Kedves Alkotóink, egykori és jelenlegi Kollégáink, Partnereink, Barátaink!

Október 8-án egy csodálatos születésnapi esten találkoztunk az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Különleges este volt, mert együtt lehettünk mind, akiknek fontos a Móra Kiadó, valamint az a hetvenöt év, amelyben – elődeink nyomán járva – közös munkával formáltuk a hazai gyermekirodalmat.

Köszönjük Karácsony Gergelynek, Budapest főpolgármesterének, hogy a rendezvény fővédnökeként köszöntötte a mindvégig fővárosi székhelyű kiadót. Hálásak vagyunk Fenyő D. Györgynek, a Magyartanárok Egyesülete alelnökének bátorító ünnepi szavaiért. Köszönjük Sodró Elizának, hogy pár jelenettel megajándékozott bennünket a Janikovszky Éva fiatalkori naplójából készült előadásból; Dolák-Saly Róbertnek, aki Leopold bőrébe bújva a Móránál megjelent klasszikusokból tartott nekünk szórakoztató diavetítést; valamint Bródy Jánosnak, hogy dalaival visszarepített bennünket a gyermekkorunkba. Köszönjük Ott Annának, hogy vállalta az est háziasszonyának szerepét.

A kiadó részéről Janikovszky János elnök-vezérigazgató összegezte ünnepi beszédében az elmúlt hetvenöt évet, valamint Lovász Andrea főszerkesztő nyitott ablakot a kiadó jövőbeli terveire. A születésnapi tortát velük együtt Balassa Anna (főszerkesztő 1995−2005), Cs. Tóth János (kiadóvezető 1997−2008), Szuba Jolanta vezérigazgató-helyettes és Vas Katalin kiadóvezető hozták a színpadra.

Hálásan köszönjük az Uránia munkatársainak, hogy segítségükkel gondtalanul ünnepelhettünk ezen a varázslatos helyszínen!

Tisztelt vendégek, meghívottak!

Tisztelt munkatársak, a Móra kiadó dolgozói, írók, szerkesztők, grafikusok, tördelők!

Tisztelt Olvasók, a Móra-könyvek olvasói!

1829-ben jelentek meg Andersen első meséi, majdnem kétszáz éve. Körülbelül akkor született az önálló gyermekirodalom. Hogy miért éppen akkor? A 19. század első felében formálódott meg a modern polgári élet, amelyben már a lakás elengedhetetlen része lett a gyerekszoba. A gyerekszobának önálló világa van: kellenek bele játékok és mesekönyvek. Ezzel a mese átkerült a felnőtt kultúrából, amelynek addig meghatározó eleme volt: a kulturális emlékezet, a tudás és értékrend áthagyományozásának fontos eszköze, szóval a mese átkerült a gyerekvilágba, a gyerekek műfajává vált.

Schumann 1838-ban komponálta gyönyörű zongoraciklusát, a Kinderszehnen, magyarul Gyermekjelenetek címűt, ami ugyanennek a folyamatnak volt a része. Igen, a gyereknek önálló világa van, fedezte fel a polgárság, és ezt a világot akarták egyszerre megjeleníteni és benépesíteni. A biedermeierben elkezdtek meséket írni nekik, gyermekmeséket.

Ez a folyamat pedig azóta is tart, mi több, egyre kiterjedtebbé vált. Az angol nyelvű wikipédia 53 gyerekkönyvkiadót tart számon, amelyek nem csak mások mellett adnak ki gyerekkönyveket, hanem amelyeknek ez a fő profilja. A legkorábbit 1783-ban alapították, utána, a 19. században, a biedermeierben és a viktoriánus korban négyet, a huszadik század első felében hatot, majd 1950 után negyvenkettőt. A gyerekekre szakosodott könyvpiac, benne a szerzőkkel, az illusztrátorokkal, meg persze a könyvkiadókkal, hatalmassá nőtt.

Hogy miért éppen 1950-ben húztuk meg imént az időbeli határvonalat? Mert Magyarországon ekkor alapították a Móra kiadót, éppen 75 évvel ezelőtt. A neve akkor még Ifjúsági Kiadó volt, csak hét évvel később, a Kádár-kor legelején vette föl Móra Ferenc nevét.

