Hiszti, mint a feszültséglevezetés eszköze

Ambrózy Noémi, Kapcsolódó Nevelés oktató 

Amikor gyereknevelésről olvasunk, azt találhatjuk, hogy a hisztiről mindenkinek van véleménye. A közös ezekben általában az, hogy hisztizni negatív dolog, ezért valahogy meg kell állítani, meg kell szüntetni. Amikor azonban – az amúgy angyali – gyerekünk épp a földön fetreng, vagy két kézzel ütni próbál minket, akkor legtöbbször azonnal lenne szükségünk tudásra, türelemre és támogatásra, az elméleti megoldások helyett. 

Éppen azért, mert maga a szó is negatív felhangot kapott az idők során, nehéz elfogadni, hogy a hiszti egy természetes folyamat része. Az emberi test remek szabályozórendszerrel rendelkezik, ezért sírjuk el magunkat, ha szomorúak vagyunk, ezért remegünk, ha éppen elkerültünk egy veszélyes helyzetet, és ezért nevetünk sokszor kínunkban. Az idegrendszerünknek fontos, hogy ezeket meg tudjuk tenni az adott helyzetben. Ha pedig nincs rá azonnal lehetőségünk, akkor legalább később, amikor már betelt az a bizonyos pohár. 

Nem csak a hirtelen helyzetekben érezhetjük feszültnek magunkat. Amikor tanulunk, amikor fejlődünk, akkor is van egy olyan érzelmileg érintett rész, ami emészthetetlenné válik számunkra. Ahhoz, hogy új dolgokra legyünk képesek, meg kell szabadulni a régi berögződésektől. Igen, pontosan ugyanúgy, mint ahogy a legjobb minőségű és számunkra legtökéletesebb étel után is van mitől megszabadulni. 
Szóval a hiszti jó? IGEN! 
Szeretjük? NEM! 
Attól még, hogy ez az élet természetes része, kevés olyan szülővel találkoztam, aki élvezné, amikor a gyermeke hisztizik. Még akkor is, ha éppen tudjuk, hogy mi történik, türelmesen kezelni is tudjuk, és támogatást is kapunk hozzá, érzelmileg megterhelő együtt lenni a gyermekünk kiborulásával. 

Erre az „ürítésre” mindenkinek szüksége van, korosztálytól függetlenül. A totyogóink sokkal kevésbé tudják szabályozni ezeket az érzéseket, ezért akár a legváratlanabb helyzetekben is levethetik magukat a földre, míg a kamasz gyerekünk inkább pufogni és elégedetlenkedni kezd. De ha mélyen magunkba nézünk, lehet, hogy fel tudunk idézni az elmúlt hetekből olyan helyzetet, amin kiborultunk. Tipikus példa, amikor görcsösen keresünk valamit, és sehogy sem találjuk, csak akkor, amikor éppen teljesen mást keresünk már. 
De ne érezzük magunkat rosszul, ha nehéznek találjuk ezt a fajta jelenlétet hiszti közben.
Vagy ha úgy érezzük, hogy ez tűrhetetlen viselkedés a gyermekünk részéről. 

Rengeteg oka lehet az ilyen érzéseinknek. A leggyakoribb az, hogy mi magunk sem érezzük eléggé felvértezettnek magunkat ezekre a helyzetekre. Lehet, hogy nem is tapasztaltuk meg sosem ezt a fajta szeretetteljes jelenlétet. Lehet, hogy csak kicsit feszültebbek vagyunk az utóbbi időben. Nem volt lehetőségünk kikapcsolni. Nem kaptunk elég támogatást.
A türelem amúgy sem egy tulajdonság, aminek mindig birtokában vagyunk, hanem egy állapot, amivel éppen vagy rendelkezünk, vagy nem. Ahhoz, hogy gyakrabban érezzük magunkat kiegyensúlyozottnak, fordíthatunk több időt a kikapcsolódásra, töltődésre. Hosszú távon viszont segíthetjük magunkat azzal, ha azokkal az érzéseinkkel is foglalkozunk, amikkel egy kiborulás kapcsán találkozunk. Ehhez egy nagyon jó eszköz a Kapcsolódás, gyógyító erő a nevelésben című könyv, amiben nemcsak annak a hátterét érthetjük meg, hogy a kapcsolódás miért működik, hanem ahhoz is támpontokat kaphatunk, hogy min dolgozzunk magunkkal kapcsolatban. 

A hiszti valójában egy nagyon hasznos dolog, még ha sokszor nem is így érezzük. A kapcsolódás által viszont gyógyító lehet a gyerekünk számára, sőt, néha a magunk számára is.