Rémmese népmesében | Otfried Preußler: Krabat

Valóban népmese a Krabat. Mégpedig az a fajta, amit hallgatva a tűz körül fázósan és reszketve bújnak össze a félénk hallgatók. Nem hiszem, hogy zsenge korú gyerekek számára írta Otfried Preußler/Preussler ezt a számtalan kegyetlenséget, vért, halottat és fekete varázslatot tartalmazó kötetet. De bizonyára népmesék ihlették, és a stílusa is ehhez igazodik.

Az elbeszélt történet ismerős: a Jó és a Rossz örök harca a varázsvilágban, amit már legalább a második generáció követ élvezettel a Harry Potter-sorozatban. Azonban ebben a régi-régi varázslótanodában nem sötét varázslatok kivédésére oktatják az odatévedt ifjakat, hanem épp ellenkezőleg, gonosz tettekre. A malomnak álcázott Feketeiskolában a fekete mágiát tanulják a rettegett Mestertől.

Jelen olvasmányunk – mely magyarul először 1985-ben jelent meg, vagyis inkább a felnőttek emlékezhetnek rá – jócskán eltér a jóval későbbi és sokkal ismertebb Potter-univerzumtól.

Vázlatosan annyi a történet, hogy Krabat, egy kis vend koldusgyerek álmot lát és azt követve rátalál a félelmetes malomra, ahol 12 legény őrli a gabonát, s a gonosz Mester felügyelete alatt tanulják az ártó varázslatokat. Megszökni lehetetlen, Krabat bármerre próbál elindulni, útja mindig visszaviszi, s a malomban kegyetlen bűnhődés vár rá. Van azonban, akitől a Mester is retteg, egy kakastollal feldíszített rejtélyes idegen, aki évente jelenik meg őrölnivaló gabonával. Elsőbbséget élvez mindenki előtt, és még a Mester is munkába áll, hogy őt kiszolgálja.

Az ott töltött egy év alatt Krabat csodálatos módon három évet öregedett, és pelyhedző állú legénnyé serdült. Húsvétkor meghallja a szomszéd falu leányainak dalolását, és egy különösen csilingelő, édes hang megérinti a szívét. Két egymást követő szilveszter éjszakáján mindkét – a molnárlegények között szerzett – barátja rejtélyes körülmények között meghal. Krabat kezdi sejteni, hogy a Mester keze van a dologban, és elhatározza, hogy megbosszulja halálukat. Közben a csengő hangú leányról megtudja, hogy ha elnyeri szerelmét, képes lesz megtörni a gonosz varázslatot.

A történet folytatásában – híven a népmesék műfajához – természetesen a jó győz a gonosz felett. Van azonban néhány megjegyzésem. Az egyéb és újabban közreadott művei (Torzonborz kapitány, A kis szellem stb.) révén nálunk is joggal népszerű Preussler/Preußler végül is adós marad a rejtélyes és félelmetes kakastollas idegen kilétének magyarázatával. Másrészt meg, ha már a Móra volt az előző kiadás gondozója, legalább néhány jegyzettel felfrissíthették volna a mostanit. A jámbor és tájékozatlan ifjú olvasóval célszerű lett volna közölni, hogy a vendek egy eredetileg szlovén népcsoport, amelynek nyelve önállósult. Minálunk Zala megyében élnek, egy részük német területen telepedett meg. Másrészt meg német földön egyértelmű, hogy a 18. században játszódó történetben a gulden aranypénzt jelent, de mi általában csak az euro előtti holland valutaként ismerjük. (Sok minden történt ’85 óta…)

Farkas Tünde több mint harmincéves fordítása viszont mit sem kopott, sikerült magyarul is népmesei hangulatot és stílust teremtenie.

forrás: olvassbele.com /2018.08.03./ Somogyi András