Óvodásból iskolás

Az iskolakészültség kritériumait az óvodai nevelést meghatározó alapdokumentum (Az óvodai nevelés országos alapprogramja) foglalja magában, mely az óvodások „iskolaérettségét” a következő feltételek mentén határozza meg: testi, lelki és szociális érettség.

A testi érettség alatt értjük:

- a test arányos, az életkornak megfelelő fejlettségét, teherbírását, melynek egyik kiemelten látható nyoma a fogváltás;

- a gyermek mozgásának összerendezettségét, finommozgásának harmonikusságát (utóbbi az írás elsajátításához szükséges).

A lelki érettség szempontjai közül kiemelten fontos:

- a sikeres tanulást megalapozó szándékos figyelem megjelenése, melyben nemcsak a „fókuszált” figyelem időtartama, hanem az ismeretek felidézésének mértéke is növekszik;

- érthető és folyamatos kommunikáció, az érzelmek és gondolatok mások számára is egyértelmű kifejezése, a különböző szófajok beszéd közbeni használata, a magán- és mássalhangzók tisztán ejtése;

- önmagáról és a környezetéről való alapvető ismeretek megléte (pl. tudja a nevét, lakcímét, a szülei foglalkozását, ismeri a napszakokat, az időjárás főbb jellemzőit, a fontosabb közlekedési szabályokat, felismeri a környezetében élő állatokat, növényeket stb.).

A szociális érettség ismérvei:

- iskolakezdéskor a gyermek képes apránként kialakítani a tanítójával (és más őt tanító felnőttekkel), társaival való együttműködést és kapcsolatteremtést;

- képes késleltetni szükségleteinek kielégítését;

- szabályokhoz tud alkalmazkodni;

- feladattudata, feladattartása és a különböző feladatok megértéséhez és elvégzéséhez szükséges kitartása és munkatempója is kialakulóban van.

Sajnálatos módon sokszor háttérbe szorul a gyermek érzelmi készültsége, mint szempont, gyakran találkozunk olyan helyzettel, melyben a gyermek a fentebb felsorolt kritériumoknak ugyan megfelel, mégis jelentős érzelmi támogatásra van szüksége.

Örömmel készülődjön gyermekével együtt az iskolakezdésre, meséljen a saját iskoláskoráról kedves és biztató történeteket, nézzék meg együtt a leendő iskolát, vegyék meg együtt az iskolai felszerelést stb.

Ha úgy érzi, hogy aggodalmai vannak az iskolakezdéssel kapcsolatban (pl. a „tökéletes” iskola kiválasztásával vagy az első osztályos tanítók személyiségével), beszélgessen olyan barátaival, akiknek iskoláskorú gyerekük van, pedagógusokkal vagy szakemberekkel, hogy az ebből adódó szorongása minél kisebb arányban vetüljön a gyermekére. Próbálja meg elfogadni az iskolaválasztással kapcsolatos döntéseit, akkor is, ha azok idővel felülíródnak. A gyerek számára az a legjobb, ha nyugodt és biztonságos légkört tudunk teremteni a kezdeti nehézségek ellenére is.

Amennyiben felmerül, hogy jó lenne a gyereknek még egy év óvodai nevelés, a szülőnek joga van kérelmezni azt az iskolakezdés évének január 18-áig a felmentést engedélyező hivatalos szervnél, a részletekről tájékozódjon az Oktatási Hivatal honlapján, vagy érdeklődjön a gyermek óvodájában.

A gyermek életében az óvodában töltött utolsó év(ek) kiemelten fontos(ak) az iskolakezdés szempontjából. Mindenképpen fontos, hogy beszéljünk az óvodapedagógusokkal a gyermek képességeiről, viselkedéséről, azt vessük össze saját tapasztalatainkkal, azaz mit látunk otthon, mit figyeltünk meg más, óvodán kívüli közösségekben, különböző szituációkban. (Teljesítménnyel kapcsolatos érzelmek, frusztráció stb.) Amennyiben olyan jelzést kapunk az óvodában, hogy az iskolakészültség valamely területén a gyermeknek nehézségek vannak, fontos megtalálnunk a megfelelő fejlesztést, támogatást. Ugyanakkor lehet, hogy a tapasztalatok és álláspontok eltérőek, vagy azt tapasztaljuk, hogy az iskolakezdés közeledtével a gyermekünk viselkedése megváltozik (szorongóbb vagy agresszív lesz), ekkor minden esetben érdemes a megfelelő szakember (pszichológus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta stb.) segítségét kérni. A szakember oldhatja mind a gyermek, mind a szülő átmenettel, iskolakezdéssel kapcsolatos aggodalmait, szorongásait.