Meglepődhetünk: éppen a Rákosi-korszak legsúlyosabb éveiben lett nálunk is önálló könyvkiadója a gyerekkönyveknek? A kiadó megszületése vélhetően sok folyamat összejátékának köszönhető. Az első az, amiről eddig szó volt: az önálló gyerekkultúrát, a gyerekkort mint önálló világot addigra több mint száz éve ismerték, és szerte a világon kiépült az intézményhálózata. A másik folyamat az állami kézbe vett könyvkiadás kulturális-nevelő funkciójának érvényesítése volt. A szocializmus-kori magyar könyvkiadás komolyan vette az elit irodalom értékét, a kultúra nevelő funkciójának intézményes képviseletét. Kellett egy gyerekirodalmi kiadó, és annak jó könyveket kellett kiadnia. Ezt a tendenciát felerősítette néhány évvel később Weöres Sándor Bóbitájának 1955-ös megjelenése, amely nagykorúsította a magyar gyerekköltészetet. Ennek az új, esztétikailag magas színvonalú, és nem nevelő szándékú, nem ideologikus, nem erkölcsnemesítő, hanem az autonóm gyermeki világot és látásmódot képviselő költészetnek nagy lett a hatása az egész magyar gyerekköltészetre, majd a prózairodalomra, és ez visszahatott a könyvkiadásra is.

1957-ben vette fel Móra Ferenc nevét a kiadó. Hogy ez milyen bölcs döntés volt, azt akkor értjük meg igazán, ha Móra műveit olvasgatjuk. Móra mélyen pedagógiai beállítottságú író, pedagógiáját úgy jellemezhetjük, mint három irányzat találkozási pontját. Az egyik a szociális felelősségérzettel átitatott, a legszegényebbek felemelkedését, tanítását, nevelését komoly lelkiismerettel szolgáló, esélyegyenlőséget hirdető pedagógia. A másik az egyén felé forduló, a szeretetet hirdető, szelíd eszközökkel dolgozó humanisztikus pedagógia. A harmadik az egyénben jót látó, a morális értékeket középpontba helyező, hívő keresztény pedagógia. Olvassuk csak – nem gyerekként, mert ma már nehéz egy gyereknek ezeket a régies nyelvű, régies világú, metaforákban gazdag szövegeket olvasni –, olvassuk csak felnőttként a Kincskereső kisködmönt vagy a Hannibál tanár urat: az irodalom, a morál, a kultúra, a szociális lelkiismeret és a pedagógiai éthosz találkozásának szép példái ezek.

Nagy szerepe volt minden eddigi korszakban a gyerekkönyv-kiadásnak, még ha ez a szerep módosult is. Az ötvenes években az analfabetizmus felszámolásában volt kitüntetett jelentősége a tartalmas és szép gyerekkönyveknek. A hatvanas és hetvenes években a szabadidős tevékenységek között előkelő helyen szerepelt az olvasás, már versenyben a televízióval, de még a legfontosabb művelődési formaként. A kétezres években azt bizonyította be a könyv, és talán a gyerekkönyv legkivált, hogy a megjelenő internet nem teszi tönkre, de még csak érvénytelenné vagy korszerűtlenné sem a Guttenberg-galaxist, a könyv-formátumot és a könyvtárat, még ha sok kérdést vet is fel.

A magyar gyerekirodalom egyik virágkora az 1960-as években volt, és ez szorosan összefonódik a Móra kiadó történetével. Minden akkori gyerek tudta, hogy a Delfin-könyvek milyen izgalmasak; hogy a Pöttyös és a Csíkos könyvek mennyire a gyerekkorról, a gyerekek világáról szólnak; hogy a Kozmosz-könyvek alapján sokféle jövő rajzolódik ki; a Képes történelemből egy színes és gazdag múlt tárul fel; a Regék és mondák minden kötete szinte magába szippantja az olvasót. Hogy évente vagy kétévente új Janikovszky Éva – Réber László-regény vagy egy új Lázár Ervin – Réber László kötet jelenik meg.

Az előző két-három évtizedben, a 21. század első negyedében a Móra kiadó mellett sok más gyermekkönyv-kiadó termett, és ezzel egy egészen más kulturális-kiadói tér jött létre. Milyen legyen ma az a kiadó, amely a legnagyobb múlttal, komoly hagyományokkal rendelkezik? Legyen igényes: jelentessen meg minél több jó irodalmat. Legyen nyitott: közöljön sok kortárs szerzőt, idősebbeket és fiatalabbakat, befutottakat és elsőkönyveseket. Legyen tág látóhatárú: jelentessen meg minél szélesebb spektrumban külföldi gyerekirodalmat, fordíttasson le minél többet abból, ami a világban olvasható és érdekes. Legyen korszerű: kísérletezzen bátran, adjon ki minél több újdonságot, használja a ma vizuális nyelvét. Legyen klasszikus: tartsa életben – és tartsa a piacon – a jelentős gyermekirodalmi klasszikusokat. Legyen bátor: szólaltassa meg a mai gyerekek, diákok problémáit, élethelyzetét, adjon ki a gyerekirodalom mellett sok ifjúsági és fiatalfelnőtt könyvet. Legyen kezdeményező: ne csak kövesse a mai trendeket, de menjen bátran elébük is, inspiráljon írókat, illusztrátorokat, könyvtervezőket.

