A Csillagvonatok Philip Reeve egy ifjúsági science fiction regénye, mely a Ragadozó városokhoz hasonlóan kiemel egy átlagos momentumot, és tejesen mássá alakítja át. A városok már sorra kerültek, így most a vonatokat figyelhetjük meg, amik a bolygók között vándorolnak.

A könyv valójában részegységekre van felosztva, amelyek tagolják a regényt. Ezek a részegységek kicsit olyan hatást keltenek, mint önálló kisregények lennének: bár történet összeköti ezeket, de valójában minden másban nagyon eltérőek egymástól. Egyrészről nagyon izgalmas, hogy mindegyik részegység teljesen más stílusú: az első inkább bevezető a világba, egyfajta világépítés; a vonatban utazós rész erősen felhozza a korábbi vonatokkal kapcsolatos olvasási élményeket is (Orient-expressz); míg más inkább a kémesebb vonalba csúszik át, vagy éppen a kalandregényesbe. Nem mindegyik egységet jellemzi számomra az átfogó (klasszikus értelembe vett) kalandregény, egyes részeket viszont nagyon erősen tetten érhető.

Másrészről ezek a részegységek mindig mást állítanak a fókuszukba: a megismert világot, egy család történetét, vagy éppen a főszereplők közötti különböző érzéseket. Mindegyik részegység épít és előre mutat a következőre, de közben a saját történetének fókuszát tartja szem előtt, így mint a bűvész, sokszor nem vesszük valójában észre, mennyi információt is kapunk valójában. Ez a mechanizmus gyakorlatilag az, ami miatt a történet mindig tud magán egyet csavarni, és ami miatt a folyamatos érdeklődést fent tudja tartani. Valójában minden egyes részegység után van egy olyan fordulat is, amiben átértelmezi a főszereplő a saját helyzetét: egyrészről saját magában átértelmezi, hogy amit tett, az bűnnek számít-e az adott helyzetben, és hogyan tudja ezt önmagában megérteni, és túllépni rajta. Másrészről a világ felé is átértelmeződik a tette (és ugyanúgy vissza is hat a környezet a főszereplőkre)

A történet hátterének nagyon érdekes a vonat, mint téma. Egyrészről nem rugaszkodik el annyira a mindennapoktól, ezt eltudjuk képzelni, és így a közlekedés bár újfajta módon történik, de valójában egy teljesen megszokott módon. Így a vonat többet is ad: egyfajta híd a népcsoportok, emberek, kultúrák között. Egy lehetőség az utazásra, az új megismerésére, csoportok közötti átjárásra is. Közben pedig a történet science fiction, ami mégis ad az egészhez egy különleges ízt. Itt a tájak nem megszokottak, a lehetőségek hatalmasabbak, különlegesebbek. Minden monumentális, nagyszabású és izgalmas, ahogyan a szereplők átélik ezt a történetet.

Maga a vonat tematika hozza magával az idegenek kérdését is. Lehetőség, hogy léteznek idegenek, és ez elől próbálnak védeni minket a mesterséges intelligenciák. Számomra a könyv egy nagyon nehezen érthető része, hiszen látható benne, hogy az emberi faj együtt él a kaptárszerzetesekkel (bár egyértelmű, hogy nem egyenlő interakciókban, de közös helyen élnek, és ismerik a másik a fajt). Ez viszont azt is jelenti, hogy van egy faj, amit már az emberek idegenként megismertek, valamennyire el is fogadtak, és mégsem tört ki a spanyol inkvizíció (egyik fajnak sem esett maradandó károsodása csoport szinten). Így viszont a védelem más fajokkal szemben kétséges számomra.

Mint ifjúsági könyv, érdekes benne, hogy valahol a middle grade, és a young adult könyvek között helyezkedik el. A szöveg összetettsége, a karakterek rétegzettsége sokszor még egyszerűbb, könnyedebb, semlegesebb, míg a történet fordulatai (itt akár a halálesetekre is gondolhatunk), vagy a szerelmi szál egyértelműen már a young adult kategóriához húz. Ilyen szempontból viszont nagyon érdekes, hogy nem egy alapvető fiú-lány páros között alakul ki kötődés, hanem egy fiú és egy robot között. Egyrészről én ebben a szerelmi szálban érzek egy csöppnyi Rómeó és Júlia felhangot (hiszen Zen olyan helyről érkezik, ahol technoluditák élnek) így valójában nem lehetnek egymásié. Másrészről a történet utat nyit annak a lehetőségnek, hogy minden szempontból változatos legyen: változatos nézőpont is érvényesüljön, beemeljen egy újfajta karaktert, aki kiegészíti a főszereplő képességeit (ami egy jó kapcsolat alapja, ám ebben a világban a túlélés kulcsa is lehet).

Mindenképpen ejtenék szót a magyar kiadásról is. Nagyon tetszetős, hogy nem élfestéssel, hanem lapszéli mintákkal, de egy szöveget rajzol ki a lapok élei. Különleges hatást kölcsönöz, mindenképpen olyan, ami kiemelkedik a többi könyv közül, és felkelti a figyelmét az olvasónak. Egyedi mindenképpen, hiszen ilyet nem gyakran lát az ember (nem is tudom, van-e még példa erre a magyar kiadásban).

A történet nagyon jó felütése a sorozatnak. Sok szálon látszik, hogy a második kötet fog megoldást kínálni, és hogy az első kötet csak egy bemutatása a problémáknak, és lehetőségeknek. Izgalmas mindenképpen, és remélem, a folytatást hamarosan a kezembe vehetem majd, hogy Nova és Zen kalandjait tovább követhessem.