Milyen igazi kincs lakozik a magyarokban?

Szloboda-Kovács Emese
Gyógypedagógus

Ha megkérdezzük az embereket, hogy mi a magyarságunk, mit jelent az, hogy „magyarnak lenni”, számos asszociáció előkerül. Pálinka! Turul! Rétes! Parlament! Matyó! Paprika! Népmese! Gulyás!
De szerencsére olyan is akad, aki azt mondja: „Egy varázslatos, kifejezésgazdag magyar nyelvet beszélünk!” 

Kész csoda, hogy ez az icipici ország fenn tudott maradni Európában, Nyugat és Kelet között. Nemcsak hogy fennmaradt, de egyedi kultúrát is alkotott. Gyönyörű népviseletben, népi mondóka- és népmesekincsben, de leginkább saját nyelvünkben: a magyar anyanyelvben és az azon keresztül megvalósuló közös fogalmi gondolkodásban forr össze magyar a magyarral láthatatlan egységbe. Kis hazánktól elszakadó számos, külföldön élő honfitársunknak is a magyar anyanyelv az, ami magyarságuk magját jelenti. Legyenek bár a világ legmesszebbi pontján, közös nyelvünkkel ugyanúgy kapcsolódni tudnak hozzánk és mi hozzájuk ma, mint húsz éve.

A nyelv azonban egy élő, változó rendszer. A kultúra „termeli” és tartja fent. Élő természetéből adódóan működésének törvénye egyszerű: azok a szavak és kifejezések, amelyeket használunk, tovább élnek, amelyeket nem, azok először homályba merülnek, majd kikopásra ítéltetnek. A „belekiabálós vitézkedésnek”, a „nyelvőrködésnek”, illetve a „nyelvpandúrkodásnak” kevés haszna van – a nyelvet kívülről megregulázni aligha lehet: beszélői alakítják saját törvényeik szerint.

Az életünk azonban az utóbbi húsz évben rengeteget változott. Bár összességében többet kommunikálunk, mint korábban, a kommunikáció csatornái átalakultak: az írás, csetelés előtérbe került, sőt, az egyik uralkodó társalgási formává vált. Sok új kifejezés jelent meg: bro, LOL, big like, love van, XD, lájkolom – csak egy párat említve. A világ és életünk átalakulásának szükségszerű, természetes következménye, hogy nyelvünk is formálódik, változik. Ez a folyamat azonban a hagyományos, évszázadokon át kiforrott anyanyelvünk és gondolkodásmódunk használatát egyre inkább a háttérbe szorítja.  

Korábban arra utaltam, a magyar nyelv és a gondolkodás kéz a kézben jár. Vajon miért? A nyelv és a gondolkodás elválaszthatatlan egymástól. Kicsi korban a gyermek kognitív fejlődésének a nyelvi fejlődés a motorja; gondolkodása fejlődése pedig visszahat nyelvhasználatára. Azonban nem csak a nyelv maga hat stimulálólag az elmére. A szavak fölötti szimbolikus rendszer, azaz kifejezéseink, szólásaink rejtett nyelve az elvont gondolkodás világába vezeti gyermekeinket.  

Ha tudatosan használjuk sajátos szófordulatainkat, az többről vall, mint gondolnánk. Életszagú, sokszor vicces vagy természetesen éles, helyenként zaftos, jellegzetesen magyar kifejezéseink, szemléletünk ugyanis horgonyként kötnek össze minket a múltunkkal, elődeink gondolkodásával és életével. Amikor ízes magyar nyelvünkön beszélünk, valójában a gyökereinket ápoljuk, és megvalljuk magyarságunkat: kiállunk népünk és hazánk mellett. Élő példánkkal pedig közvetlen környezetünk viselkedését is formáljuk.

A munkafüzetben található feladatok az általános és elvont gondolkodási, szövegértési és szövegalkotási képességek fejlesztése mellett a kicsik szókincsét is bővítik, miközben anyanyelvi kincsünket is ápolják és továbbadják. Hasznos lehet nemcsak a hazánkban élőknek, de a magyart mint idegen nyelvet tanulóknak, illetve a külföldön nevelkedő magyar gyermekeknek is. A kiadványt elsősorban a harmadik–ötödik osztályos tanulók számára ajánljuk.  

Bár utoljára kerülnek megemlítésre, de személyes érintettségem révén nem utolsó helyre sorolom az autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeket és fiatalokat, hiszen a példamondatok révén az ő ismereteiket is bővíteni tudja a kiadvány. Kommunikációjuk, anyanyelvük pontosabb használata segítséget jelenthet számukra abban, hogy szorosabban kapcsolódhassanak szociális környezetükhöz. 

A magyar kultúra nem egy étel vagy egy szobor, és nem is bármilyen más jelkép, hanem egy pulzáló, lüktető lélek, ami mindnyájunkban, magyarokban él. Valójában mindennap tudunk tenni hazánkért, ha elkezdünk odafigyelni a nyelvünkre – szó szerint és átvitt értelemben is. Végül is miért ne lehetne itt az idő, hogy szájkarate helyett igazi hősök legyünk?

Mentsük meg a magyar nyelvet! Like-oljuk a magyar nyelvet!

Légy te is Nyelv-Mentő!

Ha tetszett ez az írás, és szeretne értesülni más cikkeimről és kiadványaimról, szeretettel várom a Kovácsemesekönyvek Facebook-oldalon!