Könyvbeharangozó: Hogyan győzd le a haragod?

Szloboda-Kovács Emese gyógypedagógus

Az önkontroll tehát egy olyan faktor, ami az egész életünkön végigvonul, különböző területeinek egyenkénti színvonalát is kimutathatóan befolyásolja, és nem mellesleg a környezetünkben élők életminőségét is. Ami csodálatos az önkontrollban azonban az, hogy szülőként, pedagógusként tudjuk formálni, alakítani. A társadalmi, gazdasági helyzetünkön való változtatás szinte lehetetlen, és gyermekünk intelligenciáját sem igen tudjuk javítani. Mégis, sokan jelenleg inkább ezeken a területeken próbálnak teljesíteni: a tömegpszichózis sodró hatására heroikusan küzdünk, hogy helyt álljunk a gyermektrenírozási versenyben. A kutatás eredményeit megismerve azonban elkerülhetetlenül új megvilágításba kerülhet az, hogy mivel is mozdíthatjuk elő valójában csemetéink hosszú távú életminőségét.

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Zöld háromszöggel jelölt vonal: rossz fizikai egészség index. Piros négyzettel jelölt vonal: szerfüggőségi index. Kék pöttyel jelölt vonal: ismerős nyilatkozata szerfüggőségi problémákról

Képek forrása: https://www.pnas.org/content/108/7/2693

A gyermekkori önkontroll szintje előre vetítette a résztvevők pénzügyi helyzetét is. A gyenge önkontrollal rendelkező kicsik például felnőttként nem voltak tudatos tervezők a pénzügyeiket illetően. Nagyobb önkontrollal rendelkező társaikhoz viszonyítva kevésbé voltak hajlamosak a megtakarításra, kevesebb „pénzügyi mérföldkővel” rendelkeztek a jövőjükre vonatkozóan (saját otthon, bármilyen befektetés, nyugdíjtartalék felhalmozása), és pénzügyi szempontból kifejezetten küzdöttek. A velük folytatott interjúk során pénzkezelési nehézségekről számoltak be, és adósságot is hajlamosabbak voltak felhalmozni. A kutatók arra a sokkoló eredményre jutottak, hogy a gyermekkori önkontroll gyengesége sokkal jobban előre jelezte a pénzügyi problémákat, mint a résztvevők szociális státuszából fakadó helyzete vagy intelligenciája.

Képek forrása: https://www.pnas.org/content/108/7/2693

32 éves korukra az alanyok 47%-a már szülő volt. A gyermekkori önkontroll szintje szoros összefüggést mutatott azzal, hogy elvált szülőként nevelték-e a gyermekeiket, és elítélték-e őket – intelligenciától és társadalmi osztálytól ismét függetlenül.

Az egyéni önkontroll kulcstényezője tehát hosszú távú egészségünknek, anyagi helyzetünknek és mindannyiunk biztonságának. Elképesztő módon a gyermekek önkontroll terén mutatott különbségei körülbelül ugyanannyira jósolták meg felnőttkori általános jóllétüket, mint amennyire az intelligencia és a társadalmi státusz. Az előzőkkel ellentétben viszont az önkontroll változásra képes.

A modern kor, amiben élünk, az átlagélettartam megnövekedését hozta magával; ez azt követeli meg tőlünk, hogy sokkal tudatosabban figyeljünk az egészségünkre és az anyagi helyzetünkre azért, hogy hosszúra elnyúló idős korunkat minél nagyobb egészségben és biztonságos pénzügyi keretek között élhessük. Ezen idők azonban nemcsak előnyöket, de számos csapdát is tartogatnak a számunkra: az élelmiszer könnyebben elérhető, sok ember végez ülőmunkát, könnyebb a hozzáférésünk a káros, függőséget okozó anyagokhoz, könnyebb a válás, és saját magunknak kell kezelnünk az időskori előtakarékosságunkat. Ezen változások fényében az önkontroll kritikusabb készség gyermekeink számára, mint az valaha volt.

