Nincs engedélyezve a javascript.
Interjú Keresztesi Józseffel

Interjú Keresztesi Józseffel

a Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza szerzőjével

Van kedvenc meséd?

Van, de életkoronként változik. Kisgyerekként például nagyon szerettem az Ezeregyéjszakát, főleg Szindbád utazásait. Ha ezeket a történeteket egymás mellé helyezzük, a sorozatot fel lehet fogni egy fantasztikus kalandregénynek is – sőt, most, hogy belegondolok, talán a Csücsökkel is egy efféle kalandregényt szerettem volna létrehozni, olyasvalamit, amit nyolcévesen élvezettel olvastam volna. Később, már gimnazistaként fedeztem fel magamnak a Micimackót, pontosabban Milne Karinthyn átpasszírozott világlátását. Felnőttként, gyakorló szülőként pedig nagyon is megtanultam értékelni azokat a szerzőket, akik képesek bölcs pszichológiai érzékkel megszólítani a legfiatalabb korosztályokat. Itt, ha nevet kell mondanom, elsősorban Marék Veronika könyveire gondolok.

Drámaíróként több díjat is kaptál. Mennyiben más élmény gyerek- vagy felnőtt közönségnek szóló darabot írni?

A felnőtt daraboknak messzebbről kell nekifutni: több előkészületet igényelnek, több szereplőt mozgathatnak, nagyobb a fesztávjuk, bonyolultabb a szerkezetük. A gyerekdaraboknak – az én esetemben, ugye, bábdarabokról beszélünk – behatárolt a terjedelmük, tekintettel kell lenni a szereplők számára és az alkalmazott bábtechnikák lehetőségeire is. És hát a történet íve is más, mint egy hosszú és rétegzett „felnőtt” darabé. Alkalmazkodni kell ahhoz a logikához, amit egy mesebeli világ ír elő, és ennek megfelelő nyelvet is kell használni. Persze mindkettőt hosszas gondolkodás előzi meg, csak éppen más-más típusú kérdésekre kell választ találni.

A saját gyerekeid olvassák a könyveidet? Esetleg "teszteled rajtuk" az készülőfélben lévő írásokat? Mi tetszik nekik? Van, amiben nem értetek egyet?

Igen, tesztelem rajtuk, noha az én gyerekeim már nagyok, és kinőtték a mesék korszakát. De jó olvasók, és határozott véleményük van az olvasmányaikról. Megmondják, ha valami nem tetszik nekik, vagy valamit zavarónak találnak, habár szerencsére azt még sosem javasolták, hogy inkább hagyjam a fenébe az egészet. Másfajta együttműködés mindamellett előfordult: annak idején elkértem Rozi lányom egyik gyerekkori versét, és betettem a Mit eszik a micsoda? című gyerekverskötetbe, természetesen a szerző nevének a feltüntetésével. Oda illett, és kész.

Ha egy aranyhal fölajánlaná, hogy teljesíti három kívánságodat, de bármit kapsz, csak egy napig tart, mit kívánnál?

Ritkán szoktam utazni, úgyhogy valószínűleg ráböknék a földgömb három pontjára, és ott töltenék egy-egy napot. Új-Kaledónia?, Alaszka?, Peru? Ha a varázslatban az is benne foglaltatik, hogy nem kell hozzá csomagolni és napokig zötykölődni, annál jobb.