Tehetségfejlesztés vagy hátránykompenzáció?

Kozsánné Tóth Marianna

A fenti cím önmagában összeférhetetlen ellentétet hordoz? Értelemezhető ebben a kontextusban a kérdés? Csak ebben a felvetésben gondolkodhatunk a tanulásfejlesztés témakörén belül? Megférhet egy szerkezetben a két kifejezés a „vagy” kötőszó „és” szóra cseréjével? Ha igen, hogyan?

Ezt a problémát állítottam rövid, gondolatébresztő előadásom középpontjába a XXVI. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián, valamint egy lehetséges megoldási stratégiát mutattam be az érdeklődők számára. A tehetségfejlesztés, tehetséggondozás más sávokon mozog, a hátránykompenzációs folyamat ismét egy külön út, vagy mégsem?
Bemutatóm során az alábbi kérdések mentén haladtam végig néhol érintő, olykor mélyebben részletező értelmezésben.

A tanulásmódszertan összetett fogalmi tartalommal bíró kifejezés. Az e témában írt gyűjtemények a tanulási módszerek széles tárházát mutatják be, és a pedagógusok szakmai munkájának támogatására készültek. Ezek célja, hogy a diákokat segíteni tudják a szakórákon az eredményes tanulási folyamatok megvalósulása érdekében. 2014-től foglalkozom tehetségfejlesztő tanárként ezzel a területtel, és úgy láttam, ennél sokkal több, bővített fejlesztési tervre van szüksége a tanulóknak, főként az utóbbi évek helyzetére tekintettel, így a tanulásmódszertan helyett én egyre inkább tanulási önismeretet szoktam emlegetni a felmerülő igények és válaszreakciók okán. 2017-ben kidolgozott, majd 2018-tól intézményi szinten is bemutatásra kerülő önfejlesztő módszertani munkafüzet-csomag, módszertani anyag épült e munkafolyamat köré. A két szó együttesen már nem, vagy nem csak a gyermekkel foglalkozó felnőtt feladatát, hanem kettejük közös munkáját jelenti. Ez így már nem csak egy új tananyag, hiszen ezzel segítjük őket abban, hogy jól tudjanak majd választani a már ismert módszerek közül, így formálva pozitív irányba a tanuláshoz való viszonyukat. A jó tanulási szokások felépítéséhez nemcsak annyit teszünk, hogy megvillantjuk a lehetőségét annak, hogy akár ő is hatékony lehetne, hanem támogatjuk abban, hogy játékosan, stresszmentesen meg is tudja valósítani azokat. A tanulási önismeret tehát jóval több, mert a gyermek teljes személyisége épül általa, tanulási stratégia alakul ki a maga által választott módszerekből, így az elméleti lehetőségek szinte „életre kelnek” a közös munkában. A Játékos lépőkövek önfejlesztő munkafüzet-csomag, a hozzá tartozó pedagógus-továbbképzési anyag szakmai támogatást nyújthat a diákoknak és pedagógusoknak egyaránt.

Ha a tanulási önismeret útján indulunk el, akkor lépésenként haladva megismeri a gyerek önmagát, saját tanulási szokásait, képességeit, erősségeit és fejlesztendő területeit. Képes lesz megtervezni a tanulással töltött idejét, napirendjét, órarendjét. Kialakul a tanuláshoz szükséges optimális körülmények megteremtésének igénye, megismeri a tudásbővítés megfelelő eszközeit, és ezután önmaga tudja kiválasztani a megismert módszerek közül a számára a legmegfelelőbbet. Egy jól felépített tanulási stratégia, a számára megfelelő megoldási módok alkalmazásának természetes hozadéka lesz a tanulmányi eredmények javulása, a tanuláshoz való viszony megváltozása. Az organizációs lépések már egészen kicsi kortól indulhatnak, de valójában az írni és olvasni stabilan tudó diákoknál értünk el szép eredményeket. Életkor tekintetében a Móra Könyvkiadó, a Móra EDU 8-16 éves kor közé tette az ajánlott életkort, de a további időszakban is remek alapot jelenthet a közös gondolkodás a pályaorientáció útján
lépkedve, hiszen ott is a legfontosabb a diák jó önismerete.

