Nincs engedélyezve a javascript.

Óvodásból iskolás

Hogyan segítsük a gyerekeket az óvoda–iskola átmenetben?

Dr. Böddi Zsófia, pedagógiai szakpszichológus, egyetemi oktató (ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszék)

Kerekes Valéria, játék- és mesekutató, egyetemi oktató (ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszék)

Az óvodából iskolába való átlépés optimális pillanatát nehéz pontosan meghatározni. Az óvodáskorú gyermekek fejlődése sok szempontból eltérő, esetenként karakteresebb különbségek is megfigyelhetők az életkorukból fakadóan iskolaérettnek tartott gyerekeknél. Jelenleg hivatalosan A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény úgy határozza meg, hogy az adott év augusztus 31-ig a hatodik életévüket betöltő gyerekek kezdik el szeptember elsején az iskolás éveiket. Vannak esetek, amikor még egy évet óvodában tölthet a gyermek. Ennek részleteit írásunk második felében fejtjük ki bővebben.

Mikor is válik egy óvodás „iskolakészültté”? Ez sokkal árnyaltabb és összetettebb kérdés, amit számos tényező befolyása miatt nehéz egyszerűen megválaszolni.

Mikor történjen a váltás?

Mikor történjen a váltás?

Az iskolakészültség kritériumait az óvodai nevelést meghatározó alapdokumentum (Az óvodai nevelés országos alapprogramja) foglalja magában, mely az óvodások „iskolaérettségét” a következő feltételek mentén határozza meg: testi, lelki és szociális érettség.

A testi érettség alatt értjük:

- a test arányos, az életkornak megfelelő fejlettségét, teherbírását, melynek egyik kiemelten látható nyoma a fogváltás;

- a gyermek mozgásának összerendezettségét, finommozgásának harmonikusságát (utóbbi az írás elsajátításához szükséges).

A lelki érettség szempontjai közül kiemelten fontos:

- a sikeres tanulást megalapozó szándékos figyelem megjelenése, melyben nemcsak a „fókuszált” figyelem időtartama, hanem az ismeretek felidézésének mértéke is növekszik;

- érthető és folyamatos kommunikáció, az érzelmek és gondolatok mások számára is egyértelmű kifejezése, a különböző szófajok beszéd közbeni használata, a magán- és mássalhangzók tisztán ejtése;

- önmagáról és a környezetéről való alapvető ismeretek megléte (pl. tudja a nevét, lakcímét, a szülei foglalkozását, ismeri a napszakokat, az időjárás főbb jellemzőit, a fontosabb közlekedési szabályokat, felismeri a környezetében élő állatokat, növényeket stb.).

A szociális érettség ismérvei:

- iskolakezdéskor a gyermek képes apránként kialakítani a tanítójával (és más őt tanító felnőttekkel), társaival való együttműködést és kapcsolatteremtést;

- képes késleltetni szükségleteinek kielégítését;

- szabályokhoz tud alkalmazkodni;

- feladattudata, feladattartása és a különböző feladatok megértéséhez és elvégzéséhez szükséges kitartása és munkatempója is kialakulóban van.

Sajnálatos módon sokszor háttérbe szorul a gyermek érzelmi készültsége, mint szempont, gyakran találkozunk olyan helyzettel, melyben a gyermek a fentebb felsorolt kritériumoknak ugyan megfelel, mégis jelentős érzelmi támogatásra van szüksége.

Hogyan segíthet az óvodapedagógus?

Hogyan segíthet az óvodapedagógus?

Nyíltan és őszintén együttműködik a szülőkkel, átbeszéli a fenti fejlettségi jellemzőket az iskolakészültség elvárásairól. Igyekszik a gyerekeket és a szülőket pozitívan ráhangolni az iskolai életre, pl. beszélgetéssel, közös játékkal, megfelelő meseválasztással. Empatikusan fordul a szülők felé, abban az esetben is, ha túlzottan szoronganak attól, hogy a gyermekük iskolába megy, vagy éppen marad még egy évet az óvodában. Úgy tudja őket a leginkább támogatni, ha ezt az érzést elfogadja, és ebből indul ki.

