Nyitott lehetőség a fejlődésre

A játékról már köteteket írtak fontos és kevésbé fontos oldalait kiemelve. Amik igazán megkerülhetetlenné teszik a fejlődésben a kisgyermekkoron túl is, a következők:

1. A játék válaszható, így bármikor ki lehet lépni belőle.
2. A játékban a játékosé az irányítás.
3. A játékban maga a tevékenység értékesebb, mint a végeredmény.
4. A játék belső szabályok által irányított.

Mindezek a játékot szorongásmentesen izgalmassá teszik. Ami nem ilyen, az nem játék. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy mi mindent neveznek játéknak. Az olimpiai játékokon vagy a sakkbajnokságokon nem játszanak. A koncerteken a hangszereken sem mindig játszanak, van, amikor feladat, munka a zenélés. A játék nem kötelező, és nincsen más következménye, mint az adott helyzetben lehetséges viselkedések, események megtapasztalása.

A választási helyzetek segítik, hogy optimális kihívási szinten tevékenykedhessen az ember. Ráadásul a játék bármikor befejezhető, vagyis ha túl könnyű vagy túl nehéz lesz, ott lehet hagyni. A másik jellemző, ami szintén az optimális feszültségi szintet biztosítja, hogy a játékosé az irányítás. Vagyis a helyzeteket vagy akár a szabályokat is befolyásolhatja. Mindez az irányítás érzését adja.

A játékban és az érdeklődésben közös a kontroll érzése – az ember maga dönti el, hogy melyik tevékenységet meddig folytatja. Ezért is fontosabb ezekben a helyzetekben maga a tevékenység, mint a végeredmény.

A játékban lenni azt jelenti, hogy saját elképzelés szerint vezethetjük a történéseket, és akár a valóságon is túlléphetünk. Miközben teljes felelősséget vállalunk, mert a kontrollt birtokoljuk, semmilyen felelősségünk nincsen, mert a játékban nem a teljesítmény számít.

Ha valami érdekli a gyereket, attól kezdve magáénak érzi. Ha maga választhatja a tevékenységet vagy eszközt, akkor érzi, hogy ellenőrzése alatt tartja a saját fejlődését, vagyis a felelőssége által is megerősödik a területen. Az elmélyülő érdeklődés teljesítményhez vezethet, ahogy a játék is átváltozhat teljesítménnyé.

A tanuláskutatók kimutatták, hogy az adott szöveget jobban megértették azok, akiket érdekelt a téma, többet vissza tudtak belőle idézni, és a szövegen túl is átgondolták a témát. Ez független volt attól, hogy korábban érdekelte-e őket az anyag. Vagyis a régóta ismert tényt erősítették meg: ha valami érdekes, arra jobban rááll az agy.

Azt is vizsgálták a kutatók, hogy az érdekességekkel bővített tananyag mennyivel könnyebben tanulható. Kiderült, hogy ha a tanulnivalóhoz érdekességeket kötöttek, jobb eredményt értek el a tanulók, de csak akkor, ha a tanulnivalóhoz kapcsolódott az érdekesség. Felére rontotta a teljesítményt, ha a tananyagot kísérő érdekesség nem volt kapcsolatban a tanulnivalóval.

Ezt a helyzetet az osztályteremből vagy az otthoni lecketanulásból sajnos jól ismerjük: ami érdekesebb, elvonja a figyelmet, és elsőbbséget élvez. Mégsem a tananyag és készítői kapnak megrovást az érdektelen tananyagért, hanem a minden mással, csak a tananyaggal nem foglalkozó kisdiák.

Elképzelhető egy iskola, ahol a diákok egész nap csak játszanak? Beíratná ilyen helyre a gyermekét? Hány évig merné oda járatni? Elképzelhető, hogy sikeresek lennének ezek a játszó gyerekek?

Ezt az iskolát nem kell elképzelni, mert már megvalósult, úgy hívják: Sudbury Valley. Massachusetts államban található, Daniel Greenberg alapította 1968-ban. Mostanra már több mint ezer gyerek végzett itt. A végzettek rendkívül független gondolkodásúak. A vizsgálatok alapján a volt diákok nagyon magas aránya – 42% – lett vállalkozó. Sokan helyezkedtek el közülük művészi pályán, továbbá a matematika és az oktatás terén is igen nagy arányban dolgoznak. Egyre több országban indulnak hasonló iskolák.