Nincs engedélyezve a javascript.

Én a néma vándoroknak hiszek

120 éve született Fekete István

2020 dupla évforduló, hiszen 120 éve született, és 50 éve hunyt el Fekete István. Két legismertebb és legszeretettebb műve, a Tüskevár és a Vuk remek példák arra a páratlan látásmódra, ami Fekete Istvánt ikonikus szerzővé tette.


Mezőgazdászként és szenvedélyes vadászként nagyon szoros kapcsolatot ápolt a természettel, ennek is köszönhető, hogy nemcsak a maga korában, de talán az egész magyar gyermekirodalomban nincs még egy olyan szerző, aki olyan szeretettel és értő figyelemmel tudott volna írni az állatok életéről,mint ő.


Pont ez a természetábrázolás és a műveiben lévő örök érvényű igazságok teszik ma is aktuális és minden életkorban újraolvasandó íróvá.

Fekete hitte és vallotta, hogy a természet mindenek fölött áll, törvényeit nem szabad megbolygatni, és akár fájdalmak árán is meg kell őrizni. Ez a gondolat nagyon megfontolandó a 21. századi ember számára, akinek minden eddiginél nagyobb tudatosságra kell törekednie, hogy ne csak élvezze, meg is óvja a természet szépségeit, harmóniáját.

„Ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, és minden öreg fát már régen kivágatott,akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet”– írja Fekete István először 1966-ban megjelent, című regényében.

A Móra Kiadó szeretettel és megbecsüléssel emlékszik Fekete Istvánra, akinek jelenleg teljes életművét – az ifjúsági és felnőtteknek szóló írásait is – mi gondozzuk.

„Szeretem a könyvet,és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára” olvasható Fekete 1944-ben megjelent Egy szem kukorica című elbeszélés-gyűjteményében.

Idén 70 éves kiadónknak megtisztelő volt egy ilyen különleges tehetséget támogatni abban, hogy az ötvenes évektől újra publikálhasson.

Néhány Móránál megjelent, ikonikussá vált műve:
Tüskevár (1957), Bogáncs (1957), Téli berek (1959), Vuk (1965), (1966), Csí és más elbeszélések (1974).

Vuk Dargay Attila rajzfilmének köszönhetően Magyarország egyik legismertebb és legszeretettebb mesehőse lett, aki számos legkisebbeknek szóló kiadványunkban – babakönyvek, pancsolókönyvek, lapozók – feltűnik. Vuk figurája jelenik meg a Móra ünnepi évének alkalmából kiadott saját fejlesztésű regiszteres lapozóján is, illetve biztosan szerephez jut az októberben induló,országjáró vándorkiállításon is.

2021-ben a tervek szerint folytatódik Fekete felnőtteknek szólóírásainak kiadása, jelenleg 3 ilyen könyv érhető el tőle Éjféli harangszó, Öreg magyarok és Vadászelbeszélések címmel. Az Almárium című kiadványban pedig idézeteket olvashatunk tőle.

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretika ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt,de egymást is szeretjük.” – Fekete István: Vadászelbeszélések