Kívánjunk újabb hetvenöt évet a Móra könyvkiadónak: nem ugyanolyant, de a maga körülményei, adottságai és történelmi korszaka szerint hasonlóan gazdagot, termékenyt, igényest.

… 75 évesen is vannak terveink.

Mióta itt vagyok, és köszönöm, hogy itt lehetek, tudom, hogy ki kinek az apukája, és ki kinek a gyereke. Vagyis tudom, hogy írók, költők, illusztrátorok, fordítók, pedagógusok, gyerekkultúrával foglalkozó szakemberek, irodalmi és műszaki szerkesztők, tördelők, művészeti vezetők, főszerkesztők, szakmai és nyelvi lektorok, korrektorok kitartó elhivatottsága kellett ahhoz, hogy most születésnapot ünnepelhessünk. Tudjuk, hogy gyerekirodalmi és kiadói korszakokat meghatározó nagy elődök, Janikovszky Éva, Kormos István, Csukás István, Balassa Anna értékteremtő munkája nélkül még mindig gyerekcipőben botladoznánk. S bár „borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem”, igazán szerencse, hogy vannak bizonyítékai az elmúlt koroknak ‒ ahogyan hallottuk, többmillió gyerekkönyv. Nagyszerűek és jók és még jobbak és kevésbé jók is, számtalan ikonikus figurával ‒ mára sok-sok klasszikussá vált név és cím és szereplő (szegény hatvanéves Tündér Lalát János kihagyta a felsorolásból!). Mérhetetlenül büszkék vagyunk minderre persze, hiszen az elmúlt 75 év hozadéka az, hogy sok generációnak a Móra a gyerekkönyv szó szinonímája. És öröm ez, nagyon is!

Nekem most leginkább felelősség, hogy ez a jövőben is így legyen. Hogy vizualizáljam: képzeljük el, hogy ez az ötmillió könyv konkrétan, könyvtárgyként a mi vállunkat nyomja. Mert nyomja. Átvitten abban az értelemben, hogy méltókká váljuk az örökségre. És hát ötmillió könyvet cipelni sem könnyű, és legalább ennyire nehéz eldönteni, mit tudunk letenni ‒ azért, hogy újabb könyvek születhessenek.

Új gyerekek, új olvasói szokások vannak alakulóban folyton, és „korunk nagy csatáját, ami majd sok mindent elsöpör” (Göncz Árpád), az írott kultúráért, olvasásért vívott csatát látjuk már, annak előszelét már érezzük: a kommunikációs, információs zajban egyre kevesebben olvasnak, szépirodalmat még kevesebben, egyre zsugorodik a könyvpiac. A gyerekekre, a gyerekolvasókra azonban még nagyon is számítunk, őket kell megtartani, megnyerni, megmutatni nekik, mennyire remek dolog az olvasás, mint örömszerző, szabadidős tevékenyég, mekkora kiváltság, hogy egyáltalán olvashatunk, hogy jó könyveket olvashatunk!

Ezért dolgozunk most. Hogy azok a könyvek, amelyeken ott a MÓRA logó, legyenek izgalmasak, humorosak (talán a gyerekkönyvek két legfontosabb ismérve!), kifogástalan irodalmisággal megírva.

Vigyük tehát tovább a klasszikus műveket, amiket már megszerettünk ‒ akár új formában, kisebbeknek vagy nagyobbaknak adaptálva, és szülessen sok-sok új mű, hazai irodalmároktól, ismert szerzőktől, jöjjenek új, fiatal szerzők; legyen a képi világ meghökkentő, lendületes, kísérletező akár, ez legalább annyira fontos, mint a szöveg.

Hogy mi kell mindehhez? Egy csapat. Kell egy csapat. Most is, ahogyan eddig: írók, költők, illusztrátorok, fordítók, pedagógusok, gyerekkultúrával foglalkozó szakemberek, irodalmi és műszaki szerkesztők, tördelők, művészeti vezetők, főszerkesztők, szakmai és nyelvi lektorok, korrektorok kitartó elhivatottsága.

Akár hisszük, akár nem, mi, kiadósdit játszók is felnőttek leszünk egyszer, és a mi gyerekeinknek mi leszünk az anyukájuk, és a gyerekeink gyerekeinek mi leszünk a nagymamájuk ‒ azaz utánunk is jönnek generációk, és reményeink szerint MÓRA név alatt még sokáig készítenek gyerekkönyveket. És majd jól cipelhetik a mi örökségünket. Hagyjunk nekik hátra olyan könyveket, amelyeket érdemes lesz cipelni.