Laura Ellen Anderson: Vámpyr Vilma és a barbárbál – Értékelés

Sziasztok!

Akik nyomon követik a blogomat, tudhatják, hogy Laura Ellen Anderson és Amelia Fang rajongó vagyok és már elképesztően, hihetetlenül, tűkön ülve vártam a sorozat magyar megjelenését, melyről 2018 decembere óta tudomásom volt, ám egy szót sem szólhattam.

Most azonban, február közepén a Móra Kiadónál végre megjelent Amelia Fang vámpírisztikus és humoros kalandjainak első felvonása a Vámpyr Vilma és a barbárbál.

A kötetet a zseniális Magyari Andrea fordította.

"MEGHALTÁL, MEGHALTÁÁÁÁÁL! SAJNOS A FŰBE HARAPTÁL!"

Történetünk főhőse Amelia Fang - avagy Vámpyr Vilma - Noktürnia egyik legősibb vámpírcsaládjának tízéves leánya, aki édesapjával, Draku gróffal és édesanyjával, Frivola grófnővel él ódon kastélyukban. A kislány édesanyja minden évben megrendezi a címadó barbárbált, melyet Vilma szívből rühell. Az idei bál azonban a megszokottnál is különlegesebbnek ígérkezik, hiszen Noktürnia uralkodója, Vladimír király - aki hosszú évek óta elzártan él kastélyában -, részt kíván venni a mulatságon! Ez ám a hír! Frivola grófnő azt sem tudja, hová legyen örömében, és még lelkesebben veti bele magát az előkészületekbe. Eközben Vilma és barátai, Rémeó, a parányi halál, valamint Mona, egy igen különleges fajtájú yeti az iskolában egy újabb hihetetlen információval gazdagodik. A király kiengedi hét lakat alatt tartott fiát, Mandaré herceget, aki soha nem járt még a "pórnép" között, és bizony hozzá van szokva, hogy mindenki engedelmeskedik a parancsainak... Az igazgatónő Vilmát rendeli a herceg kísérőjéül, és elvárja, hogy mindenben a fiú segítségére legyen. Csakhogy Mandaré herceg egy utálatos, kötekedő, nagyképű és gonosz lélekkel megáldott vámpír, aki elköveti a legnagyobb gaztettet Vilma ellen, melyet a lány nem tud megbocsájtani... A herceg magával viszi a kastélyába a lány kis kedvencét, a parányi tököt, Tökkencset, mellyel kivívja Vilma haragját és utálatát... A kislány barátai segítségével indul Tökkencs kiszabadítására, akikkel nem csupán Noktürnia világában kalandoznak, de számtalan életveszélyes helyzetben is találják magukat a fény lényeivel... Záros határidőn belül minden a feje tetejére áll, majd eljön a barbálbál estéje...

"– Vámpyr gróf és Vámpyr grófné örömmel üdvözlik az est különleges vendégét, aki annyi év távollét után újra megtisztel bennünket a jelenlétével. Redvás hölgyeim és uraim, XIII. VLADIMÍR KIRÁLY!"

Laura Ellen Anderson zseniális történetet írt, és a Móra Kiadó a lehető legjobb fordítót kérte fel a magyar nyelvre történő adaptálásra... Magyari Andrea már a Holdas Hanna köteteknél bebizonyította, milyen hihetetlen fantáziával és névalkotási képességekkel rendelkezik, ám amit ezzel a kötettel tett, az az igazi varázslat! Andreának köszönhetően egy olyan kötettel lett gazdagabb a hazai könyvkínálat, melyet a Harry Potterhez tudnék hasonlítani, hiszen ebben az esetben ugyanúgy páratlan magyar fordítást kaptunk a végtelenül ötletesen fordított nevek, a gasztronómia és a fergeteges humor szempontjából, mint Rowling klasszikusánál...

Amelia Fang története egy nem mindennapi vámpírsztori, ami a legkisebbeknek és az ifjúságnak íródott, ám egy 30 éves olvasó elméjét is teljesen magába szippantja... A történet, Noktürnia felépítése, a szereplők, a poénok együtt hoznak létre egy gyönyörű varázslatot és egy olyan világot, melyben mi magunk is szívesen élnénk... A történet izgalmas, gördülékeny, ez által a figyelmünknek egy percre sincs ideje lankadni.

Laura Ellen Anderson nem csupán megírta, de illusztrálta is könyvét, rajzstílusa pedig éppoly lenyűgöző, mint írásmódja. Karakterei egytől-egyig egyediek, szerethetőek, személyiségük pedig tökéletesen passzol fajtájuk ismertetőjegyeihez. Az illusztrációk aranyosak, részletgazdagok, és fekete-fehér mivoltjuknak köszönhetően tökéletes halloween-i hangulatot árasztanak...

Kedvenc szereplőm Rémeó lett, az apró halál - telefonjának csengőhangja fentebb olvasható az első idézet személyében -, de Amelia is a szívemhez nőtt. Bevallom, hogy első ránézésre - a könyv előrendelhetővé tételekor - egy picit felszaladt a szemöldököm a Vilma név láttán, noha sejtettem, hogy - csakúgy, mint Holdas Hanna esetében úgy - Andrea most is az alliterációra törekedett. Sajnos a Vilma név engem gyermekkorom egyik híres meséjére, a Frédi és Bénire emlékeztet, ám szerencsére olvasás közben egyszer sem jutott eszembe a No.1. kőkorszaki karakter, így mondhatni sikerült félig megbarátkoznom Amelia magyar nevével.

A karakterek közül kiemelkedik Huhú, a szellemkomornyik, kinek számtalan zseniális hozzászólása van - mindamellett pedig egy áldott jótét lélek...

A szereplők közül azonban senkit nem lehet tartósan utálni és mindenki megtalálhatja a maga kedvencét ebben a színes kompániában.

Érdemes még szót ejtenem a kötet kivitelezéséről is, mely nem csupán külcsínében varázslatos a gyönyörű színeivel és dizájnjával, hanem számos plusz illusztrációt is találhatunk benne, melyeken láthatjuk Tökkencs ezernyi arcát, Noktürnia térképét, és a végén még a kötetben elhangzott ocsmány ételek receptjeit is megtalálhatjuk...

Nem titok, számomra kedvenc lett!

"– Draku, édes kis vírushordozóm!"

A könyvet kifejezetten ajánlom a vámpírtörténetek szerelmeseinek, a Halloween ünnepe iránt rajongóknak, a humor kedvelőinek, gyermekeknek, ifjaknak és felnőtteknek egyaránt! A kötet kortalan, a nevetés garantált, az olvasó az utolsó mondat után azonnal folytatásért kiállt! Akit érdekelnek a vámpíros történetek, mindenképpen vegye kézbe a magyar fordítást, mert Magyari Andrea valóban felejthetetlent alkotott! Huhú szavaival élve (mindenféle bántás nélkül!): "Redvás hölgyeim és uraim", higgyék el nekem, Laura Ellen Anderson garantáltan nem okoz csalódást! ;)

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak! ❤

Forrás: http://sadaboga.blogspot.com/