"Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik tündérmeséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több tündérmesét." Albert Einstein
Vannak (tőlünk nem is olyan távoli) országok, ahol a kismamákat és kispapákat ugyanúgy tanítják a mesélés fontosságára, mint arra, hogyan fürdessenek, vagy mikor mit adjanak enni a gyerekeiknek. Nálunk is sokat lehet olvasni a témáról de közel sem eleget. Még mindig sok az olyan szülő, aki nem is sejti, milyen nagyszerű dolgot hagy ki a gyereknevelésből, ami nem csak a kicsik életét változtatná meg gyökeresen, de az ő közös életüket és kapcsolatukat is könnyebbé, nyugalmasabbá tenné. Igyekszem néhány pontban megmutatni Neked, miért fontos, hogy helyet kapjon életetekben a mindennapos mesélés.
De szól ez a pár sor azoknak is, akik már most minden nap összekuporodnak pár percre a kicsikkel egy-két mese erejéig. Fontos, hogy megerősítésképpen Ti is lássátok, mennyi mindent kapnak ettől a pár perctől a gyerekeitek.
Mit jelent gyerekeinknek a mindennapos mesélés:
Amikor mesélés közben a gyerekre pillantasz láthatod, hogy a hangodat és a történetet hallgatva egy idő után már máshol jár. A kis fejében elindult a "mozi". Ez a kisgyerek fejlődése szempontjából nagyon fontos folyamat, hiszen pár év múlva az iskolában annál jobban érti az olvasott szöveget, minél jobban meg tudja alkotni a szöveg alapján a saját belső képeit. Olyan ez, mint a konditerem. Minél többet jársz edzeni és minél profibb gyakorlatokat végzel, annál látványosabb az elért eredmény is. Gyermeked agyának a mesék jelentik a konditermet. Minél többet mesélsz Neki és minél inkább figyelsz arra, hogy korának megfelelő szövegeket halljon, az eredmény annál látványosabb lesz.
A belső képalkotás a kisgyerek számtalan tevékenységében megjelenik, nem csak a mesehallgatás során. Gondoljunk csak az álmokra, az álmodozásra, a játékra. Ezek során a gyerek az egész napos élményeit, szorongásait dolgozza fel. Minél inkább képes megalkotni a saját belső képeit ezen tevékenységek során, annál inkább képes lesz az őt foglalkoztató és sokszor nyomasztó történéseket, a felgyűlt feszültségeket is feldolgozni.
Itt jegyezném meg, hogy a TV-ben látott mesék azért nem helyettesíthetik a szülők által mondott meséket, mert onnan a kicsi készen kapja az "anyagot", az agyának semmi munkája vele. Ez több szempontból sem hasznos neki de erről már biztosan sokat olvastál máshol, így ezzel most nem is fárasztanálak. :)
Réges-régen egy nagyon érdekes előadáson hallottam, hogy már az ősemberek is meséltek a tűz körül a gyerekeknek, hogy előre felkészítsék őket a rájuk leselkedő veszélyekre. Nem azt mondták nekik, hogy ezt és ezt csináld, ha jön a medve, hanem elmesélték a törzs legtiszteltebb vadászának kalandjait és abból minden fiatal vadász megtanulta, mi a feladata. Ha mi nem is egy medvével való találkozásra készítjük fel a gyerekeinket, veszélyek azért Rájuk is leselkedhetnek.
Réges-régen egy nagyon érdekes előadáson hallottam, hogy már az ősemberek is meséltek a tűz körül a gyerekeknek, hogy előre felkészítsék őket a rájuk leselkedő veszélyekre. Nem azt mondták nekik, hogy ezt és ezt csináld, ha jön a medve, hanem elmesélték a törzs legtiszteltebb vadászának kalandjait és abból minden fiatal vadász megtanulta, mi a feladata. Ha mi nem is egy medvével való találkozásra készítjük fel a gyerekeinket, veszélyek azért Rájuk is leselkedhetnek.
A szülőktől hallott mesék erkölcsi kapaszkodót adnak a kicsiknek. Hiszen megtanulja a jó és a rossz közötti különbséget és azt is, hogy a történetek végén a jó elnyeri méltó jutalmát. Fontos megjegyezni, hogy bár a gyerek életkorához passzoló mesékből válogatunk, a mesélés során belefuthatunk nehezebb, a gyerekek számára általunk "feldolgozhatatlannak" gondolt fordulatokba. Bizony a mesékben előfordulhat erőszak, félelem, gonoszság. De az igazán jól megírt történetek végén mindig ott a megoldás, a konfliktusok feloldása is. Éppen ezért soha ne szépítsük a történetet, ne „cenzúrázzunk”! A picik azt csipegetik ki a történetekből, amik számukra értékesek, az adott életszakaszukban fontosak és feldolgozhatóak. Minden kisgyerekes családban vannak olyan történetek, amik évről-évre visszatérnek és napokig kell olvasni a már kívülről fújt történeteket, újra és újra. Ez teljesen érthető, hiszen a gyereknek értelmi- és érzelmi fejlődésüknek köszönhetően ugyanaz a történet egy-egy év elmúltával teljesen új élményeket, "tanulnivalókat" tartogathat.
"Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg azt a gyerekét, aki nem, vagy csak rendszertelenül hall mesét" - nyilatkozta Vekerdy Tamás egy vele készült interjúban.
