MOST MÁR ELHISZEM, HOGY VAN HUMOROM

A Szupermalac és Űrpatkány sorozat Idővihar című befejező részében a két űrvagány fagylaltkészítésbe fog. Hamarosan az egész galaxis az ő jeges csemegéjüket nyalogatja, ám a dolgok balul sülnek el: Szupermalacnak és Űrpatkánynak a világegyetem legkegyetlenebb szerelmespárjával, a Fekete Hóemberrel és Durcival, a morcos pingvinlánnyal kell szembeszállnia… – Az alkotókkal, Dóka Péterrel, Mau Rauserrel, Máli Csabával és a könyv egyik első, 11 éves olvasójával, Nonóval a kötet szerkesztője, Pacskovszky Zsolt beszélgetett.

A Szupermalac és Űrpatkány könyvsorozat első két kötete, a Hősök leszünk! és A három űrbetyár az azonos című animációs sorozat epizódjain alapult. Miért döntöttél úgy, hogy az utolsó, harmadik kötetet már önállósítod a rajzfilmsorozattól?

A két főszereplőd szuperhős szeretne lenni, de hősöknek is csak jóindulattal nevezhetők, hisz kudarcot kudarcra halmoznak. A könyv- és rajzfilmsorozat inkább a szuperhősös történetek paródiája. Ez volt az eredeti szándékod? Vagy a két figura karaktere hozta ezt magával?

D. P.: Mindig komoly könyvet akarok írni, és mindig paródia lesz belőle. Amikor erre rájövök, általában úgy teszek, mintha eleve paródiának szántam volna, mert elég ciki, hogy nem is ezt akartam, aztán mégis ez lett. Az biztos, hogy a két főhős halálosan komolyan veszi magát, és ezért én is őket. Persze aki nagyon komolyan veszi magát, az mások számára néha viccesnek tűnhet.

Már A kék hajú lány című könyvedben is felbukkant egy (plüss) patkány. Miért vonzódsz ennyire ezekhez a járványok idején játszódó felnőtt regényekben gyakran, a gyerekkönyvekben azonban ritkábban előforduló rágcsálókhoz?

D. P.: Mindkét szuperhősöm A kék hajú lányból ugrott elő. Űrpatkányt Pati Patkányról mintáztam, Szupermalacot pedig a hatos kórterem ajtajára ragasztott szárnyas malacról. Ilyen módon ez a sorozat A kék hajú lány spin-offja. Pati Patkány modellje egyébként egy Tescóban vásárolt plüsspatkány volt, aki állandóan csajozott, pénzt kért kölcsön, mindenfélét megevett, és meg volt győződve róla, hogy nagyon sármos. És természetesen tagadta, hogy ő tescós patkány.

Ahogy az előző két kötetet, ezt is fanyar humor jellemzi, amit bizonyára élvezni fognak a gyerekolvasók. Gyerekkorodban te is ezt a fajta humort kerested a gyerekkönyvekben?

D. P.: Szerettem a humoros könyveket. Én egyébként sosem éreztem magamat viccesnek, és sokáig eszembe sem jutott, hogy lenne humorom. Meglepett, hogy nevetnek a könyveimen az emberek, és fanyar, száraz humorról beszélnek az írásaimmal kapcsolatban. Most már elhiszem, hogy van humorom, sőt örülök is neki, de változatlanul nem érzem magam viccesnek. És amikor direkt vicces akarok lenni, általában nem sikerül.

Néha nem könnyű megválni azoktól a szereplőktől, akikkel éveket tölt együtt az ember. Neked nem fog hiányozni Szupermalac és Űrpatkány?

D. P.: Hiányozni fognak, persze. Nagy álmom válna valóra, ha a tizenhárom rajzfilmrészből elkészülhetne egy egész estés animációs film. Ám erre sajnos jelenleg nagyon kicsi az esély. Mindenesetre már az óriási öröm, hogy végre – először életemben – befejeztem egy könyvsorozatot.

Mau, „vendégszerzőként”, A Fekete Hóember balladája című vers szerzőjeként szerepelsz a harmadik kötetben. Könnyű volt belehelyezkedni ebbe a sajátos Dóka Péter-i világba?

Mau Rauser: Igen, olvastam a többi könyvet is, és jól ismertem a világot. Nekem könnyű volt belehelyezkedni, mert egyrészt elég jellegzetes világ, másrészt sok ilyen „alkalmazott” verset írtam korábban is, slameltem például, ahol sokszor tematikus eseményekre hívtak minket, szóval nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha más ötletével kell dolgoznom, sőt. Szeretem, mert kihívás.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy Péter mindent előre kitalált nekem, én meg csak mechanikusan megverseltem, hanem a vers is alakított a történeten. Eleve letisztult, hogy Hóberték nem csak poénból akarják lefagyasztani a galaxist, hanem komoly okuk van rá, meg rájöttem, hogy jobban működne a történet, ha ő meg a pingvin egy pár lennének. A neveket is a vers miatt találtuk ki, úgy, hogy beleilljenek a versformába. Ezek a változások visszahatottak a főszövegre is.

Nyolcéves korodban tetszett volna neked ez a kötet?

M. R.: Hát, nyolcéves koromban mindent szörnyűségesen komolyan vettem, különösen az állatokat és az irodalmat. De ha jobban belegondolok, ennek ellenére volt valami vicces állatos űrutazós sztorim nekem is, szóval ki tudja, még az is lehet, hogy tetszett volna.

Csaba, Péter szavakkal dolgozik, te ceruzával. De hozzá hasonlóan te is mindig igyekszel a figurák jellemét is ábrázolni. Könnyen ment Szupermalac, Űrpatkány, Fáraó, Kleó és a többi szereplő vizuális megalkotása?

Máli Csaba: Igen, könnyen, mert elképesztően nagy tehetség vagyok, mindig minden azonnal megy, szóval ezekkel sem volt gond. :) De ha nem akarom elviccelni, akkor is igen a válaszom, mert Péter nagyon jól kidomborította a figurák jellemét, úgyhogy szinte azonnal magam előtt láttam minden szereplőt, és elsőre papírra tudtam vetni őket. Egészen kis módosítások lettek csak a kezdeti rajzok után a végleges figuratervekhez.

Számodra, az animációs sorozat rendezője, illetve a könyvsorozat illusztrátora számára is lezárul egy fejezet az életedben. Elégedetten veszel búcsút Szupermalactól és Űrpatkánytól?

M. Cs.: Elégedetten, és egyben szomorúan is: nagyon szerettem ezt a világot, és mire igazán elkezdtem belejönni, már vége is lett. Gyorsabban elrepült ez a pár év, mint amilyen gyorsan átszelte Szupermalac a galaxist. Ha esetleg mégis lenne valamikor folytatás, örömmel és lelkesen mártanám vízbe az ecsetemet. Igaz, hogy a könyv minden rajzát számítógépben színeztem, de az ecset-dolog jobban hangzik. :)

Nono, a harmadik kötet egyik első olvasója vagy, hisz anyukád írta a benne szereplő verset. Mi tetszett a legjobban a könyvben?

Nono: A vicces fagyinevek és az is, amikor a könyvben Fáraó kérésére nem mondhatják el a világ legjobb fagyijának alapanyagait, és mindegyik hozzávaló helyére valami mást írtak. Azon eléggé nevettem.

Kik a kedvenc karaktereid a könyvből?

N.: Szupermalac, Űrpatkány, Kleó, a Fekete Hóember és Durci, a morcos pingvin.

Miért ajánlanád más gyerekeknek?

N.: Azért mert viccesen van megírva. És mert jól lehet olvasni…