Ha esetleg felcsigáztam az érdeklődését, mit is tudunk tenni gyermekeinkért a napi almán és a gumivitaminon túl azért, hogy önkontrolljuk fejlődésével maguk is képesek legyenek vigyázni magukra hosszú életük során, akkor kérem, kukkantson be július végén. A következő cikkemben ugyanis szeretném bemutatni Önnek az „Hogyan győzd le a haragod” című, ezen a nyáron megjelenő könyvemet. Ez a munkafüzet jellegű kiadvány az önkontroll két fontos aspektusának fejlesztését célozza meg: az impulzusok kontrollálásában és az érzelemkifejezés modulálásában, módosításában segít a csemetéknek.

Előző részben amellett érveltem, hogy mennyire fontos az önkontroll csemetéinknek 2021-ben. Egy átfogó vizsgálat, a Dunedin kutatás részleteibe adtam némi betekintést, ami azt mutatta meg, hogy a kicsik önkontrollszintje 30 év távlatában is képes megjósolni iskolai előmenetelüket, hosszú távú egészségüket és anyagi jóllétüket, valamint családi életüket is. Azért mutattam be ezt a tanulmányt, hogy keretbe helyezzem: a növekvő várható élettartam miatt az önkontroll életünk minőségének sokkal kritikusabb összetevője, mint valaha – egy sokkal inkább kísértésekkel teli világban. A célom az volt, hogy az arra nyitott szülők átlássák: igen, talán nem az a feladatuk, hogy mindenáron lakást vegyenek a gyermeküknek, vagy szinte már számlát nyissanak valamelyik webshopban, ahonnan az újabb kütyüket és az épp aktuális, izgalmasnak tűnő játékot rendelik. Ez is egyféle út persze, de az évek elkerülhetetlenül elszállnak, és mind elérünk oda, mikor a nagybetűs ÉLET kapujához kísérjük azt a fiatal felnőttet, akivé szinte pár perc alatt vált kicsinyünk. Vajon mit fogunk érezni ott, akkor? Azt gondolom, hogy a szorongásunk mértékét abban a csodálatos pillanatban részben az fogja meghatározni, hogy mennyire pakoltuk meg gyermekünk szellemi tarisznyáját kincsekkel.

Kincsekkel? Igen, valódi kincsekkel. Bár, ezekkel a kincsekkel nem lehet kérkedni; mivel nem látszanak, lefotózni sem lehet őket. Megfoghatatlanságuk miatt talán nem tűnnek fontosnak; könnyen elúsznak a hetek, hónapok anélkül, hogy sort kerítenénk arra, hogy foglalkozzunk velük. Hogy mire gondolok? A társas-érzelmi kompetenciákra, amikkel gyermekünk szellemi tarisznyáját pakolhatjuk meg. Általában társas tanulás, szülői minta alapján sajátítjuk el őket, ami azt jelenti, hogy alapvetően mindannyian a szüleinktől tanult és a szűkebb környezetünkben látott érzelmi kompetenciákat, megküzdési stratégiákat használjuk a társas élet játszóterén. Mi történik akkor, ha nem a leghelyesebb vagy leghatékonyabb megküzdési módokat lestük el gyermekkorunkban? Pont emiatt, lelki szerszámosládánk gazdagítása céljából tartottam fontosnak egy olyan kiadvány összeállítását, amely a csalódottsággal és dühkezeléssel foglalkozik, de a szomorúsággal, frusztrációval szembeni lelki egészségmegőrzést is a céljának tekinti. Azt szerettem volna elérni, hogy végre valós eszközök kerüljenek a szülők kezébe, amelyek segítségével elsőként ezt az igen fontos kincset: az impulzusok kontrollálását és az érzelemkifejezés árnyalásának képességét, illetve a frusztrációval, dühvel való aktív megküzdést taníthatják meg a gyermeküknek. A Móra Könyvkiadó gondozásában hamarosan megjelenő munkafüzet egy szimbólum előhívásával segít a kicsiknek abban, hogy ne azonnal és indulattal válaszoljanak egy adott szituációban. Ezután számos, gyönyörűen megjelenített lehiggadási és megoldási stratégia közül választhat a csemete – temperamentumának megfelelően. Mindezt egy többlépéses, érthető stratégiába ágyaztam, aminek a megvalósítását ellenőrzőlista is segíti. A megbeszélős részeknél a fáradt szülővel kalkuláltam: a kérdések mellett a válaszok is megjelenítésre kerültek, és remélhetőleg inspirálóan hatnak a további eszmecserére.