Minden gyereknek jót tesz, ha megtanítjuk tanulni, de felnőttek is felkeresnek egyetemi, főiskolai vizsgáik előtt egy-két jó módszerért.
Gyakorta halljuk, hogy a tehetséges és a lassabban haladó gyereknek van szüksége több figyelemre, de azt gondolom, minden gyerek megérdemli az esélyt arra, hogy tudatosan, jól szervezhesse az örömteli tanulást a saját életében. Azt tapasztalom, hogy leggyakrabban az alsóból felsőbe, illetve az általános iskolából a középiskolába kerülve akadnak el a gyerekek.
Ennek fényében a legfontosabb „tantárgy” számomra a tanulási önismeret minden korosztálynál. Iskolakezdéskor ezzel kezdeném az oktatást, hogy a gyermek lépésről lépésre építhesse fel a tanulási szokásait. Ez a nyitott, önmagát megújító felnőttkor záloga is egyben.

Mindkét megállapítás igaz. A mi gyerekkorunkban a tanulási szokások egészen máshogyan épültek, mert ott kiválasztották nekünk, hogy melyik módszerrel tanítanak minket, és azt is, hogyan tanuljuk meg a tananyagot. Ennek az elvárásnak minden diák meg akart felelni. A pedagógus tartotta az órát, a gyerek próbálta követni, mert ez a teljes „felnőtt világ” elvárásrendszere volt. Az utat a pedagógus mutatta, a diák illeszkedni akart a szokott metódushoz. Ez az egyszerűsített koncepció a tanításra, a tankönyvekre, az intézmények módszertanára, a tantervre is kiterjedt. Nem volt ennyire ingergazdag a környezet, mint manapság a digitális tér terjedésével, így könnyebb, egyszerűbb volt szűrni.
Napjainkban mindez teljesen más. A tananyag minősége, mennyisége, a tankönyvek, a pedagógusok módszerei és az intézmények is különbözőek. A leckék mennyisége nőtt, és mivel a gyerek nem tud „szűrni”, a rá zúduló adathalmazból nem tudja kiemelni a számára fontosat. De az elvárás, hogy képes legyen dönteni, választani, mégis jelen van. Ez a bizonytalanság emeli a napi stresszt az iskolán belül és kívül, éppen ezért a tehetséggondozás, differenciálás, egyéni fejlesztés kulcsszerepet kap. Mindez gyakran generációk közötti feszültséget eredményezhet, mert a szülő tanulási módszere nem azonos a jelen kor gyerekének tanulási folyamataival.

A tanulás iránti érdeklődés felkeltése, a belső tanulási motiváció kialakítása, annak fenntartása közös feladatunk. Már a legelső lépéseknél ott kell lenni a gyerek mellett, hogy bízzon magában, majd értőn figyelni azt, hogyan halad. Ez nem azt jelenti, hogy döntéseket hozunk, leckét írunk helyette, hanem hogy jó tippeket adunk, ha kéri. Ilyen lehet például, hogy „Minden délután fél órát tanulni fogok, átnézem az aznapi leckéimet.” Ha az ehhez hasonló gondolatok beépülnek a szokásai közé, az hosszú távon is pozitív változást hoz a tanulmányi eredményeiben, és az összességében is jobban fogja érezni magát a bőrében. Nem magától értetődő, hogy egy kisgyerek az iskolás évei megkezdésekor azonnal elsajátítja a tanuláshoz szükséges képességeket – de ettől függetlenül a problémák akár később is kialakulhatnak, felerősödhetnek. A Játékos lépőkövek önfejlesztő munkafüzet-csomag a tanulási önismeret fejlesztését célozza, ezáltal megértik a diákok, hogy a felelősség a övék, a cél nem csak egy tantárgyi jeles osztályzat. Tanulnom elsődlegesen a boldog, eredményes és sikeres jövőmért kell, nem a külső megerősítésért. Amennyiben ennek megértése, az ebben rejlő lehetőségek felismerése megtörténik, mindenki számára könnyebb és eredményesebb lesz a munkafolyamat. A tehetséges, gyorsan lendülő, és lassabban haladó tanuló nehézsége ezen a ponton már azonos, az önismeret által az önmegvalósítás útjára lépés mindenkit érint.

