Nincs engedélyezve a javascript.

Nyitott lehetőség a fejlődésre

Dr. Gyarmathy Éva

klinikai és neveléslélektan

szakpszichológus

Nucleus basalis

Nucleus basalis

A nucleus basalis nem valami fertőző betegség, hanem egy agyi struktúra, amely a korai tanulásért felelős. Nagyjából nyolcéves korig aktív ez a rendszer, és támogatja a kisgyereket a tanulásban. Ez a támogatás azonban nem a módszeres memorizálásra, hanem a környezeti információk felszippantására irányul.

Mindenből tanul a gyerek, ami körülveszi, és nem erőfeszítéssel, hanem játékból. Számára a tanulás játék, a játék tanulás. A kisgyerek néhány év alatt könnyedén sajátít el hatalmas mozgásrepertoárt, nyelveket, ismereteket. Mindez a nucleus basalis közreműködésével történik.

Nyolcéves kor után azonban már többnyire csak akkor aktivizálódik a rendszer, amikor valami felkelti a gyerek figyelmét, mert érdekes. Erre az életkorra a gyerek már sok tudásra tett szert, így elkezdhet válogatni. Egyre jellemzőbb lesz a specializált kíváncsiság. Már nem minden érdekli, szelektál, és kezd mélyülni az érdeklődése.

Egy egész életen át könnyűvé teszi a tanulást, ha az az érdeklődésre épül, mert az így kialakult fókuszálás segíti a kisgyerekkori hatékony tanulást. Mindenki megtapasztalhatta már, hogy azt, ami érdekli, mennyivel könnyebb megtanulni még felnőttkorban is, mint azt, ami érdektelen. A nucleus basalis aktivizálása, vagyis az érdeklődés a kulcs a tanuláshoz, ezt hasznosíthatná az iskola is. Sok gyerek csak szenved az iskolai tananyagtól, de pillanatok alatt megtanulja a legmenőbb kosarasok nevét, az autómárkákat, teljesítményeiket stb.


Játék és érdeklődés

Játék és érdeklődés

A játékról már köteteket írtak fontos és kevésbé fontos oldalait kiemelve. Amik igazán megkerülhetetlenné teszik a fejlődésben a kisgyermekkoron túl is, a következők:

  1. A játék válaszható, így bármikor ki lehet lépni belőle.
  2. A játékban a játékosé az irányítás.
  3. A játékban maga a tevékenység értékesebb, mint a végeredmény.
  4. A játék belső szabályok által irányított.

Mindezek a játékot szorongásmentesen izgalmassá teszik. Ami nem ilyen, az nem játék. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy mi mindent neveznek játéknak. Az olimpiai játékokon vagy a sakkbajnokságokon nem játszanak. A koncerteken a hangszereken sem mindig játszanak, van, amikor feladat, munka a zenélés. A játék nem kötelező, és nincsen más következménye, mint az adott helyzetben lehetséges viselkedések, események megtapasztalása.

A választási helyzetek segítik, hogy optimális kihívási szinten tevékenykedhessen az ember. Ráadásul a játék bármikor befejezhető, vagyis ha túl könnyű vagy túl nehéz lesz, ott lehet hagyni. A másik jellemző, ami szintén az optimális feszültségi szintet biztosítja, hogy a játékosé az irányítás. Vagyis a helyzeteket vagy akár a szabályokat is befolyásolhatja. Mindez az irányítás érzését adja.

A játékban és az érdeklődésben közös a kontroll érzése – az ember maga dönti el, hogy melyik tevékenységet meddig folytatja. Ezért is fontosabb ezekben a helyzetekben maga a tevékenység, mint a végeredmény.

A játékban lenni azt jelenti, hogy saját elképzelés szerint vezethetjük a történéseket, és akár a valóságon is túlléphetünk. Miközben teljes felelősséget vállalunk, mert a kontrollt birtokoljuk, semmilyen felelősségünk nincsen, mert a játékban nem a teljesítmény számít.

Ha valami érdekli a gyereket, attól kezdve magáénak érzi. Ha maga választhatja a tevékenységet vagy eszközt, akkor érzi, hogy ellenőrzése alatt tartja a saját fejlődését, vagyis a felelőssége által is megerősödik a területen. Az elmélyülő érdeklődés teljesítményhez vezethet, ahogy a játék is átváltozhat teljesítménnyé.


Érdekességek

A tanuláskutatók kimutatták, hogy az adott szöveget jobban megértették azok, akiket érdekelt a téma, többet vissza tudtak belőle idézni, és a szövegen túl is átgondolták a témát. Ez független volt attól, hogy korábban érdekelte-e őket az anyag. Vagyis a régóta ismert tényt erősítették meg: ha valami érdekes, arra jobban rááll az agy.

Azt is vizsgálták a kutatók, hogy az érdekességekkel bővített tananyag mennyivel könnyebben tanulható. Kiderült, hogy ha a tanulnivalóhoz érdekességeket kötöttek, jobb eredményt értek el a tanulók, de csak akkor, ha a tanulnivalóhoz kapcsolódott az érdekesség. Felére rontotta a teljesítményt, ha a tananyagot kísérő érdekesség nem volt kapcsolatban a tanulnivalóval.

Ezt a helyzetet az osztályteremből vagy az otthoni lecketanulásból sajnos jól ismerjük: ami érdekesebb, elvonja a figyelmet, és elsőbbséget élvez. Mégsem a tananyag és készítői kapnak megrovást az érdektelen tananyagért, hanem a minden mással, csak a tananyaggal nem foglalkozó kisdiák.

Elképzelhető egy iskola, ahol a diákok egész nap csak játszanak? Beíratná ilyen helyre a gyermekét? Hány évig merné oda járatni? Elképzelhető, hogy sikeresek lennének ezek a játszó gyerekek?

Ezt az iskolát nem kell elképzelni, mert már megvalósult, úgy hívják: Sudbury Valley. Massachusetts államban található, Daniel Greenberg alapította 1968-ban. Mostanra már több mint ezer gyerek végzett itt. A végzettek rendkívül független gondolkodásúak. A vizsgálatok alapján a volt diákok nagyon magas aránya – 42% – lett vállalkozó. Sokan helyezkedtek el közülük művészi pályán, továbbá a matematika és az oktatás terén is igen nagy arányban dolgoznak. Egyre több országban indulnak hasonló iskolák.