Vegyes csoportban az iskolába készülő gyerekek számára olyan speciális feladatokat adhat, melyek őket büszkévé teszik, pl. valaminek a felelősévé válhatnak, őket kéri meg, ha át kell adni egy üzenetet az óvodában egy másik óvodapedagógusnak stb. Nagycsoportos korú gyerekek esetében önállóságot, pontosságot, szabálytartást fejlesztő szituációkat alakíthat ki, pl. öltözködés, pontos kezdésre való megérkezés, apróbb feladatok megjegyzése. Kérdéses helyzetekben, „fejtörést” okozó gyermekek esetében érdemes konzultálni a velük foglalkozó más szakemberekkel, abban az esetben is, ha magánellátás keretében (pl. pszichológus, logopédus, mozgásfejlesztő szakember) kap segítséget a gyermek.

Mi tehet a szülő?

Mi tehet a szülő?

Örömmel készülődjön gyermekével együtt az iskolakezdésre, meséljen a saját iskoláskoráról kedves és biztató történeteket, nézzék meg együtt a leendő iskolát, vegyék meg együtt az iskolai felszerelést stb.

Ha úgy érzi, hogy aggodalmai vannak az iskolakezdéssel kapcsolatban (pl. a „tökéletes” iskola kiválasztásával vagy az első osztályos tanítók személyiségével), beszélgessen olyan barátaival, akiknek iskoláskorú gyerekük van, pedagógusokkal vagy szakemberekkel, hogy az ebből adódó szorongása minél kisebb arányban vetüljön a gyermekére. Próbálja meg elfogadni az iskolaválasztással kapcsolatos döntéseit, akkor is, ha azok idővel felülíródnak. A gyerek számára az a legjobb, ha nyugodt és biztonságos légkört tudunk teremteni a kezdeti nehézségek ellenére is.

Amennyiben felmerül, hogy jó lenne a gyereknek még egy év óvodai nevelés, a szülőnek joga van kérelmezni azt az iskolakezdés évének január 18-áig a felmentést engedélyező hivatalos szervnél, a részletekről tájékozódjon az Oktatási Hivatal honlapján, vagy érdeklődjön a gyermek óvodájában.

A gyermek életében az óvodában töltött utolsó év(ek) kiemelten fontos(ak) az iskolakezdés szempontjából. Mindenképpen fontos, hogy beszéljünk az óvodapedagógusokkal a gyermek képességeiről, viselkedéséről, azt vessük össze saját tapasztalatainkkal, azaz mit látunk otthon, mit figyeltünk meg más, óvodán kívüli közösségekben, különböző szituációkban. (Teljesítménnyel kapcsolatos érzelmek, frusztráció stb.) Amennyiben olyan jelzést kapunk az óvodában, hogy az iskolakészültség valamely területén a gyermeknek nehézségek vannak, fontos megtalálnunk a megfelelő fejlesztést, támogatást. Ugyanakkor lehet, hogy a tapasztalatok és álláspontok eltérőek, vagy azt tapasztaljuk, hogy az iskolakezdés közeledtével a gyermekünk viselkedése megváltozik (szorongóbb vagy agresszív lesz), ekkor minden esetben érdemes a megfelelő szakember (pszichológus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta stb.) segítségét kérni. A szakember oldhatja mind a gyermek, mind a szülő átmenettel, iskolakezdéssel kapcsolatos aggodalmait, szorongásait.

Felhasznált irodalom:

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény

Böddi Zsófia, Kerekes Valéria, Kovács Magdolna, Rádi Orsolya Márta, Svraka Bernadett, Vári Péter (2019): Jó gyakorlatok az óvoda–iskola átmenethez. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.