A kicsi, a gyermek, a csemete – minden szavamból úgy tűnik, csak a csöppségekre fókuszálok, pedig ez nem így van. Ami közös minden remek gyermekben, az a kivételes szülő, aki mögötte áll. Igyekeztem Önre is gondolni a munkafüzet kialakítása során, mégpedig a következőkkel:

A válaszok megjelenítésével próbálom levenni az extra gondolkodás terhét a válláról egy hosszú nap után.

A harmadik koronavírus-hullám után, és a negyedik hullám előtt azt hiszem, fontos, hogy a Hogyan győzd le a haragod munkafüzet egy gyönyörűen illusztrált, komplett fejlesztőcsomag, az összes eszközzel, ami szükséges a kérdéses kompetencia kibontakoztatásához. Mind a szülő, mind a pedagógus végig tudja vinni a fejlesztési folyamatot, de online munkára is alkalmas. Sőt, ha valamilyen oknál fogva a fejlesztőszobában kezdett elsajátítás leállna, otthon is be lehet fejezni a tanulást, és fordítva.

Végül, de nem utolsósorban: a kiadvány segítségével arra igyekszem bátorítani Önt, hogy élje meg a gyermeknevelés minden pillanatát, örömét; ölelje keblére a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket is. Hogy miért? Megkockáztatom, a gyermeknevelés azon másodpercei a legcsodálatosabbak és legfelemelőbbek valójában, amikor (önmagunkat is legyőzve) tanítjuk, jobbítjuk gyermekünket. Akkor töltjük be igazán szülői szerepünket, amikor segítünk csöppségünknek abban, hogy valami olyannal birkózzon meg, ami számára nehézséget jelent. Ezek a szituációk nem egyszerűek; legtöbben kínosan érezzük magunkat, és kihátrálunk azzal a céllal, hogy bármi áron, de minél hamarabb túl legyünk a helyzeten. Mi magunk is elnyomhatjuk dühünket és frusztrációnkat ilyenkor, és minden erőnkkel próbálhatjuk leplezni, ahogy elborítanak minket az érzelmek. Frusztráltságunk egyik összetevője akár az is lehet, hogy nem tudjuk, valójában mi az ördögöt kéne tennünk.

Mi lenne, ha ez egy csapásra megváltozhatna? Tanuljunk együtt, nőjünk együtt gyermekünkkel. Arra bátorítom a szülőket, hogy a munkafüzet segítségével tegyenek együttes utazást az érzelemszabályozás világába csemetéjükkel. Még meg sem jelent a kiadvány, már sok ilyen és ehhez hasonló visszajelzést kaptam, „Ez nekem is kéne!”, „De jó, szerintem erre szükségem van nekem is!” Hát hogyne! Mi magunk is szülői minta alapján sajátítottuk el azokat a módokat, ahogy megküzdünk a frusztrációval. Miért is ne nézhetnénk erre a folyamatra friss szemmel, és ismerkedhetnénk meg opciókkal, valamint választhatnánk tudatosan egy olyan stratégiát, ami talán okosabb választás, vagy jobban megfelel a felnőttkori vérmérsékletünknek? Amellett, hogy mi magunk is gazdagodunk, ilyenkor ráadásul nem „felülről lefelé” nevelünk, hanem mint társ tekintünk a gyermekünkre az elsajátítás folyamatában– együtt, kart karba öltve haladhatunk az érzelemszabályozás finomításának az útján.