2018-2023 között több intézménytípusban, közoktatási és szakképzési intézményi kereteken belül, kiscsoportos tréningeken és egyéni fejlesztési programokon is vezettem ilyen foglalkozásokat. Az
eredményesség, mint minden oktatási folyamatban hosszútávon mutatható ki leginkább, de jól látható,
hogy az évfolyamok váltása esetében 4. és 5. osztály közt, 8. osztályból középiskolába lépve,
valamint a középiskolák végén a változó körülményekhez való alkalmazkodás könnyebben
megy, az addigi szép tanulmányi eredmények megmaradnak, illetve javulnak, a mindennapok
organizációs folyamatai rugalmasabban működnek, kevésbé stresszes a felkészülés a tudatos tervezés
technikájának köszönhetően. A tanulótípusok megismerésével könnyebben beazonosítható számukra a hatékony módszertani eszköztár, így maga választja ki a megfelelő tanulási metódust. Amikor a tanulásdiagnosztikai kérdőív kitöltése tanulásfejlesztő programon keresztül megtörtént, a kapott eredményeket közösen értékeljük úgy, hogy senki nem mond pontos százalékos értékeket a saját adataiból, csak bejelöli azokat a területeket, melyekkel elégedett volt, és azok közül is párat, amelyek szerinte fejlesztésre szorulnak. A közös munka itt abban áll, hogy önmagunk erősségének és gyengeségének körvonalazásával, a csoport előtti tervek vállalásával már egyfajta ütemet tervezünk, határidőket jelölünk ki az előrelépés megvalósításához. Ekkor a beszélgetések során felismerik a tanulók, hogy míg meg nem ismerik a saját maguk számára legmegfelelőbb tanulási stílust, módszereket és eszközöket, addig e célok megvalósulása távolinak tűnhet. Ezt követi a tervek rögzítése, kisebbek esetében a pedagógus ajánl ütemtervet, a nagyobbak már maguk számára jelölik meg a határidőket. Ehhez viszont ismernünk kell saját tanulási stílusunkat.
Az elmúlt 5 év közel 4500 diákot ért2 el a TANOSZ listáján szereplő, szakmódszertani csoportok
által elismert és támogatott tananyag, és a tanártovábbképzésen részt vett kollegák segítségével
folyamatosan bővül a gyerekek száma, a valódi visszajelzés az elégedettségi mutató, melyben szülő,
gyerek és pedagógus közösen lépett a fenti cél érdekében.

A motiváció, a teljes életútra vonatkozó tanulási kedv így mindenki számára a saját ütemében alakítható, legfontosabb elem, enélkül nem is lehetne érdemi eredményekről beszélni. A Kozsán-módszer munkafolyamatának másik támpillére a figyelemfejlesztés, szövegértési képességek
fejlesztése, mnemotechnikai eljárások, logikai kapcsolóelemek felismerése is. A direkt információk
szűrése, az indirekt információk direkt információvá alakításának képessége, ez mind része az említett
munkafüzeti feladatoknak. Komplex, differenciált, interaktív csomag, melyben mindenki megtalálhatja a
számára érdekes lépőköveket. A három munkafüzet egymásra épül, teljes fejlesztési ívet jár be, de önállóan is megoldható a feladatok sora.

A fentiekhez tartozó segédanyag pedig egy pedagógus továbbképzés. Ez a harmadik állomás. A Játékos lépőkövek-tanulási önismeret gyakorlatcentrikus fejlesztése az oktatási intézményeken belül címen található. A képzés címe is jól mutatja, hogy a szűknek tűnő keretek közt mindig találtunk olyan sávot, ahol a fejlesztéssel elérhettük a lemaradó gyerekeket a tehetséges gyerekekhez hasonlóan, és saját ütemében vihetjük az úton magunkkal.
A Játékos lépőkövek segítségével így tud könnyedén előrébb jutni a diák, pedagógus és szülő a közös célok megvalósítása érdekében. Így haladunk mi lépőkőről lépőkőre együtt. Nincs lemaradó, csak merészen előre tekintő az utainkon. Ez a tiszta motiváció, mely a kaleidoszkóp minden színében játszik.