Huba Judit: Hogyan lesz az „építőkövekből” fejlődés?
2023. február 17.
„A gyermek fejlődésének építőkövei” – így fordítható magyarra A. J. Ayres* német nyelven megjelent könyvének címe: Bausteine der kindlichen Entwicklung. Az idegrendszer korai fejlődésének alapkönyve az angol eredeti nyomán 1984-ben jelent meg. Azóta is aktuális, ezt bizonyítják az új kiadások is. A korai fejlődés ismerete nélkül nehéz időben felismerni akár az ép, akár az eltérő fejlődést; valódi segítséget nyújtani a fejlődés támogatásában, a terápiában és a tanácsadásban. Ahogyan az épület elemeiből is csak gondos munkával lesz jól funkcionáló építmény, a „fejlődés építőköveinek” nevezett egységekből is akkor lesz összhangban működő, harmonikus egész, ha adottak a feltételek. Fontos tehát, hogy a kisgyermek növekedését környezete értő szemmel figyelje, támogassa, motiválja, adjon biztonságot, szükség esetén segítséget a zavartalan fejlődéséhez. Ezért szeretném bemutatni a korai fejlődés funkcióterületeit, azok szoros kapcsolatrendszerét. Ha megvan az összhang, kialakulnak a készségek és képességek, fejlődik a test és a szellem, a beszéd és a gondolkodás, kialakul a tanulási képesség, a rendezett magatartás, a szocializáció. Lássuk az „építőköveket”! Lássuk, hogyan lesz a magatehetetlen újszülöttből környezetébe sikeresen beilleszkedő, azt megváltoztatni tudó, alkotó és emberséges ember.
Érzékelés, észlelés
Érzékszerveink arra szolgálnak, hogy a saját testünkből és a külvilágból származó ingereket közvetítsék, és ha az információ számunkra jelzésértékű, megtartjuk, észleljük azokat. Kinek-kinek a „saját világa” (S. S. Horowitz) alakul ki az észlelésekből. A különféle észlelési módok – a tapintás, a testhelyzet és mozgás érzékelése, az egyensúly-érzékelés, a látási és a hallási ingerek, a szagok és ízek érzékelése – az esetek többségében egymást kiegészítve és támogatva (esetleg hiányt pótolva) vannak jelen életünkben. Egymásra utaltságuk erős, egy érzékelési terület diszfunkciója általában a többit is érinti. A kisgyermek általuk szerzi meg tapasztalatait a külső világról, valamint saját testéről, mozgásairól, képességeiről. Minél többet, annál jobb! Az ingerekre valamilyen válasszal (cselekvéssel, magatartással) reagálunk. Ha bizonytalanok vagyunk, segítségül hívunk egy másik érzékelési módot (pl. ha a látottakban bizonytalanok vagyunk, végigsimítunk a tárgyon). Hibás érzékelés esetén zavaró, hogy az információk nem erősítik meg egymást, nem felelnek meg egymásnak. Ilyenkor nem tudjuk, mitévők legyünk, és nem úgy reagálunk, ahogyan azt a helyzet megkívánná.
1. Tapintás, érintés
A tapasztalatszerzésnek nagyon fontos módja a tapintás. A kisgyermek mindent megfog, mindenhez hozzányúl, és ezt is kell tennie, hiszen – nem tudva, hogy ezzel környezetét gyakran kétségbe ejti – közvetlen közelről is meg kell tapasztalnia a világ dolgait. Meg kell tudnia, hogy a számára elérhető dolgok milyenek: puhák, kemények, simák, rücskösek, hidegek, melegek, bolyhosak, síkosak, folyékonyak…? A rossz tapasztalatok is fontosak (védekezés). A fogalmak kialakulását, majd később megnevezését segíti, hogy sokasodnak a tapasztalatok, a tapintási élményhez látási, hallási, izomérzési stb. információk is társulnak. A mindig együtt észlelt jellemzők alapján lassanként kialakul valamiféle állandóság egy-egy dologgal (a dolgok egy-egy csoportjával) kapcsolatban: amit megsimogattam, az puha, kicsit bolyhos. Majd társul hozzá a tárgy színének, alakjának felismerése, hogy részekből áll (pl. nagy fülei vannak) – az észlelt jellemzőkből összeáll pl. a játék elefánt egésze. Azt is ki kell próbálni, mit lehet a tárggyal csinálni, mire jó. Megjelennek a fogalmak, a funkcionális fogalmak, majd a dolog nevet kap, amit a gyermek megtanul.
Ám egy kissé előreszaladtunk. Maradjunk még a tapintásnál! A tapintás elengedhetetlen érzékelési forma (kivéve persze, ha veszélyes). Ha támogatjuk a fejlődést, és engedjük megfogni, tapogatni a tárgyakat, jól fejlődik a tapintás. Tapasztalatai birtokában a gyermek tapogatással is felismeri a számára már ismert tárgyakat, anélkül, hogy látná őket (zsákos játék). Ha jól érzékel, felismeri a szimultán kettős (két különböző helyre adott) érintést, vagy a jó egészet (pl. a hátára rajzolt kört, vagy más ismert formát). Az érintés érzelmi tartalmú, nyugtató hatású lehet, a szeretet megnyilvánulása, vigasztalás, babusgatás, masszírozás. Lehet kellemetlen is, ha tolakodó, vagy zsúfoltságból, ellenséges indulatból származik. Erős komponense a test érintése, de a kellemes (anya hangja, illata, ringatás) vagy kellemetlen (fenyegető mimika, hangosság) érzelmi hatás összetett ingerekből származik. A tapintástól elválaszthatatlan érzékelési forma a következő téma: mozgásunk, testünk, testrészeink helyzetének érzékelése.
* Anna Jean Ayres (1920–1988) amerikai foglalkozás-terapeuta, oktatáspszichológus, a szenzoros integráció elméletének kidolgozójaként, a szenzoros integrációs teszt (Dél-Kaliforniai Szenzoros Integrációs tesztek) és terápia alkotójaként vált ismertté.
Logopédiai mesék
Móra Könyvkiadó, 2021.05.03.
Hosszú évek pedagógiai gyakorlata mutatja, hogy egyre összetettebbek a beszédhibák, gyakoribbak a több szakmai szempontot, hosszabb ideig tartó terápiát igénylő beszédzavarok.
Sok esetben jó lenne a lehető legfiatalabb életkorban elkezdeni a foglalkozásokat, hogy az írás- olvasástanulás kezdetére „iskola-kész” legyen a gyerek.
Sok esetben jó lenne a lehető legfiatalabb életkorban elkezdeni a foglalkozásokat, hogy az írás- olvasástanulás kezdetére „iskola-kész” legyen a gyerek.
Padlástéri mesék
Móra Könyvkiadó, 2022.10.26.
Ajánljuk a Padlástéri meséket és a hozzájuk tartozó kivágós feladatokat szülőknek/nevelőknek és nagycsoportos, illetve kisiskolás korú gyermekeknek Felnőtteknek és gyerekeknek, akik szeretik a meséket és szeretnek együtt élvezetes feladatokat megoldani.
Ajánljuk szülőknek/ nevelőknek, akik szeretik felkészíteni saját gyermeküket, vagy a rájuk bízott gyermekeket a rájuk váró feladatokra.