Az évek elillannak. Valódi kincsek. Szellemi tarisznya. Frusztráció, szomorúság, düh a mindennapjainkban. Ellesett stratégiák. Lelki szerszámosláda gazdagítása. Komplett fejlesztőcsomag. Változzunk együtt a gyermekünkkel! Mindezek pusztán kiragadott szavak irományomból. Én nem kötöm az orrára senkinek, hogy melyik technikát alkalmazom, hogy meg tudjak állni egy pillanatra, mielőtt butaságot csinálnék, vagy mi az, ami segít, hogy jobban érezzem magam egy nehéz helyzetben. Önnek sem kell beszámolnia arról a környezetének, hogy hirtelen fejest ugrott a gyermekkorba a csemetéjével. Miközben együtt fejlődnek, egy csodálatos, közös titkuk is lesz: egy szellemi kincs, amitől az életük valóban gazdagabbá válhat.

Az előző részben bemutatott munkafüzet elsősorban a csalódottsággal és dühkezeléssel foglalkozik, de a szomorúsággal, frusztrációval szembeni aktív megküzdést, lelki egészségmegőrzést is a céljának tekinti. Ezek az érzelmek elkerülhetetlenül életünk részei, így minden gyerekkel érdemes átbeszélni a könyvet – olvasható a kiadvány bevezetőjében.

Óvodás- és kisiskoláskorban a vizualitás sokkal erősebben hat a gyerekekre, mint a szóbeli instrukció. Lehetünk nagyon gondos szülők, és beszélgethetünk rengeteget csemeténkkel problémás helyzetekről; gondolhatjuk azt, hogy felvérteztük őt hatékony megküzdési stratégiákkal, csak mert boldogan és egyetértően rázza a fejecskéjét monológjaink alatt. Valós élethelyzetben azonban sajnos esélyes, hogy a kicsi keveset tud hasznosítani ezen szóbeli és általánosan megfogalmazott instrukcióinkból. Sokkal nagyobb eséllyel fog Katica helytállni, amikor nem vagyunk mellette, ha egy tervszerű időszakban kifejezetten a fókuszba tesszük lelki egészsége ezen részét, és vizuális segítséget, általa választott stratégiákat is adunk a kezébe.

Vajon létezik-e olyan, hogy „elég” megküzdési képesség, ha az életünk során minket érő számtalan és különböző minőségű frusztrációra gondolunk? Addig, amíg nem olyan higgadt eleganciával vesszük tudomásul, ahogy néha dobál minket a sors, mint a GPS hangja – „300 méter múlva forduljon jobbra!” –, addig azt hiszem, van mit fejlődnünk ezen a téren. A GPS-be zárt embertársunk pókerarccal veszi tudomásul, amikor kiegyenesítjük az általa javasolt kanyart, és azonnal alkalmazkodik az új helyzethez. Mennyi energiát takaríthatna meg Katica, ha ő is képes lenne erre!

A szóban forgó kislánynak valószínű, hogy nagyon békés a természete, ezért soha nem dühös. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy az élet még csak mokkáskanállal adagolja számára a kihívásokat. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, tudjuk magunktól is, hogy a csalódás, a frusztráció előbb vagy utóbb, de biztosan kopogtat majd élete kapuján. Mi lenne, ha nem az események után futnánk, hanem inkább megelőznénk a bajt, és egy jól megtervezett időszakot arra szánnánk, hogy az érzelmeiről, a düh és a frusztráció kezeléséről, a megbántottságról, a csúfolódásról, a bocsánatkérésről és megbocsátásról, saját gondolkodása tudatos megváltoztatásáról beszélgessünk vele? Végül is hogyan lehetünk teljesen biztosak, hogy ugyanazt gondoljuk és tudjuk ezekről a témákról, mint ő; és amit mi feltételezünk, hogy tudja, azt valóban tudja-e? A gyerekek általános jólléte szempontjából hihetetlenül fontos az érzelmi egészségük és a közösségi jelenlétük; ezek a kérdések tehát megérdemlik a kitüntetett figyelmet.

