Kamaszbosszúból tragédia – Mészöly Ágnes regénye a bullying közös felelősségéről

Tizenegy évvel első megjelenése után, augusztus 18-án újraszerkesztett kiadásban jelent meg ismét Mészöly Ágnes Darwin-játszmája. A regény egy elitgimnázium falai között mutatja meg, hogyan válhat egy jogosnak érzett sérelem önigazolássá, egy csíny manipulációvá, egy ártatlannak induló játék pedig olyan lavinává, amely végül mindenkit magával sodor. Bár a történet díszletei azóta valamelyest megváltoztak, a hatalomról, a felelősségről, az elit helyzetével való visszaélésről és a felnőttek mulasztásairól feltett kérdései semmit sem veszítettek az aktualitásukból.

Egy versenyistállóként működő elitgimnázium négy tehetséges diákja úgy érzi, osztályfőnökük alkalmatlan a feladatára, mégis a rendszerből fakadó hatalmánál fogva dönthet róluk és a jövőjükről. A lányok kezdetben csak meg akarják leckéztetni az osztályfőnöküket. A bosszú azonban fokozatosan manipulációvá, majd hatalmi játszmává válik, mígnem már senki sem tudja megmondani, melyik volt az a pillanat, amikor még meg lehetett volna állni a tragédia előtt. A Darwin-játszma ennek a fokozatos eltolódásnak a története.

A történet jóval többről szól egy iskolai konfliktusnál. Nemcsak azt mutatja meg, hogyan válhatnak a tanulók kiszolgáltatottá egy olyan rendszerben, amelyben a pozíció nem feltétlenül jár együtt alkalmassággal, hanem azt is, miként kezdhetik el maguk is alkalmazni azokat a hatalmi eszközöket, amelyek ellen eredetileg felléptek. Tehetségük, összetartásuk és az elit közegben megszerzett magabiztosságuk egyszerre jelent számukra lehetőséget és veszélyes felhatalmazást. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi változott az iskolákban – ha változott – a Darwin-játszma első, tizenegy évvel ezelőtti megjelenése óta, Mészöly Ágnes úgy fogalmaz: „A tanulók kiszolgáltatottsága az oktatási rendszernek, a részben kontraszelektált pedagógustársadalom, a hatalom és az egyén viszonya, a bármilyen szempontból elitnek nevezhető körbe tartozó egyének határátlépései és azok következményei maradtak.”

A Darwin-játszma egyik legkényelmetlenebb és egyben egyik legfontosabb kérdése éppen az, meddig mehet el egy tehetséges, érdemteli ember a saját érdekei érvényesítésében. Mikor válik a kivételes képesség és az elitstátusz annak igazolásává, hogy valaki átlépje mások határait? A címben egyszerre van jelen az evolúció kegyetlensége és a játék, amelynek a főszereplők egy ideig az eseményeket tekintik. Csakhogy miközben megpróbálják átvenni az irányítást, egyre inkább maguk is annak a működésnek a részévé válnak, amely ellen fellázadtak.

A regény ugyanakkor nem kizárólag a lányok döntéseire helyezi a felelősséget. A felnőttek nem puszta kívülállói annak, ami történik: hallgatásuk, félrenézésük és látszatmegoldásaik éppúgy alakítják az eseményeket, mint a főszereplők egyre súlyosabb határátlépései.

Ahogy a szerző fogalmaz, „igenis lehet mulasztással vétkezni. A figyelem, az odafordulás, a szembenézés hiánya, a valódi törődés helyett a látszatmegoldások a felnőttek részéről igenis hozzátesznek az események egyre rosszabbra fordulásához.” Mindez azonban nem jelenti a főszereplők teljes felmentését. A Darwin-játszma éppen attól nyugtalanító, hogy nem engedi egyetlen emberre áttolni a felelősséget, és nem kínál kényelmes bűnbakot sem. A kamaszok döntései, a felnőttek mulasztásai, az intézményi működés és a közösség hallgatása együtt vezetnek el oda, ahonnan már nincs könnyű visszaút.

Mészöly Ágnes szerint hajlamosak vagyunk csak a nagy, látványos vétségeket kezelni valódi bűnként, különösen akkor, ha mi magunk vagyunk az elkövetők. A saját indulatunk jogosnak, a másiké agressziónak tűnik; a saját kisebb határátlépésünk még belefér, a másiké már elfogadhatatlan. A regény ezt az önfelmentő gondolkodást teszi próbára. Nem azt kérdezi, ki az egyetlen bűnös, hanem azt: melyik volt az a pillanat, amikor még meg lehetett volna állni?

A Darwin-játszma nem hoz egyszerű erkölcsi ítéletet a szereplők fölött. Arra készteti az olvasót, hogy egyszerre lássa az egyéni döntéseket és azokat a társadalmi, intézményi viszonyokat, amelyek között ezek megszületnek. Mert a lavinát ritkán egyetlen nagy mozdulat indítja el: sokszor apró döntésekből, félrenézésekből és elmulasztott kérdésekből gyűlik össze az a tömeg, amelyet később már senki sem tud megállítani.

„Óvatosan kell hógolyózni a hegyoldalban, mert a legkisebb gombóc is lavinát indíthat el. És a lavina nem nézi, kit hova sodor.”

Mészöly Ágnes 2002 óta publikál, meséket, ifjúsági és történelmi regényeket, riportkönyveket, krimiket és olvasni tanulóknak szóló köteteket ír. A Móra Kiadónál megjelent első ifjúsági lélektani regénye a Darwin-játszma volt. Műveiben visszatérő téma a tehetség, a másság, az emberi kapcsolatok és a társadalmi felelősség; szemléletére konduktori munkája is nagy hatással volt.