátjuk, és egészen új szereplők is feltűnnek majd. Érdemes lesz várni rá.




Változat sárkányokra

Változat sárkányokra

Varga Éva, Radványi Maja
Móra Könyvkiadó, 2022.06.01.
Sárkányos Égbelátó Mirkó szülővárosát a sárkányok őszi vonulása teszi különlegessé. Ilyenkor színpompás sárkánycsapat szeli át az éjszakai égboltot, ezzel hitet és reményt adva a város népének. Sárkányváros lakói ekkor háromnapos ünnepséget rendeznek, az évet pedig arról az emberről nevezik el, aki először kiáltotta ki a csodás teremtmények érkezését.