„De hát Katica még a légynek sem árt!” – mondhatnánk. Bár látszatra „semmi szüksége nincs” a szóban forgó ismeretre, az mégis nélkülözhetetlen a számára. Hogy lehet ez?

Katica irányított beszélgetéseink során képessé válik arra, hogy tudatosítsa, ha érzelme egy adott szituációban intenzívebb, mint az valóban szükséges – és megérti, hogy ilyenkor ő maga a körülményekhez igazíthatja azt. Innentől kezdve szembesül a ténnyel: bizony van olyan, hogy nemcsak ő, de valaki más ugyanúgy túl nagy indulattal és nem megfelelően reagál egy helyzetben. Valójában ettől a pillanattól lesz esélye arra, hogy ezt a fajta viselkedést másokban is felismerje: a saját érzelemszabályozási folyamatának megismerésével tehát egy önvédelmi szett kerül Katica kezébe. Képessé válik arra, hogy egy másik gyerek agresszív viselkedését felismerje – és pozitív megküzdési stratégiát alkalmazva eredményesen kezelje a konfliktust, vagy segítséget kérjen. Katica a jövőben így nagyobb eséllyel ismeri fel az esetleges bántalmazást és kerülheti el az áldozati szerepet.

Vizuális, könnyen hozzáférhető stratégiák. Frusztrációkontroll – amiből a több csak jobb. Ne várjuk meg a problémát, előzzük meg azt! Amit a gyerek soha ne tegyen egy közösségben. Amit a gyerekünkkel nem tehetnek meg egy közösségben sem. Szívből remélem, hogy meggyőztem: valóban minden gyerekkel érdemes átbeszélni ezt a munkafüzetet.

Ha tetszett ez a kis ajánló, illetve kíváncsi a Társas-érzelmi KRESZ-sorozatban megjelenő további munkafüzetemre és más írásaimra, szeretettel várom a Kovácsemesekönyvek Facebook-oldalon. Véleménye fontos, társasága értékes!

Felhasznált irodalom

A vizualitás hatásairól óvodás- és kisiskoláskorban, a bántalmazás iskolai gyakoriságáról szóló rész, valamint az, hogy a gyerek mások agresszív viselkedését akkor tudja eséllyel felismerni, ha tisztában van a saját érzelmeivel és azok megfelelő kifejezési formáival: NyugiOvi Program: „Kora-gyermekkori program a megfélemlítés megelőzésére” című kiemelt projekthez tartozó ajánlás: Terápiás Jellegű Módszertani Ajánlás az óvodáskori agresszió kezelésére, illetve a hozzá tartozó Szülői Tájékoztató Füzet

A bemutatott tanulmány eredeti címe: Mofitt, et al.: A gradient of childhood self-control predicts health, wealth, and public safety. Fellelhető:

https://www.pnas.org/content/108/7/2693

A kielégülés késleltetése, Marshmallow-teszt:

https://hu.peopleperproject.com/posts/6763-the-marshmallow-test-delayed-gratification-in-children

Döbbenetesen nő az eladósodás:

https://www.azenpenzem.hu/cikkek/dobbenetesen-no-az-eladosodas/6524/

Lesújtó a magyarok egészségi állapota:

https://orvosihetilap.com/hirek/%E2%80%A2-les%C3%BAjt%C3%B3-magyarok-eg%C3%A9szs%C3%A9gi-%C3%A1llapota

Kétszázezer magyar ember gyógyszerfüggő:

https://index.hu/tudomany/egeszseg/2017/08/14/ketszazezer_magyar_ember_gyogyszerfuggo/

Üdvözöljük az egymillió alkoholista országában!:

https://index.hu/gazdasag/2020/01/24/alkohol_forgalom_magyarorszag_statisztika/