Megkértem 10 éves Borka lányomat, találomra üsse fel két régi, oviskori kedvenc mesekönyvét és sorolja belőlük azokat a szavakat, amiket itthon egy hétköznapi beszélgetésben aligha használunk. Íme az eredmény:
"kedveszegetten, lapályos, tocsogó, gubbaszt, zsombékos, araszol, hályog, becses, töpörödött, boglárkahajú, fodrozódik"
Két könyv, két oldala. Szerintem ez önmagáért beszél. Mehetünk is tovább! :)
Hányszor tapasztaljuk meg szülőként, milyen nehéz a gyereket egy-egy ovis vagy iskolás nap után szóra bírni. Mindenkinek ismerős a "Mi volt ma az oviban", "Semmi" párbeszéd. A mesekönyvek szövegei, illusztrációi azonban gyakran jelentenek belépőt egy jó kis beszélgetéshez. Nincs is annál nagyobb élmény, mikor egy összebújós mesélés után a pici gyerekünk megosztja velünk a történettel kapcsolatos gondolatait. Sokszor köti a mesét a saját életéhez, eszébe jut egy-egy kis sztori, amit talán addig nem is hallottunk tőle. Fontos: a későbbiekben oviban, iskolában és a mindennapi életben sokszor szükséges társalgási fordulatokat gyakorolhat, kérdésekre válaszolhat vagy önmaga tehet fel kérdéseket Nekünk.
A kicsik a mesék hallgatása közben gyakran találkozhatnak hozzájuk hasonló vagy hasonló helyzetben lévő karakterekkel. Fontos számukra, hogy lássák, hogy más is ugyanolyan problémákkal küzdhet mint ők és hogy ezekre a problémákra van megoldás. A magyar könyvpiacon pl. több gyerekkönyv foglalkozik a gyerekek közötti csúfolódással, kiközösítéssel. Ezek a történetek segítik a bántástelszenvedő gyereket, hiszen látja, hogy problémája nem egyedi és megoldható. De hasznosak lehetnek az ellenkező térfélen lévő, bántalmazó gyereknek és a gyerekközösség passzív tagjainak is, hiszen megmutatják a bántalmazott gyerek nézőpontját is. És itt már rá is térünk a következő pontra:
Egy kisgyerek lelki és szellemi fejlődése során eljön az a pont, hogy érdekelni kezdi mások sorsa, érzelmei, gondolatai. A mesék szereplői számtalan példát sorakoztatnak fel előtte, így idővel képes lesz mások cselekedeteit, helyzetét jobban megérteni, elfogadni. A mesék varázslatos működését mutatja, hogy a történetekben megjelenő érzelmek, viselkedési mintázatok szintén észrevétlenül surrannak be a kisgyerek tudatalattijába, hogy onnan bármikor előhívhassa és használhassa őket.
Nem véletlenül mondják gyakran a gyerekneveléssel foglalkozó szakemberek: mindegy, mit, mindegy, hogyan, csak mesélj! A szülő megnyugtató közelsége, kedves hangja, 100 százalékos figyelme felbecsülhetetlen a kisgyerek lelki és szellemi fejlődésének szempontjából.Kádár Annamária pszichológus, a Mesepszichológia könyvek szerzője nem véletlenül fogalmaz úgy: Ne szánj, hanem SZENTELJ IDŐT A MESÉLÉSRE!
A kiegyensúlyozott, boldog gyerekkor egyik feltétele a megfelelő napirend kialakítása, hiszen a minden nap ismétlődő tevékenységek növelik a gyerek biztonságérzetét.
Pár hónapja Angliában azért indították el a BATH, BOOK, BED kampányt, hogy felhívják a szülők figyelmét a mese fontos szerepére az esti rutin kialakításakor. Egy kellemes fürdő, egy összebújós mesélés és jöhet az ágyikó! Több évszázados tapasztalat, hogy a gyerekek számára a mese a tökéletes átmenet a nappal és az éjszaka között. A mesék feszültségoldó hatása és a szülők meghitt közelsége hosszú távon biztos belépő a nyugodtabb estékhez és éjszakákhoz.
Egy vicces mese, nagyobb ovisoknál, kisiskolásoknál egy izgalmas gyerekregény szülőnek és gyereknek is remek kikapcsolódás. Anyaként sok olyan szép pillanat maradt meg az emlékezetemben, ami a mesélésekhez köthető. Amikor először csodálkoztunk rá Máté Angi gyönyörű történeteire a nagyszülőkkel közösen egy nagy ágyon kuporogva. Amikor a gyerekszobából esténként csak a nagy nevetések szűrődtek ki, miközben Apa gyerekkori kedvencét, A Négyszögletű Kerek Erdőt olvasta a lányunknak. De örökre bevésődött az emlékezetembe az a délután is, amikor 6 órát töltöttünk beteg pici lányommal kedvenc gyerekkönyvsorozatunk frissen beszerzett részével a nappali kanapéján úgy, hogy egyszer csak arra eszméltem, felolvasás közben már szinte nem is látom a sorokat, úgy ránk sötétedett. És még az a fránya láza is lement!
Azt mondják, hogy a mesélést nem lehet elég korán elkezdeni. Már a pocakban kuporgó babának is érdemes kis történeteket mondani. Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy a mesélést soha nem is késő elkezdeni! Ha Te is kisgyereket nevelsz de még nem fedeztétek fel a környék könyvtárát, könyvesboltját, ne hagyjátok ki! A mesékkel, könyvekkel az egyik legnagyobb, életre szóló ajándékot adod a gyermekednek.
forrás: csaladinet.hu /Czakó Réka/2018.10.07.