A 8 kötetesre tervezett Rém jó Könyvek sorozat egészen a nagyobb óvodásoktól a kisiskolás korosztályig vezeti végig a gyerekeket az olvasóvá válás útján sok humorral, vicces karakterekkel, igazi sikerélményt nyújtva.
Az olvasás tanulása egyáltalán nem könnyű, és ha ezt a folyamatot nem pozitív élményként élik meg a gyerekek, akkor talán egy életre elmegy a kedvük attól, hogy minél többet olvassanak, és ami a legfontosabb, hogy a későbbiekben is örömüket leljék az olvasásban.
Az első kötetben (Ez aztán Rémes!) megismerkedhetünk Memóval, egy elsős mumussal, aki a betűket még nem ismeri, de képek alapján meséli el a történetet. A könyv a gyerekekhez közel álló képi világa motiválja őket abban, hogy a képeket kedvük szerint fűzzék történetekké, így alakítva személyessé az olvasástanulási folyamatot.
A Rémesen jó sorozat második kötete (A betűszörnyek szigete) már a betűtanulásra helyezi a hangsúlyt. A gyerekek az olvasástanítás gyakorlatát követve ismerkednek meg a betűkkel. A kötetek illusztrációi folyamatosan ébren tartják a gyerekek érdeklődését, és a már ismert figurák is segítenek a nehézségek átlendülésén.
A sorozat harmadik kötete (Pricc, pracc, prucc) és a negyedik rész (Csupa csuka) a szavak, egyszerű mondatok olvasásával igyekszik mélyíteni a gyerekek olvasással kapcsolatos ismereteit. A szöveg és az illusztráció mindvégig remekül működik együtt.
Az ötödik kötetben (Mi-csi bá-csi mit csi-nál?) már bonyolultabb mondatokat találtok, a hatodik rész (Sáfrány és a Szörnyanyák) pedig verses formában segíti az olvasástudás elmélyítését. A most megjelent hetedik kötet (Rémes szokások) két története pedig már igazi olvasóknak szól, de még mindig egyszerűen, érthetően szerkesztett, viszont már hosszabb mondatokat tartalmaz.
A Rémesen jó sorozat hiánypótló kötetei 3 szerző közös műve, akik egymást jól kiegészítve alkották meg a Rém könyveket. Csájiné Knézics Anikó mesterpedagógus adta a szakmai hátteret, Bosnyák Viktória írta meg a történeteket, amelyet Dudás Győző grafikus illusztrált. Közös céljuk nemcsak az önálló olvasóvá nevelés, hanem hogy a tanulási folyamat ne kötelesség, hanem szórakozás legyen. A fokozatosság elvét tartották szem előtt a történetek megírásakor, ezért figyeltek arra, hogy a gyerekek az életkori sajátosságának, és készségszintjének megfelelő olvasmányélménnyel találkozzanak és sikerélmény legyen számukra az olvasás tanulása.
forrás: minimatine.hu / 2019-08-29