Nincs engedélyezve a javascript.

Mászkál, figyel, rajzol - Richard Huck Scarry Budapesten

Édesapja a Tesz-Vesz világ megálmodója, generációk gyerekeinek varázsolt mesevilágot. Most pedig ő, Richard Scarry fia az, aki örök gyerekként viszi tovább a történetet. Huck áprilisvégén a Móra Kiadó vendégeként Budapestre látogat a Könyvfesztiválra, s közben rajzol. Éppenegy újabb történetet, most éppen a mi fővárosunkról. Erről a tervéről is kérdeztem, s ő mesélt.

– Hogyan őrzi az édesapja emlékét, történeteit, és a Tesz-Vesz város világát, amit ő felépített?

– Kisfiúként egész álló nap csak rajzoltam és festettem, amikor tehettem, így mikor kicsit felcseperedtem, tinédzserként édesapám egy nap megkérdezte, lenne-e kedvem segíteni neki kiszínezni néhány történetét. Naná, hogy volt! Innentől fogva tehát még izgalmasabb lett az életem, hiszen része lehettem a Tesz-Vesz csodának. Együtt dolgoztunk apám stúdiószobájában, és festettünk, rajzoltunk, igazi fantáziabirodalomban éltünk látástól vakulásig, amíg egyáltalán volt szabad hely a papíron, vagy amíg el nem készült a könyv. Elképzelhető, hogy néha hetekig csak ültünk és rajzoltunk, de én ezt egy cseppet sem bántam, sőt, teljesen oda voltam a gondolatért, hogy apám mindig is csodált munkáját segíthetem, ráadásul a kedvenc elfoglaltságommal. Persze rengeteget mókáztunk is közben. Később, mikor felnőttem, saját könyveim is lettek, többnyire idősebb gyerekeknek írtam ismeretterjesztőket, barátságos enciklopédiákat.

Aztán ahogy édesapám öregedett, romlott a látása. Így egy nap a kiadója nekem szegezte a kérdést, hogy ha gyerekként olyan ügyesen segítettem őt a színezésben, nem segítenék-e most a rajzolásban is. Természetesen egy percig sem tétováztam, igent mondtam. Aztán 1994-ben édesapám meghalt, én pedig úgy döntöttem, hogy köteles vagyok folytatni a munkáját, hiszen nem hagyhatom elveszni azt a világot, amit ő olyan varázslatosan felépített. S bár néhány korai munkámmal nem igazán voltam elégedett, mert néha úgy éreztem, hogy nem sikerült tökéletesen visszaadnom az ő stílusát, ma már sokkal magabiztosabb vagyok, ebben is. Ennek ellenére azonban minden új könyv igazi kihívás, és én ezt rendkívül élvezem!

– Ön, és az édesapját körülvevő család inspirálta vajon a Tesz-Veszt, vagy éppen fordítva történt a dolog?

– Az egész Tesz-Vesz város sorozat ötlete, és minden egyes, apró kis részlete tulajdonképpen abból táplálkozott, épült, amit apám látott, és megélt maga körül, tehát természetesen belőlünk, a családjából is. Ő például korábban Svájcban is élt – és ez a hatás kétségtelenül meglátszik a Tesz-Vesz város építményein, házain, és a szereplők szokásain, viselkedésén is. De lapozzunk csak tovább. Mivel édesapám egy nagyon vicces ember volt, mindig tréfás dolgok történtek vele. Ezek a történetek pedig mind-mind megtalálták az útjukat a könyveibe. Történetesen azonban én pont elmondhatom, hogy személy szerint is benne vagyok ebben az egészben, hiszen Huckle cat, azaz a magyar mesében Cicó rólam kapta a nevét. Engem apám ugyanis Mark Twain karaktere, Huckleberry Finn után szabadon, mindig is Hucknak szólított, méghozzá annak ellenére, hogy én is, ahogy ő, Richard vagyok igazából. Így alakult ki Cicó figurája édesanyám javaslatára – mivel ő nem is Huck-nak, hanem Hucklebear- nek, azaz Huck mackónak szólított – így apám először medveként ábrázolta a későbbi Cicót. Azt viszont sosem értettem, miért nem maradt Huck mackó a történetben, és miért változott macskává. Na de ez itt most lényegtelen is.

– A kiadója megsúgta, hogy most a magyar fővárosban egy új epizódot tervez megrajzolni majd, egy Tesz-Vesz Budapestet. Igaz a hír?

– Nem tagadom, valóban ez a titkos tervem, egy új Tesz-Vesz rész, ami Budapesten játszódna. Ilyen még ugyanis nem volt a Tesz-Vesz történelemben. Ehhez kell most tehát ihletet merítenem a Könyvfesztivál ideje alatt. Szóval úgy tervezem, hogy sokat sétálok és nézelődök majd a városban. A tapasztalatok viszont azt mutatják, mást igazán nem is nagyon kell majd tennem, csak mászkálni, majd leülni a belváros egyes pontjain, és figyelni. Majd rajzolni, aztán megint figyelni, és így tovább.

– Hogy érez a Tesz-Vesz sorozat iránt? Ha jól gondolom, ez az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb gyerekkönyve volt.

– Valóban figyelemre méltó mindaz, amit az édesapám az évtizedek alatt létrehozott, hiszen most, harminc, negyven, és ötven évvel később is látom a boltokban ezeket a meséket, és a gyerekek arcán az örömet, ha olvassák. Mi sem bizonyítja tehát jobban a sikert, mint hogy már a sokadik generáció nő fel a Tesz-Vesz sztorikon. Pont emiatt nem érzem sem öregnek, sem múlónak ezeket a történeteket, hiszen mindmáig viccesek, aktuálisak tudtak maradni, és remélem, ez sokáig így is lesz. Ez ugyanis szerintem elég nagy dolog a rohanó, modern világban. Egyszóval ezek a mesék ma is pont olyanok, mint amikor édesapám egy nap megálmodta, és lerajzolta őket. Éppen ezért úgy érzem – bocsánat nem mondhatok mást –, édesapám egyszerűen egy zseni volt.

– Továbbra is tervezi folytatni az édesapja történeteit? Mik a tervei?

– Megszámlálhatatlan ötlet kavarog a fejemben, rengeteg elbűvölő, és vicces állatszereplővel együtt. Nem kétséges, hogy édesapám hagyatékából könnyű építkezni, hiszen annyi bájos figurát hagyott rám, és a világra, hogy szinte az újabb és újabb epizódok már maguktól jönnek, és bekopogtatnak a szobám ajtaján. Sőt, a könyvek mellett a kiadóimmal már modernebb mesékben, digitális Tesz-Veszekben is gondolkozunk. Nálunk sosem áll meg az élet!

forrás: Könyv7 /2014. 1. szám / Az interjút Kurcz Orsi készítette